A rágalmazás mint politikai eszköz

Nem vagyok olvasója a Népszavának, a Népszabadságnak, a Magyar Hírlapnak és hasonló újságoknak, de a Kondor Katalint érő támadás arra ösztökélt, hogy megvegyem a Népszavát. Amiért vettem egy példányt a lapból, az a benne publikált, Kondor Katalin: Vári című iromány volt. Ebből az épületes olvasmányból csak egy gondolatot ragadok ki: „Kondort egy budapesti rendőr százados szervezte be. Az illető nevét, hogy személyiségi jogai ne sérüljenek, lapunk kitakarta – de a Népszava megbízható forrásból tudja: a százados ekkor valóban a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) állományában szolgált”. Hát ide jutottunk a rendszerváltozás tizenharmadik esztendejében, hogy a személyiségi jogok a kommunista diktatúra III/II-es, III/III-as ügyosztályok annyi szerencsétlen áldozat beszervezéséért felelős, szigorúan titkos ügynökeinek kijárnak, de a Magyar Rádió elnökének nem, sőt neki a hazug rágalom dukál. Kijárt ez Medgyessynek is, hiszen a kormánysajtó tavaly nyáron is azzal foglalkozott, miként jutott a Magyar Nemzet birtokába a leleplező dokumentum, és távolról sem az érdekelte, hogyan lehet jelenleg a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy volt D–209-es szt-tiszt. Ezt a sajtót az sem érdekelte, ki volt a beszervezője és börtönnel zsarolója Pokorni Zoltán édesapjának, amikor szerették volna meggyalázni a fiát. És ezt a sajtót a halottak tisztelete sem tartja viszsza a gátlástalan hazudozástól. Még nem hallottam soha, hogy egy nem közéjük való, egy jobboldali személyiségi jogaiért törtek volna pálcát.

Az MSZP kegyeiért való tülekedésben a Népszava sem akar lemaradni a kormányt dicsőítő, az ellenzéket lejárató Népszabadság mögött. A koholt Teller-levél után lihegve igyekszik ez a kormányszócső is szolgálatot tenni. Így született Kondor Katalinról az a bizonyítatlan anekdota, hogy ügynök volt. Miért is ne; a hamisított Teller-levél tengerentúli hivatalos cáfolata után sem mondott le posztjáról senki a Népszabadságnál. A kóros következménynélküliségben, az erkölcshiány nevű betegségben szenvedő szocialista pártsajtóról nem hihető el, hogy ne tudta volna azt: hazudik, amikor ellenőrizetlen okmányokat hoz nyilvánosságra. És azt sem hiszem el, hogy bíztak volna abban, hogy nem lepleződnek le. És itt van a werberi manipuláció ördögi titka: az igazság nem számít, be kell dobni a nép tudatába valami gyalázatos rágalmat, s mint a vízbe vetett kő után a hullámok, a gaz hírek is tovább hullámoznak. A cáfolat pedig süket fülekre talál. Elég csak a Bolgár-féle rádióműsor betelefonálóit hallgatni, akik a Teller-levél hamissá nyilvánítása után is a Zeley-szöveget szajkózták tovább.

A Kondor-ügy időzítése is jellemző: a szélsőségesen baloldali napilap „leleplezései” összecsengenek a koalíció utcai röpiratával; vagyis egymást támogatva hazudoznak és robognak a cél, a hatalom megtartása felé.
Meddig manipulálható a magyar nép?

Dr. Járay István
ny. osztályvezető főorvos, Budapest