Amikor dolgozik a kormány, az még nagyobb baj

Június 13-án, amikor az európai parlamenti választás lezajlott, egyúttal befejeződött egy hosszúra nyúlt, igen durva kampányidőszak. Ezt a kampányt a magyarországi baloldal tulajdonképpen 2001 vége óta permanensen folytatta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetséggel szemben. Izraeli know-how, szocialista mocskolódás és rágalomhadjárat. Így lehetne tömören jellemezni az eltelt időszakot.
Emlékszünk még Kovács László pártjának vízióira, amelyek a 2002-es parlamenti választásokat előzték meg? Az egyik szerint az Orbán–Nastase-megállapodás értelmében 23 millió dolgozni vágyó román özönli el Magyarországot. Így szól az MSZP 2001. december 22-én kiadott közleménye: „A kormány (az akkori polgári) oda jutott, hogy (…) 23 millió román állampolgár számára nyitotta meg a magyar munkaerőpiacot.” Valószínűleg ezt az MSZP maga is rágalomnak szánta, hiszen a megállapodás előtt és után is 81 ezer fő volt a Magyarországon alkalmazható külföldi munkavállalók keretszáma. Nem is említve a kijelentés szélsőségesen kirekesztő voltát.
A rendszerváltozás előtt még kommunista, majd azután magát szocialistának, sőt polgári baloldalnak – egy mukkot se arról, hogy a Fidesz szerintük kisajátította a polgár szót –, most pedig éppen szociáldemokratának nevező legnagyobb kormánypárt támadó stílusa töretlenül folytatódott. Itt volt például a kormánypárti lapokban, valamint szinte a teljes vidéki sajtóban megjelent egész oldalas MSZP-hirdetés, amely úgy szólt: „Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát!” Milyen hazugsággyárat? Azon túl, hogy ordenáré stílusával semmi köze nincs a szocialisták által olyan sokat hangoztatott européer hangnemhez, legalább valami konkrétumot csatoltak volna hozzá. Legalább tudtuk volna, mire is gondolnak egészen pontosan. De hát ezt valószínűleg ők maguk sem tudták.
Ha már odáig süllyednék, hogy ilyen hangnemben vádolom a kormányoldalt hazudozással, legalább hozzáfűznék tényeket, hogy miért is. Például azért, mert Medgyessy Péter miniszterelnök megígérte az Egyetértésben a nemzettel címet viselő választási propagandakiadványában, hogy „kormányom véget vet a hatalmaskodásnak, az önkényeskedésnek. Magyarországon újra demokratikus jogállamot teremt”. Ennek fényében nézzük például Keller László munkásságát. Nem biztos, hogy a feljelentés- és rágalmazásügyi államtitkár-elvtársról az olvasónak a demokratikus jogállam jut az eszébe. Néhány példa, csak a tényszerűség kedvéért. Feljelentette az Országimázs Központot, az Ezüsthajó Kft.-t, a Happy End Kft.-t, amely ügyekben Magyarország független ügyészsége sorra megszüntette az eljárást. Feljelentette a Magyar Fejlesztési Bank volt vezérigazgatóját, valamint a Szövetség a Nemzetért Alapítványt. Ezen utóbbi esetekkel kapcsolatban a Fővárosi Főügyészség szüntette meg az eljárást. A fenti példák nem jogállamra, hanem arra a nemrég letűnt diktatúrára emlékeztetnek, amelynek árnyai a mai napig kísértenek a magyar közéletben. És akkor még nem beszéltem a Millenáris volt vezetőnőjéről, akit Salgó elvtárs rendőrsége eddig példátlan módon, emberi méltóságában alázott meg. Mindezt a nő – és szocialista – belügyminiszter normálisnak találta a magyar parlamentben.
