Tisztogatás a köztisztviselői karban

Folyamatosan növekedett az 1990-et követő politikai rendszerváltás után a központi és a kormányzati közigazgatás tisztviselői karának a létszáma. Ez a folyamat már elindult az Antall–Boross-kormányok idején, tovább folytatódott a szociálliberális Horn-kormányzat alatt, majd Bokros Lajos pénzügyminiszter színrelépésével megállt. Orbán Viktor polgári kormányzata alatt újból jelentősen növekedni kezdett a központi közigazgatási szervek köztisztviselői karának létszáma a tükörreferatúrák és a főtisztviselői kar kialakítása miatt. Ezt az akkori, most ismét kormányon lévő, önmagát szociálliberálisként meghatározó ellenzék erőteljesen kifogásolta. 2002-es kormányra kerülését követően azonban nem tett semmit a létszámnövekedés megállításáért. Sőt, az egyes közigazgatási intézményekben újabb belső szervezeteket, referatúrákat alakított ki, létszámemelés mellett. Azt – miként erre a köztisztviselői törvény (1992. évi XXIII. tv.) legutóbbi módosításának miniszteri indokolása is utal– meg lehet érteni, hogy a közigazgatási szerveknél a vezető köztisztviselők kormányváltáskor lecserélődnek. Ezt a Medgyessy-kormány a megalakulását követően azonnal meg is tette, de nemcsak a leváltottak helyére ültette be a maga embereit ugyanolyan számarányban, hanem munkakörüket szétbontva nem egy esetben megduplázta vagy éppen a sokszorosára növelte a létszámot. Így került a közigazgatás élére új posztok létesítése mellett számos szakszervezeti vezető a választási szövetség jutalmaként, valamint az MSZP, főleg pedig a miniszterelnök pénzügyi holdudvarához tartozó több személy.
Ez ellentétes az Európai Uniónak a közigazgatással összefüggő politikájával, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a legszükségesebb mértékre szorítsák le köztisztviselői karukat. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy itt is van egy ellentmondás: miközben az EU a tagállamoknál a bürokrácia leépítését ösztönzi, a maga szervezetében igen sok területen és esetben növeli azt. Alapvető tény azonban, hogy az EU valamennyi tagállamában a köztisztviselők csak alkalmatlanság okán vagy fegyelmi eljárással mozdíthatók el az állásukból. A köztisztviselői kar leépítésének folyamata lassú, az csak a nyugdíjazottak, vagy más okból megürült helyek betöltetlenül hagyásával történik.
Ez azonban Magyarországon nem így jelentkezik. A Medgyessy-kormány mint stréber diák igyekszik túlteljesíteni a kapott utasítást, ami egyúttal neki is jól jön a kényszerűen bevezetendő takarékossági csomag miatt.
Magam is tudom a közigazgatásban dolgozó több tanítványomtól, hogy a beosztott köztisztviselők egy jelentős részében ellenérzést váltott ki a polgári kormányzat több, pártkatonának titulált vezető tisztviselőjének a beosztottakkal szembeni lekezelő, utasítgató, nem igazán munkatársi magatartása. Az MSZP a választásokat megelőzően, majd a hatalomra jutását követően ezt a beosztotti réteget igyekezett megnyerni, egyúttal pedig meg is jutalmazni, hogy rá, nem pedig a polgári irányvonalra szavazott. Volt tanítványaimtól tudom, hogy sokan ezért szavaztak az MSZP-re. Ez a jelenség minden hatalomra kerülő kormánypárt számára tanulság lehet, így a jelenlegieknek is, akik nyomására – mint hírlik – az intézmények felső, de középvezetői is kemény ideológiai azonosulást várnak el a kormányzati vonal irányában a beosztott köztisztviselőktől. Emiatt a közigazgatásban ma is sok helyen megfélemlítettség lett úrrá, ami megnövekedett a most folyó köztisztviselői létszámleépítés miatt.
