Kósáné odacsapott a klerikális reakciónak

Kósáné Kovács Magda, a Kádár-rendszer egykori szakszervezeti funkcionáriusa ma modern köztársaságot építő szocialista képviselő, visszatért gyökereihez. Úgy gondolta, húsvét közeledtével és A passió magyarországi bemutatója kapcsán ismét fel kell lépnie a klerikális reakció ellen. Kezébe vette hát a könyvespolcán – ne felejtsük, francia–magyar szakos tanári diplomája van – porosodó Magyar Dolgozók Pártja-kiadványt 1950-ből, amelynek a címe: Útmutató a falusi és városi haladó fokú szemináriumok hallgatói részére – Harc az egyházi reakció ellen. Az egykoron sajtó- és cenzúratörténettel foglalkozó, ma pedig a szocialisták EU-listáján biztos befutóként várakozó politikus asszony ráérő idejében olvasgatni kezdett: „Az egyházi reakció dühödten támadja pártunkat. Az egyház igyekszik akadályozni a párt munkáját azzal, hogy gyűléseinkkel egy időben rendez litániákat, körmeneteket, búcsújárásokat.” Kósáné ekkor megvilágosodott, felébredt benne az alvó mozgalmár, s már nyúlt is a telefonhoz, hogy felhívja a pártjával egyre bensőségesebb viszonyt ápoló üzleti vállalkozást, a lélekiparban utazó Hit Gyülekezetét. „Nyilatkozni akarok lapjukban, a Hetekben a Vatikán ellen – recscsenthetett bele funkcionáriusi hangon a kagylóba. – A Vatikán le akarja nyúlni az egész Európát, és be akarja kebelezni. Méghozzá elképesztő gyorsasággal és agresszivitással. Elvtársak, éberség! A Tilos Rádió jó volt, de kevés. Barangó fontos lépést tett meg, de itt nem lehet megállni. Majd én megmutatom, hogyan kell fellépni a csuhásokkal szemben.”
És lépett. Fel, egyre feljebb. Az ámulattól sokkot kapott szerkesztők csak néztek utána… Kósáné akciójából is kitűnik, hogy a magyar baloldal a rendszerváltás után sem tud napirendre térni a történelmi egyházak létezése felett, annak ellenére, hogy a Németh Miklós-kormány 1990. február 9-én helyreállította a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Köztársaság és a Szentszék között. Sőt, ez a konszenzusteremtés azzal folytatódott, hogy az első szabadon választott polgári kormány, illetve a jobboldali többségű Országgyűlés megalkotta az 1991. évi XXXII. számú törvényt, amely a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről rendelkezett.

Keresztény gyökerek

II. János Pál pápa 1991-ben látogatott először Magyarországra, és találkozott a tudomány és a művészet képviselőivel is. Ekkor mondta a következőt: „A kultúra embereinek egyik feladata az, hogy az újonnan megszervezett szabadság keretében az új magyar társadalmat az olyan erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés.” Nos, Kósáné tanárnő ekkor bizonyára alapszervi szemináriumot tarthatott szocialista barátnőinek, így nem hallhatta ezt a felhívást. A pápa a Népstadionban a következőket mondta a magyar ifjúságnak: „Fedezzétek fel magyar és keresztény gyökereiteket, és minden lehetőt tegyetek meg a szebb jövő építéséért. Kapcsolódjatok bele újból e kontinens történelmének folyamába. Ne hátul kullogva rimánkodjatok azért, hogy befogadjanak benneteket, hanem úgy jelentkezzetek, mint akik a keresztény eredetű nagy európai hagyományt hordozzátok.” Kósáné, ha értesült e szavakról, bizonyára libabőrös lett, és idegnyugtatásul újra elolvasta „A restauráció éles kultúrharc kezdetét jelzi” című írást a Szabad Nép modernizált változatában, a Népszabadságban.
Az Új Ember 1992. október 18-i számában Kada Lajos érsek, a Vatikán németországi követe így írt a magyarországi állapotokról: „Az ellenzék (a baloldal) mindenféle módon igyekszik az egyház életét nehezebbé tenni, ahelyett, hogy az ország és a nemzet érdekében megadná a lehetőséget éppen azon értékek növelésére, építésére, amelyeknek a hiányát minden józanul gondolkodó ember, kell hogy érezze… Az ellenzék (baloldal), illetve a sajtó, a televízió mintha koncentrált támadást intéznének az egyház és a vallás ellen. Ez szomorú tény…” Pedig hol voltunk még akkor a Barangóktól, Gyurcsányoktól! Még az első MSZP– SZDSZ-kormány sem lépett színre.

