Mangalica az üvegzsebben

Legfőképpen Botond volt ott, az Aba Botond a BKV Rt.-től, ám eljött Palkó Gyuri is a csatornázási művektől. A sarokban szerényen üldögélt Haranghy Csabi a Fővárosi Vízművek éléről. Kisvártatva megérkezett Demszky Gábor főpolgármester is, és nem váratott magára sokat Medgyessy Péter miniszterelnök sem.
Boldogok voltak és elégedettek.
Botond, az Aba Botond trombitált.
Palkó Gyuri zongorázott.
Haranghy Csabi szájharmonikázott.
Demszky Gábor fésűre szerelt selyempapíron játszott.
Medgyessy Péter pedig sírdogált…
Az asztalon pirulák voltak, és az amerikai Forbes magazin október 6-i számából több tucat.
Botond, az Aba Botond abbahagyta végre a boldog trombitálást, s mintegy véletlenül, szórakozottan belelapozott a több tucatnyi Forbes magazin egyikébe.
– Azért ez jól sikerült, gyerekek! – mondta, és megkísérelt megenni egy ropit. Sajnos nem hoszszában, hanem keresztben kísérelte meg, s ettől furcsán széles lett az arca egy pillanatra.
– Mi az, hogy! – kapta el a szót sírva Medgyessy Péter, ám a szó mindjárt ki is hullott kezéből, öszszetörött, és darabkái szerteszéjjel gurultak a szobában. Aztán a szoba faláról olyan furcsán, rugalmasan visszapattantak; a rugalmasan visszapattanó darabkák megtalálták egymást, újra összeálltak egésszé. Ekkor Demszky Gábor felvette a szót, zakója hajtókáján kifényesítette és bekapta…
– Mi az, hogy, mi az, hogy? Tökéletesen sikerült. Te Botond, te Aba Botond, amikor azt mondod itt a Forbes magazinban, hogy „reményeid szerint a BKV Rt. piacvezető lesz az Európai Unióban”, az bizony zseniális!
Botond szerényen lesütötte szempilláit, és öntudatosan kettéroppantotta a szájában keresztben álló ropit, amitől arca visszanyerte eredeti formáját. Jobb lett, de nem sokkal…
– Tudod, Gábor, ennek így kell lennie. Nézd, itt van például a Móricz Zsigmond körtér– Kamaraerdei Ifjúsági Park viszonylat. Én évek óta figyelem a British Airwayst. Gyerekek, ezek le akarták nyúlni a Móricz Zsigmond körtér– Kamaraerdei Ifjúsági Park viszonylatot! Gyerekek! És még most is le akarják nyúlni! De nem fog nekik sikerülni! A Móricz Zsigmond körtér és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között mindig a negyvenegyes villamos fog járni, erre most ünnepélyesen megesküszöm!
Várj csak, várj, Botond, te Aba Botond! – kapta fel a szót zokogva Medgyessy Péter. A szó azonnal kihullott kezéből, millió darabra törött, majd a szoba rugalmas faláról rugalmasan viszszapattanva összeálltak újra a darabok. Demszky Gábor lehajolt érte, de Medgyessy Péter ez egyszer nem hagyta magát, és folytatta.
– Esküszöm, hogy aki esküszik, az nem mond igazat! És nem elég azt mondani, hogy a Móricz Zsigmond körtér és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között mindig a negyvenegyes villamos fog járni. Elővágást kell tenni, mert az uniós piac kegyetlen lesz, és a British Airways soha nem fog lemondani a Móricz Zsigmond körtér–Kamaraerdei Ifjúsági Park viszonylatról. Én azt szeretném mondani, hogy azt akarom mondani. De fel fogunk cserepedni az uniós kihívások közepette. Elővágás…
– Mi lenne, ha megvennénk a következő számban is négy oldalt? – értette meg Botond, Aba Botond azt, amit nem lehet megérteni. – Pár tízmilliót igazán megérne. És akkor a következő számban még több reklámot helyeznénk el, elővágás gyanánt…
– Remek – vágott közbe Gyuri a Fővárosi Csatornázási Művektől.
– Csodálatos – lelkesedett Csabi a Fővárosi Vízművektől.
– Így kell ezt csinálni – elégedett meg Gábor, a főváros arkangyala.
– Én meg majd előteremtem a pénzt… Persze némi jutalékért – ajánlkozott bőgve Péter, a miniszterelnök.
