Tábor a Küküllő mellett

Idén augusztusban Erdélyben, a Küküllő mellett vertünk sátrat kamasz fiammal. Egy Székelyvarság határában lévő táborban, ahol az a baráti-rokoni társaság gyűlt össze ismét, amely némileg változó személyi összetétellel 1982 óta minden év augusztus első hetében összejön körülbelül tíz napra. Székelyudvarhely után a zetelaki víztározót elhagyva a kátyús út mellett található az a hegyektől övezett terület, amelyet a társaság tavaly megvásárolt nyári táborozásra. Idén már száznál többen jöttünk össze, hogy a nagyvilágban szerteszóródott magyarság svédországi, hollandiai, valamint az erdélyi, délvidéki és anyaországi lakosokból összeverődött társasága immár állandó táborhelyével váltsuk fel a huszonegy éve vándorló nyári tábort. (A táborban komolyan felvetődött az egyesület alapításának ötlete is.)
Mi magunk sem gondoltuk 1982 nyarán, a romániai kommunista diktatúra dühöngése közepette, hogy hagyományteremtő, évtizedeken átívelő emberi közösséget alapítunk, amikor először táboroztunk együtt Kirulysarkán, hosszú és elcsigázó utazás után. (Hiszen akkor még mindent a hátunkon vittünk.)
Az addigi alkalmi könyv-, folyóirat- és lemezcsempészéssel egybekötött kolozsvári és feketetói hátizsákos látogatásokból e táborozások hatására szoros emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek és házasságok szövődtek. A diktatúra fojtogató légköre és a nemzeti identitás gyökereinek közös keresése és táplálása egyaránt meghatározta az 1990-ig tartó első periódus találkozásait. Ekkoriban barátaink közül sokan hagyták el külföldi letelepülés szándékával Romániát, de amint lehetőségeik engedték, visszatértek a nyári táborokba.
Ezek a nyári együttlétek alapozták meg a Transcar (Transsylvanian Caritas) nyolcvanas években induló, gyógyszert és közszükségleti cikkeket Romániába juttató, önkéntes segélyakcióit, és ez a baráti társaság tekinthető a Határ/idő/napló című, Budapesten 1987–89 között megjelenő alkalmi szamizdatperiodika kiindulási pontjának is. Ez utóbb említett kezdeményezéseknek és a nyári táboroknak is elmaradhatatlan szervezője volt a Homoródalmásról Budapestre került matematikatanár, Tódor Albert, aki a szülőföld és a haza iránti elkötelezettségből, 2000-ben bekövetkezett haláláig, önzetlenül szervezte és építgette a kapcsolatokat az anyaország és Erdély között.
Az idők változását jelezte, hogy 1990-ben a Balaton mellett, Vászolyban találkoztunk immár szabadon utazó erdélyi barátainkkal. A kilencvenes évektől egyre inkább szaporodó gyereksereg, majd a belőlük felnövekvő fiatalok számos élménnyel megrakodva térnek meg évről évre szüleikkel a nyári táborokból. A málnászással, gombászással, rákászással egybekötött kirándulások, az esti tábortűz melletti közös éneklések, a kondérban főzött ételek íze, a hegyi patakok, folyók és tavak tiszta vize a városi emberek számára is felejthetetlenné teszik ezeket a természetben eltöltött napokat. Ilyenkor mindig számba vesszük a jelenlévők mellett a távolmaradókat, látjuk cseperedő gyerekeinket régi fényképeken, amelyek napközben kézről kézre járnak, és szembesülünk deresedő fejjel egykori önmagunkkal, amint a közös kondér körül vagy a tűz mellett éltük szokásos tábori életünket.
Tavaly a letelepedés igényéből született meg az állandó táborhely ötlete. Varság határában, a Küküllő partján találtak rá néhányan arra a fenyvesekkel körülölelt helyszínre, amely terveink szerint az eljövendő táboroknak nyújt majd otthont. A közelben hűvös forrásvizek fakadnak. A Küküllő zúgása pedig nyugtatóan hat mindanynyiunk a zaj miatt próbára tett idegeire. A közeli zetelaki víztározóban úszni és evezni is lehet, de itt nem tapasztalható a nagyvárosi strandok és felkapott fürdőhelyek túlzsúfoltsága.
A gyerekeinknek számos új, bimbózó kapcsolat, barátság kezdetét jelenti ez az együttlét. A foci- és röplabdameccsek, a harci színeket eredményező testfestés, az ékszerkészítés, az esti számháborúk vagy a nagy melegben népszerű locsolkodás mind emlékezetessé teszik a táborozást, és többen mesélik, hogy a családokban egész évben folyik a visszaszámlálás a következő táborig.
A napfelkelte látványáért fennmaradóknak vagy felkelőknek pedig örökre felejthetetlen gyönyörűség jut, a tiszta levegőben csillogó hajnali fény.