Két évvel ezelőtt a sajtó egy részét az foglalkoztatta, hogy a kormányőrök állítólag elveszítették Orbán Viktor kilencéves kisfiát, s egyáltalában, milyen apa a kormányfő. Ez egyik előzménye lett az ellenzéki suttogó propaganda állításának, hogy a kormányfő veri a feleségét. 1999 nyarán az Élet és irodalom riportja arról szólt, hogy „Fidesz közeli emberek cégeihez áramló közpénzek” hogyan érintették a miniszterelnök édesapját, amit – egyebek mellett – a Népszabadságnak a miniszterelnök gyermekkoráról közölt cikksorozata egészített ki. Az ÉS riportja az augusztus 20-i ünnep után jelent meg, de kereskedelmi tévék már az ünnep előtt, lényegében a nyomdai fázisban, vezető hírként tálalták azt. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a TV2 buktatta meg politikailag dr. Torgyán édesapát azzal, hogy utazásai és minisztériumának kiadásai mellett egy buldog szívósságával foglalkozott Torgyán villaépítésével és édesfiának feltételezett korrupciós szerepével. Medgyessy Péter szavaival élve: a TV2 a Torgyán család életébe erőltette a politikát, és megzavarta a közember apa s magánember fia nyugalmát. Orbán Viktor különösebb reflexiók nélkül állta a családja elleni, európai és modern piszkálódásokat. Medgyessy Péter viszont „Dr. Medgyessy Péter édesapa” aláírással közleményt adott ki, amelyben azt írta, hogy a magyar miniszterelnököt bárki vádolhatja, kritizálhatja vagy rágalmazhatja, mert ezt elfogadni és eltűrni demokratikus kötelezettség, ezzel együtt „ugyancsak demokratikus kötelezettség nem eltűrni, hogy a politikát a családok életébe erőltessék”, és gyermekeiket hazugsággal, politikai rágalmakkal illessék. A kormányfő egyúttal felszólította a közélet minden szereplőjét, hogy tartsa magát a demokráciákban megszokott politikai versengés szabályaihoz, tegyen eleget demokratikus kötelezettségének.
A Medgyessy Péter képviselte demokratikus és európai stílus megértéséhez kanyarodjunk vissza az „Orbán-bányák” ügyéhez. 2001-ben a parlament rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte az MSZP és az SZDSZ, hogy álljon fel egy bizottság a közvéleményt foglalkoztató ügyek tisztázására: milyen felelősség terheli a kormányfőt az Orbán-bányák ügyében, és érvényesült-e politikai befolyás (!) a Dunaferr és az autópálya-építés közbeszerzéseinél. Bauer Tamás (SZDSZ) nemzeti érdeknek nevezte annak tisztázását, hogy a kormányfő visszaélt-e hatalmával családjának anyagi előnyszerzése érdekében, avagy ez alaptalan gyanú, amit el kell oszlatni. Bauer az Országgyűlésben a következőket mondta: „A látszat tehát az, hogy a politikai hatalmat a család gazdasági előnyszerzésére használták föl. (…) Ha egy demokráciában ilyen látszat (!) keletkezik, akkor parlamenti vizsgálóbizottságot szokás felállítani, és ha ellenzéki és kormánypárti képviselők közösen arra jutnak, hogy ezek a szóbeszédek, vádak (!) megalapozatlanok, akkor itt fogok bocsánatot kérni a miniszterelnöktől, és le fogok mondani képviselői mandátumomról, hiszen én is elfogadtam és elismételtem itt ezeket a vádakat, és nem indulok el a következő választásokon. De ha nem alakul vizsgálóbizottság, ha a miniszterelnök nem jelenik meg a vizsgálóbizottság ülésén, ha nem kapják meg a dokumentumokat, ha nem tisztázza magát a vádak alól, akkor nem nekem kell lemondani, hanem a jelenlegi miniszterelnöknek, és ő ne induljon el a következő választásokon”. Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) azt tudakolta, vajon volt-e politikai befolyásolás, és kiderül-e az ország számára: itt az SZDSZ mond igazat, vagy pedig a miniszterelnök hazudik. „Ha önök ma ismét megakadályozzák, hogy az Országgyűlés lefolytassa a szükséges vizsgálatokat – szólt a kormánypárti képviselőkhöz –, azt úgy hívják, hogy bűnpártolás. Ez egy mélységes cinizmus, szégyen és gyalázat!”
Dr. Eörsi a következő címmel nyújtotta be az Országgyűlésben azonnali kérdését a kormányfőhöz: A tét: a Magyar Köztársaság miniszterelnökének becsülete. Az Orbán-bányák ügye a harmadik köztársaság legnagyobb erkölcsi próbatétele. Bauer Tamás azt nyilatkozta, hogy egyértelműen igazolhatóvá vált, hogy politikai szempontok érvényesültek az autópálya-építések beszállítóinak kiválasztásánál, és Orbán Győző cége a Mol Rt.-nél is oly módon jutott megrendeléshez, amelyek tekintetében – szó szerint idézem – „a politikai befolyás alappal feltételezhető”. Dr. Hack Péter (SZDSZ) az általa kiadott közleményben azt állította, hogy az ügy körül kialakult látszat – a politika, a család és a gazdaság összefonódása – súlyosan rombolja az ország tekintélyét. A részbizottság a következtetéseit mindenekelőtt arra alapozta, hogy az általuk meghallgatott Zarándok János – Orbán Győző konkurense – szerint a cége a miniszterelnök édesapjának döntése (!) miatt szorult ki az autópálya-építésből, legfelsőbb körök tiltották meg az autópálya-építőknek, hogy a cége bányájából vásároljanak követ, és Orbán Győző hozta azt a döntést is (!), hogy a tulajdonában lévő bányákat sem lehet megvenni. Bauer „tanulságosnak és érdekesnek” minősítette Zarándok János tájékoztatóját. Gusztos Péter (SZDSZ) kijelentette: Magyarországnak az az érdeke, ha a miniszterelnök tisztázza, hogy édesapjának a vállalkozása és a Dunaferr közötti cégkapcsolatokban „mennyi a politika és mennyi az üzlet”. Dr. Hack Péter arra volt kíváncsi, hogy mennyiben politikai kérdés a Dunaferr kőszállítása, és melyik politikusra tartozik az ügy. „Mit kíván tenni annak érdekében, hogy eloszlassa azt a kellemetlen látszatot, hogy a családja és az Ön közvetlen környezete miniszterelnöki megbízatása révén alapozza meg gazdasági sikereit” – zavarta meg kérdésével
dr. Hack egy közember, Orbán Viktor nyugalmát.