„A Móricz Zsigmond körtértől szeretne eljutni egészen a Kamaraerdei Ifjúsági Parkig? Válassza továbbra is a BKV Rt.-t! Most ingyenes Forbes magazinnal!” Na, ehhez mit szóltok? – érdeklődött Botond, az Aba Botond, és már nyúlt is egy újabb ropiért.
– Nem elég erőteljes – szállt vitába Gábor. Szedjük rímbe, mondjuk így: „A Móricz Zsigmondról a Kamaraerdei Ifjúsági Parkbe? A BKV Rt. a minőség őre!” Na?
– Ez csodálatos lesz, Gábor! – ragadtatta el magát Botond, az Aba Botond.
– Nekem is eszembe jutott valami… – szólt pityeregve Medgyessy Péter, és abban a pillanatban bokáig állt a szobában a szótörmelék.
– Te jóságos Atyaúristen! – sóhajtott fel Gábor.
– Muszáj? – rimánkodott Gyuri.
– Ne csináld Péter! – szigorodott meg Csabi.
– De, de! Hallgassátok csak! „Nincsen is messze a Pillangó utca, gondjait megoldja a BKV Rt. metrója! Most beváltatlan ígéretekkel!”
Gábor törte meg először a kínos csöndet.
– Hülye vagy, Péter – mondta ki a szentenciát a fővárosi arkangyal.
– Mintha nem rímelne egészen, különben jó… – jegyezte meg bátortalanul a Csabi.
– Utca, metrója… Rímel az… Onnan meg szabad vers.
– Én meg azt mondom, a csatornázási műveknek is elő kell vágnia – ugrott talpra Palkó Gyuri, s szemeiben harci tűz lobogott. Mit szólnátok, mondjuk, ehhez: „Nem lesz többé szennyvízgondja, ha a trutyit a fővcsatművek szállítja!”
A Csabi érezte, most már ő sem maradhat csendben, neki is elő kell állnia a farbával. Le is hajolt egy nagy sóhajjal, hogy az asztal alól előhúzza a farbát – gyönyörű farbája volt, kis szelencében tartotta, piros bársonyba burkolta, de ekkor nyílt az ajtó, és belépett Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, a pénteki újságot lobogtatva.
– Gyerekek! Fantasztikus Népszava-információm van! Népszava is, meg információ is, ráadásul egyszerre. A Vegyépszer egyetlen fillér állami megrendelést sem kapott az előző kormányzati ciklusban! Ehhez mit szóltok?
Gábor, Medgyessy Péter, Gyuri és Csabi mélyen elgondolkodott. Megint Gábor törte meg a csöndet.
– Egy kicsit még dolgozzatok ezen, Péter… Elfogytak a kartonok, vagy mi van?
– Nekem még ennél is jobb hírem van – könnyezett Medgyessy Péter. – Hallottátok, hogy két debreceni főrendőr lebukott? Korrumpálták őket. Az egyiknek egy mangalicát, egy böllért és nagy mennyiségű szeszesitalt adtak valami szívességért cserébe…
– Na és?
– Tényleg nem értitek? Hát a mangalica nem fér bele az üvegzsebbe! Át kell térnünk nekünk is a mangalicára…
Csabi nem várt tovább, elővette a farbát.
– Térjünk vissza a lényegre! Nekem is kell elővágni. Ezt találtam ki, figyeljetek: „Szakítson az Eviannal! Fővárosi Vízművek! Most eldobható gyomorral!”
– Nem rímel! – kiáltotta szomorúan Péter, a Medgyessy.
– Az igaz, de ez a „szakítson”, ez jó. Ez elég agresszív…
– Várjatok csak, ebből még többet is ki lehet hozni. Szólok Ron Werbernek, ő biztosan találna valami antiszemita vonalat itten…
– Mifélét?
– Mifélét, mifélét! Csak van egy kép valahol, ahogy a Párizsba bevonuló nácik Eviant isznak. Onnan tiszta sor. Aki Eviant iszik, az náci. És a Vízművek új kampányemberének megtesszük a Salamon Berkowitzot…
– Ez tényleg nagyszerű! – érzékenyült el Csaba. És akkor…
Nem tudjuk, mi lesz akkor.
Mert ebben a pillanatban nyílik a szoba ajtaja, és egy joviális, hófehérbe öltözött úr lép be rajta. Kedvesen, fürgén tapsikol, miközben beszél.
– Miniszterelnök urak, elnök urak, igazgató urak, főszerkesztő urak! Királyi felségek! Maga is, kedves Napóleon! Hamar, hamar! Indulás ebédelni!
És az egész társaságot átvezetik a csöndes, elegáns, ápolt parkon keresztül az ebédlő irányába…