A szocialisták werberi kommunikációja

Még másfél év után sem a kormányzással foglalkoznak a szocialisták. Ennek oka lehetne akár az is, hogy a baloldal még mindig a werberi árokásó, mindenben az ellentéteket kereső s azt szító politika foglya, amit egyszerűen nem tud abbahagyni. Ám szerintem nem ez a helyzet. Az ellenzék ellenzéke szerep, az Újhelyi-féle utcai politizálás tudatosan választott szocialista harcmodor. Nem véletlenül használok militarista kifejezést, hiszen látni való, hogy a szocialisták idejét és energiáját nem a kormányzás, hanem az indulatszítás, nem az építkezés, hanem finomabban szólva a leépítés, durvábban fogalmazva a rombolás köti le.
Ha tudatos ez a stratégia – márpedig a jelekből, az eltelt bő év történéseiből ez olvasható ki –, akkor mi van ennek a hátterében? Egyrészt az a nyilvánvaló probléma, hogy az elherdált költségvetési tartalék és az állami beruházásokat leépítő gazdaságpolitika (lásd: az otthonteremtési politika több lépésben való tönkretételét, a turizmus támogatásának drámai visszaszorítását megfejelve az áfaterhekkel, az autópálya-program leállítását és elodázását, valamint a gazdahitelek és a Széchenyi-terv tudatos elsorvasztását) válságjelenségeket produkált, s a magyar gazdaság szekerét az európai gazdasági növekedés sem tudta kirántani a kátyúból. Márpedig reálisan azzal kell számolni, hogy az európai gazdaság liftje még a közeljövőben sem indul el látványosan felfelé. A szerelők dolgoznak, s az indulás ideje bizonytalan.
A beruházások drasztikusan csökkentek, az európai gazdasági fejlődés leállt, a szétosztott százmilliárdok pedig nem a gazdaság versenyképességét javították. A nehézségek fokozódnak, s a szocialisták mindent ígérő kampánya most visszaüt. Az adótörvények és a költségvetés benyújtásával a Medgyessy-kormány felrúgta a családok millióival kötött megállapodását – elég csak a lakáshitelek adókedvezményére gondolni. A gazdaság problémái nem kommunikációs eredetűek – ellentétben azzal, amit a szocialisták állítanak. A megoldás sem Medgyessy beszédkészségének javítása, hanem az uniós felzárkózást segítő hatékony kormányzati lépések következetes végigvitele.
Ebben viszont a szocialisták nem jók. Ezt ők is tudják, ezért a velük szimpatizáló média segítségével kormányzás helyett folytatják a negatív kampányt. Elterelni a figyelmet, s egybekovácsolni az egyre inkább kedveszegett és csalódott választói csapatot: ehhez kell az ellenségkép fenntartása, a sikertelen és eredménytelen kellerizmus újjáélesztése, a polgári kormány befeketítése.
Rájöttek ugyanis a szocialisták, hogy ha nem tudnak eredményesen és sikeresen kormányozni – márpedig a többség véleménye az, hogy rossz irányba megy az ország –, akkor a polgári kormány politikáját kell belerántani a sárba. A megkérdőjelezhetetlen eredményekről el kell terelni a figyelmet, a botrányokat, a félelmet rá kell erőszakolni a polgári kormányzás éveire. Tisztában vannak azzal, hogy máskülönben a „két éve jobb volt”, vagy a „két éve még jó irányba ment az ország” kezdetű megjegyzéseket csak így tudják kivédeni, s azokat a kedvükre átalakítani.
Elterelni a figyelmet a problémákról, összetartani a csapatot, megelőzni a nosztalgiát – ez a hármas cél vezeti ma a szocialisták werberi kommunikációját és a szocialista kormány cselekedeteit. S ha ennek az az ára, hogy ahelyett, hogy a nemzeti tudatot, az önbecsülést és a pozitív gondolkodást erősítenék a vészesen közelgő uniós csatlakozások előtt (s nem mellékesen persze ezt anyagilag is ösztönöznék – hiszen ők kormányoznak), ahelyett a negatív gondolkodást, az ellenségeskedést, a visszafelé mutogatást folytatják. Sajnos az emberek rosszabbik énjét is lehet erősíteni. Ennek következményeit számos nemzetközi és hazai történelmi példa mutatná be drámaian. S bizonyos értelemben ez is a könnyebb. Mindig egyszerűbb másokra vagy visszafelé mutogatni, s elhárítani magunkról a felelősséget. A tények, az eredmények nem kedvezők. Olyannyira nem, hogy azokat képtelen bármilyen média, méganynyira kormánypárti is, pozitívnak beállítani. A szocialista párti kormánymédia abban tud segédkezet nyújtani – s ezt meg is teszi –, hogy látványosan leveszi a napirendről a Kulcsár-ügyet, a K&H Bank kormánytagokig elérő sikkasztási, pénzmosási botrányát, a megmagyarázhatatlan és következmények nélkül maradó Teller-ügyet, az újságírópályát elhagyni kényszerülő Forró Tamás gyanús brókerügyleteit vagy a sorozatos paksi mulasztásokat. Ehelyett az állítólagos Kondor-ügyet sulykolja (a szintén következmények nélkül maradó D–209-es incidens után!), a korábbi Miniszterelnöki Hivatal vélt gazdasági ügyeit boncolgatja, s tízszer annyi teret ad a Millenáris Kht. ma már a bíróságon is megalapozatlanul támadott működésének, mint a Berkecz Máriát érő, a diktatúrákat megszégyenítő zaklatásnak.
Az emberek csalódtak. Sokan hallgattak a szocialisták szirénhangjaira, de jó részük ma már tisztán lát. Ezt a tisztánlátást kell mindannyiunknak segíteni. Leginkább azért, hogy az ország hajója jó irányba forduljon, s a jövő évi uniós választáson a meggyőző többség üzenje: ami most megy, azon változtatni akarunk.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)