A Gresham-ügy kirobbanásával Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt európai és modern példát mutathatott politikai riválisának abból, hogyan kell állni a politikai támadásokat. Medgyessyt az a vád érte, hogy a Gresco Rt. megbízásából százezer dollárért kellett meggyőznie a belvárosi szocialistákat a Gresham Palota eladásáról. A szocialista önkormányzati képviselők nemcsak a vádak legsúlyosabbikát tagadták, miszerint a pénzből jutott volna a zsebükbe is, hanem azt is, hogy egyáltalán meg kellett őket győzni valamiről. Bárándy György véleménye mégis az volt, hogy Medgyessy törvényt sértett a szerződéssel, mert gazdasági vesztegetést követett el. „Ha nem bűncselekményről van szó, akkor erkölcsileg rosszabb a helyzet” – mondta Bárándy. Eleinte a szocialistáknak is erkölcsi dilemmáik voltak: a miniszterelnök-jelölt nem követett el bűncselekményt, de politikusként nem írta volna alá azt a szerződést, amit vállalkozóként aláírt (Tóth Károly); természetesen nem örülnek a nyomozás megindulásának, de Medgyessyt is megilleti az ártatlanság vélelme (Keller László).
Fordulatot hozott az ügyben, hogy az MSZP országos választmánya bizalmáról biztosította Medgyessy Pétert, a párt miniszterelnök-jelöltjét, és személyére szabott politikai koncepciós ügyként értékelte az őt ért támadást. Jánosi György azt mondta, hogy a Fidesz „a megfélemlítők, az utcákon, tereken, temetőkben botrányt keltők” pártja, ezzel szemben „az MSZP azoké, akik félelem nélkül akarnak élni egy szabad országban”. E szellemben mondta le nyílt levélben Horn Gyula is az Orbán Viktorral az uniós csatlakozással kapcsolatos, előre egyeztetett találkozóját: „Megdöbbenve tapasztalom ugyanis, hogy az Ön emberei (sic!) nem hagyják abba a Medgyessy Péterrel szembeni rágalomhadjáratot. Szolidaritást vállalva a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjével, mindaddig, amíg nem marad abba ez a számomra elfogadhatatlan gyakorlat, nem látom értelmét a találkozónknak.”
Medgyessy azt nyilatkozta: lejárató hadjárat indult ellene, de nem hagyja, hogy elhallgattassák és megfélemlítsék. Önmagát azért is tekintette Orbán alternatívájának, mert személyisége nyugalmat, higgadtságot és kiszámíthatóságot áraszt, de minden további nélkül átvette Horn frazeológiáját: a miniszterelnök emberei (sic!) hazug támadást indítottak ellenünk, mert zavarja őket, hogy van programunk, zavarja őket, hogy elveszítik a hatalmukat, a félelem agressziót szül, az agresszió pedig rossz tanácsadó. A választási kampány során adott egyik interjújában is sejtetni engedte, hogy a „miniszterelnök emberei” törték fel kocsiját, ahonnan dokumentumok tűntek el. Dr. Medgyessy egy korábbi, önmagának is erkölcsi mércéül szolgáló megnyilatkozása szerint: „Ha egy párt komolyan gondolja, hogy az ország ügyeit akarja szolgálni, akkor nem lehet tekintettel azokra, akik akár csak gyanúba is keveredtek. A politika sajnos kegyetlen dolog: az európai politikai stílus megköveteli, hogy ha valakire a gyanú árnyéka vetül, álljon félre” (Vasárnapi Hírek, 2001. 03. 17.). Dr. Hack egykoron azt mondta: segítséget szeretnének nyújtani a miniszterelnöknek ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt tiszta vizet öntsön a pohárba, és hogy eloszlassa azt a nagyon kellemetlen látszatot, amely az ország számára terhelő és nehezen magyarázható.
Most, a Medgyessy édesfiú és a Baráth csemete napvilágra került és fel nem tárt közös lobbiügyleteiben Kuncze Gábor segíthet a kormányfőnek eloszlatni a politikai amnézia nagyon kellemetlen látszatát. Felszólíthatja, hogy tartsa magát a demokráciákban megszokott politikai versengés szabályaihoz, és példamutató módon tegyen eleget demokratikus kötelezettségének. Mert a politika sajnálatosan kegyetlen: az európai politikai stílus bizony megköveteli, hogy ha valakire csak árnyék vetül is, az tényleg álljon félre.
A szerző politológus
origo.hu
Sorozatos botrányok Magyar Péter körül, apad a TISZA - videó