A Medgyessy-kormány ugyanis – ahogy ezt korábban Horn Gyuláék is tették – irreális választási ígéreteinek megfelelően erőteljesen megemelte a köztisztviselői béreket. Első látásra így igazolódni látszott azoknak a köztisztviselőknek az álláspontja, akik a polgári kormány menesztésére szavaztak. A pénzalapok szűkössége miatt azonban az irreális vállalást korrigálni kell. Erre jó alkalom a köztisztviselői kar EU által javasolt szűkítése, amellyel a politikailag lojálisnak vélt köztisztviselőket a kormány a megemelt fizetés mellett megtartja, a kevésbé megbízhatóknak tartottakat pedig leépíti. Ebbe a körbe félreismerés következtében olyanok is bekerültek és kerülnek, akik mind a választások során, mind azt követően a mostani politikai irányvonalhoz kötődtek. Ez a következő választáskor a jelenlegi hatalom számára balul üthet ki.
A köztisztviselők kampányszerűen zajló mostani leépítése – ahogy ez az első kibocsátott határozatok indokolásából kitűnik – szám és keltezés nélküli, egyszerűen csak kormányhatározatra történő hivatkozással történik. Már maga ez is jogellenes, mivel a határozat nem terjedhet ki közvetlenül az állampolgárokra, hanem csak a közigazgatás szerveire. Ráadásul a kormányhatározat megalkotását megelőzően nem történt semmiféle érdekegyeztetés a Köztisztviselők Érdekegyeztető Fórumán (KÉF) belül a szociális partnerekkel. Ez annak tudható be, hogy a Medgyessy-kormány a hatalomra juttatását követően egyszer sem hívta össze sem a KÉF-et, sem a Közintézmények Érdekegyeztető Tanácsát (KIÉT). Ez utóbbi miatt a Közalkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének az elnöke csalódásának adott hangot a Magyar Nemzetnek nyilatkozva, utalva arra, hogy nem ezt érdemelték az MSZP-vel kötött választási szövetségért cserébe. A kormány mind a köztisztviselői, mind a közalkalmazotti érdekegyeztetés fórumrendszerét megszüntette, és ez nem véletlen. Így készítették elő azt, hogy a köztisztviselői kar redukálásának koncepcióját előzetesen ne kelljen a KÉF elé vinni és ott azt megtárgyalni. Hasonló eljárás körvonalazódik a közalkalmazottak vonatkozásában is; a KIÉT megszüntetése. Történt ugyanis már hasonló: a Horn-kormány hatalomra jutásakor összevonta a tartósan állami tulajdonban maradó gazdasági vagyont kezelő Állami VagyonKezelő (ÁV) Rt.-t a privatizációra szánt vagyont kezelő Állami Vagyonügynökséggel (ÁVÜ), és így létrehozta az ÁPV Rt.-t. Ezzel lehetőség nyílt a két vagyontömeg bizonyos összemosásával az eredetileg az ÁV Rt. által kezelt, nem privatizálható energiatermelő üzemeket külföldi befektetőknek eladni. Ezt éppen a Horn-kormány egyik vezető hivatalnoka minősítette egy konferencián tragédiának.
Ami a létszámleépítés előzetes beharangozását illeti, a kormány és a közszolgálati kormánybiztos, Vadász János – aki a kormányváltás előtt szakszervezeti vezető volt – „megnyugtatta” a köztisztviselőket, hogy a létszámleépítést elsősorban nyugdíjazással, európai módon hajtják végre. Október 30-án a reggeli híradásban Vadász János még a rádió hallgatóit is megnyugtatta, hogy a felmentett köztisztviselők a közigazgatás más területein – így a munkaügyi felügyeletben és az egészségügyi igazgatás területén – kapnak állást.