„Mert mások csak beszélnek! Az MSZP dolgozik!” Ha valaki használja a hazugsággyár szót, akkor ezt a szöveget látva meg kell alkotni a „demagógiagyár” kifejezést is. Elég nehezemre esik értelmezni a fenti idézetet, lévén kormánypártunk ehhez sem fűzött magyarázó kommentárt. Azt, hogy mit ért a posztkommunista párt „dolgozni” alatt? Széles e hazában csak az MSZP dolgozna? Tehát akkor ők nem beszélnek – beszélnek (vö. 820 kilométer új autópálya). Mit értenek akkor munkán? Ezek szerint ugyanis nem munka az a több mint ezer módosító indítvány, amit a Fidesz a legutóbbi költségvetéshez nyújtott be azért, hogy az MSZP ígéretei szavakból tettekké váljanak. Amelyeket a kormány egytől egyig lesöpört az asztalról. Vagy nem munka számon kérni a szocialista párt és a jelenlegi miniszterelnök sokszor sok helyütt hangoztatott és azóta számtalanszor elhazudott választási ígéreteit, amiről a nemzeti petíció is szól? De bizony munka, amivel sokat kell dolgozni. Egy ellenzéki párt munkája. Kormányozni a kormánypártoknak kellene. De ők azok, akik csak beszélnek.
Egyébként két éve van kormányon az a párt, amely a fenti jelmondatot ötlötte ki szlogennek. A kampánymondat másik szava a más pártokra, más pártok képviselőire is utal. Ez esetben a magát liberálisnak nevező SZDSZ is benne van. Nos akkor az MSZP jócskán sáros, mert olyan koalíciós partnert kellene keresni, aki dolgozik is kormányon, nem csak beszél.
De amikor dolgozik a kormány, abban sincs sok köszönet. Sokszor inkább azt kívánjuk, bár ne dolgozna annyit: áremelés, infláció, adóemelések, illetve új adók, és még hosszasan sorolhatjuk, ami utánuk marad. Például a 2800 milliárd forint külföldi kölcsön, amit két év alatt felvettek, és amit az adófizetők fognak visszafizetni, nem pedig a bankárkormány tagjai.
Most, június 13-a óta pedig főleg csak beszélnek posztkommunistáéknál: hatalmi harc dúl az MSZP elnöki posztjáért. Valószínű ugyanis, hogy az eddigi elnök nem jelölteti magát újra – bár sosem lehet tudni, hogy Kovács László mikor mond igazat. Az MSZP befelé fordult, nem foglalkozik most a Fidesszel. És lám: mintha máris nyugalmasabb lenne a magyar belpolitika. Kevesebb a rágalmazás, nem rongálja meg senki a helyi, kerületi Fidesz-irodákat, nem lopják le a zászlókat (Kiskőrös, II. kerület), nincs életveszélyes fenyegetés (Orbán Viktor Gazdagréten), nem veri meg senki az emberüket a PSZÁF élén és így tovább.
Tehát annyi változott csak, hogy az MSZP most magával foglalkozik. És úgy látszik, ez elég a társadalmi nyugalomhoz. Csak annyi kellett, hogy a nemzeti oldal elsöprő győzelmet arasson az európai parlamenti választáson, és máris bomlásnak tűnő folyamatok indultak el a szocialista oldalon. Kovács, úgy látszik, inkább meghúzza magát, igaz, a jogerősen elvesztett perei és egy ekkora bukás után rossz taktika lenne továbbra is a Fideszszel foglalkozni. Medgyessy pedig talán már nyaral, hiszen „megérdemlem, b…tok meg!” (européer miniszterelnökünk szóhasználata, a soproni ordenáré hüvelykujjmozdulat után). Az MSZP a választási kudarca után rákényszerült arra, hogy erőit önmagára összpontosítsa, hogy a saját bajaival foglalkozzék. Werber kampánytanácsadó is nyugodtan hazautazhatna már Izraelbe, hogy ott építse a falat.
El lehet gondolkodni mindenkinek azon, valójában kik osztják meg az országot már évek óta. Itt a hazugsággyár vége? Talán.

A szerző politológia szakos hallgató (ELTE-TÁTK)