Strigulák húsvétkor

A Magyar Nemzet 1993. június 23-i számában cikket írtam a vallásos műsorok védelmében az MSZP vezetőinek – Horn Gyula és Gellért Kis Gábor – Paskai László bíborossal történt esztergomi találkozójáról. Előzőleg a balliberális Magyar Hírlap így számolt be az eseményről: „A szocialisták szóvá tették, hogy túlzások is tapasztalhatók az egyházak mai szerepében. Az MSZP szerint az egyházaknak nem használ az sem, ha a közszolgálati médiumokban túltengnek a velük foglalkozó műsorok.” A Magyar Nemzet tudósításában azt olvashattuk, hogy „Gellért Kis Gábor MSZP-s ügyvivő a televízióban megjelenő vallási műsorok dömpingjére hívta fel a figyelmet”. Cikkemre, amelyben hivatkoztam a sajtótájékoztatón elhangzottakra, a szocialista politikus duzzogva így válaszolt: „Tavaly karácsonykor több mint tíz alkalommal született meg a kisded a Magyar Televízióban egy nap alatt; legutóbb, húsvétkor pedig hétszer támadt fel a Megváltó néhány órán belül.” Televízióelnökök, figyelem! Vigyázat, mert idén lehet, hogy Kósáné Kovács Magda fogja húzni a strigulákat húsvétkor a képernyő előtt.
A 2002-es országgyűlési kampányban Kósáné tanárnő tanítványai, a Werberjugend tagjai bejelentették, hogy magnóval a kezükben fogják a vasárnapi prédikációkat hallgatni, hogy kiszűrjék a templomokból a nekik nem tetsző papokat. Egyes vérmesebb, szocialista köztársaság-építők már dörzsölték a tenyerüket, hogy újra meg lehet tölteni a váci, márianosztrai börtönöket. Szerencsére ez elmaradt, jött helyette az MSZP szociáldemokrata platformjának jászberényi konferenciája 2004 februárjában, ahol Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter pécsi KISZ-titkári stílusában kifakadt: „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni” – fogalmazott a milliárdos. Nos, a szocialista köztársaság-építő szavai értő fülekre találtak, mert egy suhanc a közelmúltban Szűz Mária-szobrot döntött le Letenyén. A szomszéd faluban élő tizenhét éves ifjú este hat óra körül döntött úgy, hogy felmászik a szoborra, és a talapzatáról ledönti azt. Az alkotás a földet éréskor több darabra tört. Menynyire igaza volt már fél évszázaddal ezelőtt is Márai Sándornak, aki a bolsevista nevelés félelmetes példája kapcsán figyelmeztetett, hogy a nevelés kérdését lássuk az elkövetkezendő idők fő feladatának…

Az okos hallgató

De a modern köztársaság építésének, és vele az ádáz antiklerikális küzdelemnek még nincs vége. A médiában olvashattunk egy újabb építőkockáról. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, 2004-ben a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének jobboldali tagjai javasolták, hogy egyperces néma csönddel emlékezzenek a képviselők az áldozatokra – köztük sok egyházi személyiségre. A közgyűlést levezető szocialista elnök szavazást rendelt el, majd a szocialista többség elutasította a megemlékezést. Országos szégyen a köztársaságot építőkre nézve.
Mit is üzenhetünk szegény Kósáné Kovács Magda leendő szocialista EU-képviselőnek? Demonax, a II. században élt filozófus azt tanácsolta egyszer egy tehetségtelen szónoknak, hogy máskor, mielőtt a nyilvánosság előtt beszédet tartana, odahaza hangosan mondja el szónoklatát. A szónok mentegetőzött: „Hisz most is megtettem én ezt, tízszer is elmondtam magamnak.” Demonax arca felderült, s így csipkelődött: „Ó, barátom, máskor okosabb hallgatót válassz magadnak.”

A szerző volt országgyűlési képviselő