Kétséget ébreszt azonban az, hogy ha ez így lenne, akkor miért nem él a kormányzat a köztisztviselőkre vonatkozó törvény által ismert áthelyezés intézményével. Vagy ha ezt nem is teszi meg, akkor miért kerüli el a csoportos létszámleépítést és a vele összefüggő tartalékállományba helyezést? Amiben a Belügyminisztériumnak feladatai vannak: a felmentési idő alatt a köztisztviselő közszolgálatban történő továbbfoglalkoztatását lehetőség szerint meg kellene oldania. Ezenkívül elvárható lenne ott, ahol a nagyobbik kormánypárt magát szocialistának nevezi, hogy a létszámleépítésnél figyelembe vegyék a szociális szempontokat, vagyis a leépítést – ahogy ezt a nyugat-európai jogrendszerek alkalmazzák – szociális terv felállításával, szociálisan igazolható módon valósítsa meg.
Az október 31-én kibocsátott első felmentések forgatókönyve ennek az ellenkezőjét mutatja. A thatcheri neoliberális angol módszernek megfelelően a közintézményi szakszervezet, annak hiányában pedig az intézménynél dolgozó köztisztviselői kollektíva képviselőivel történt előzetes egyeztetés nélkül adták oda – minden előzetes értesítést mellőzve – a kínosan meglepett köztisztviselőknek a felmentőlevelet. Ezenkívül gondosan ügyeltek arra, hogy csak akkora létszámot bocsássanak el, amely mellett nem kell alkalmazni a köztisztviselői törvénynek a csoportos létszámleépítés szabályait. A Határon Túli Magyarok Hivatalánál október 30-án, a halottak és a mindenszentek napi kétnapos munkaszünetet megelőző utolsó munkanap délelőttjén kapta meg meglepetésszerűen a felmentést a köztisztviselő. A hivatal vezetése – nyilván felső utasításra – gondosan ügyelt arra, hogy a felmentendők létszáma ne érje el a tízet, mert akkor a hosszadalmasabb és az egyeztetés melletti csoportos létszámleépítést kell lefolytatni. A felmentettek között van egy olyan jogi doktori diplomával rendelkező 55 éves munkatárs is, aki 36 év és 9 hónapi közszolgálati viszonnyal rendelkezik. Ő a fennálló nyugdíj-biztosítási jogszabályok értelmében 38 évi közszolgálati, illetve munkaviszony és életkora 57. évének betöltésekor, azaz másfél év múlva érné el az előre hozott nyugdíjbamenetel lehetőségét. Mint a legtöbb beosztott köztisztviselőnek, más jövedelme nincs. A köztisztviselő I. besorolásnak megfelelő egyetemi diplomával rendelkezik, de sok más hasonló képzettségű köztisztviselővel együtt mégis felmentik, holott protekciós alapon köztudottan számos, diploma nélküli köztisztviselő tölt be fontos munkakört.
A szociálliberális kormány antihumánusan és antiszociális módon, átlépve az európai uniós és a tagállamok által követett jogi normákat, sokkoló gyorsasággal, mindenféle egyeztetés mellőzésével építi le azokat a köztisztviselőket, akikben nem, vagy kevésbé bízik meg. Ezzel az államháztartásnak még megtakarítást is szerez. Jogilag úgy oldja meg mindezt, hogy ne lehessen belekötni, bár felvethető, hogy ez a megoldás megfelel-e a munka törvénykönyve rendeltetésszerű joggyakorlása követelményének. Aligha! Vagy ha igen, akkor is erkölcsileg erősen vitatható. A kormány és annak feje, valamint az illetékes szakminiszterek büszkén jelenthetik Brüsszelnek, hogy a feladatot határidő előtt nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették. Az pedig, hogy miként s hogyan, s hogy mi a kormányon lévők érdeke, az már nem Brüszszelre tartozik. A KIÉT likvidálása baljósan vetíti előre, hogy a megkezdett folyamat átterjed a közalkalmazotti szférára is.
A szerző az MTA doktora, egyetemi tanár