A kormányfő szignálta szegénységi bizonyítvány

Komoly szegénységi bizonyítványt állított ki magáról és kormányáról Medgyessy Péter miniszterelnök a következő nyilatkozatával: „A lakáshitelezéssel kapcsolatos döntésre azért volt szükség, hogy egy nagyobb válságot elkerüljünk. Ön mit választana: épüljön több lakás azokból a nagyobb összegű hitelekből, amelyeket a jobb módúak vesznek igénybe a kevésbé jómódúak adóforintjainak terhére, vagy értékelődjön le a forint, és ezért veszítsen értékéből a családi pótlék, a nyugdíj, és ne hozzanak tőkét ide külföldről? Számomra egyértelmű a válasz.”
Egyetértek miniszterelnök úrnak azzal a megállapításával, hogy válság már van, és egy nagyobb válságot el kell kerülni. Engedjen meg egy udvarias kiigazítást. Amit a „lakáshitelezéssel kapcsolatos döntésnek” nevez, az a valóságban kemény kamatemelés. Annyira durva lépés, hogy sok tisztességesen adózó állampolgárnak romba döntötték a lakásvásárlási álmait. Ha Medgyessy elmulasztotta megkérdezni munkatársait, hogy ez milyen mértékben növeli egy hosszú időtartamú kölcsön visszafizetésének törlesztőrészletét és kamathányadát, akkor szíveskedjen papírt, ceruzát ragadni és kiszámolni. Vissza fog riadni a végeredménytől. De csak akkor, ha nem a jómódúak kategóriájába tartozik.
Megtévesztő a kérdés felvetése az idézett formában. A kérdés azt szuggerálja, hogy a miniszterelnök szerint várható és tételesen felsorolt rossz események kizárólag csak a lakáshitelek emelésével kerülhetők el. Mintha nem is lenne más választás. Pontosabban szólva nagyobb válságot okozhat a lakáshitelek támogatásának az a része, amelyet a kevésbé jómódú állampolgárok adóbefizetéseiből a költségvetés a jobb módúak lakáshitelének kamattámogatására használ fel. Első ránézésre megnyerőnek tűnik ez a kijelentés, de van egy hibája. Az egyetlen hiba ebben a megállapításban az, hogy maga a megállapítás nem igaz. Ha figyelmesebben megvizsgáljuk ezt a szöveget, akkor hétköznapi nyelvre lefordítva a lényegi mondanivalója a következő: Azt akarja elhitetni velünk, hogy minden bajnak az a forrása, hogy a jobb módúak elkezdtek építkezni és lakásokat vásárolni. Ennek költségét részben a kevésbé jómódúak fizetik meg az állami költségvetésen keresztül. Ha ez így megy tovább, nagyobb válság fenyegeti az országot, leértékelődik a forint, veszít értékéből a családi pótlék, nem hoznak külföldi tőkét az országba. Nincs mit tenni, minden magyar állampolgár kamatterhét növelni kell. Így majd a jobb módúak kevesebb lakást építenek.
A miniszterelnök által elmondottakat mindennapi nyelven megfogalmazva látható, hogy az egy manipulált szöveg, amelyben az együvé nem tartozó jelenségeket úgy keverte össze, hogy az igazság látszatát keltse. Mindezt tetézi azzal, hogy a kevésbé tehetőseket is igyekszik érzelmileg maga mellé állítani. Ugyanis a helyzet az, hogy a költségvetésnek ez a kis tétele nem indíthat el olyan lavinát, ami az idézetben szerepel. Az viszont igaz, hogy a támogatások megvonása nem eredményezne a felsorolt mutatókban olyan pozitív változást, ami az idézettekből kisejlik. Másrészt a támogatások kívánatos rendje egyszerű törvénymódosítással kialakítható, a támogatások célba juttathatók, ezzel a fenti probléma hatása kiküszöbölhető. Az előadottak szerint ekkor máris értékállóbb lenne a forint, emelkedne a nyugdíj reálértéke stb. Nem így van. Egy elhibázott fiskális gazdaságpolitika csődje körvonalazódik a kormány gazdasági döntéseiből, tele buktatókkal és a következő kormányra ráterhelt visszafizetési kötelezettségekkel. A manipuláció célja a figyelem elterelése a szétzilált gazdaság valóságos helyzetéről.
A kormány hozzáértéséről kiállított és miniszterelnök úr által dedikált szegénységi bizonyítvány a következőket tartalmazza. Bevallja, hogy a lakosság kamattámogatását és a pénz, nyugdíj stb. értékmegőrzését nem tudja egyszerre kezelni. A szocialisták vonalvezetésének visszatérő jellegzetessége, hogy képtelenek a gazdaságot élénkíteni. Csak statikus adok-elveszek szemléletmódban tudnak gondolkodni. Olyan mutatók együttes pozitív hatását, mint például az infláció csökkentése, a gazdasági növekedés, a forint értékállóságának megőrzése, a nyugdíjak reálértékének növelése, az államháztartási hiány csökkentése, valamint a tőkebehozatal egyidejű biztosítása, nem tudták elérni. Erre eddig egyedül az Orbán-kormány volt képes. Ehhez a kellő szakértelem mellett az ország ügyei iránt elkötelezett felelősségérzetre is szükség volt.
Az előző MSZP–SZDSZ-koalíció működésére a Bokros-csomag megszorító intézkedései nyomták rá a bélyegüket. Akkor a fogászati kezelések megdrágításával „Fogatlan nemzettel Európába!” volt a jelszó. A lakáshitelekkel kapcsolatos döntés után bővült a repertoár: „Fedél nélkül az Európai Unióba!” Meddig tart még az út a lejtőn lefelé?

A szerző villamosmérnök