Még kiigazítható az MDF-en belüli zavar

Zavarban van a Magyar Demokrata Fórum. Természetes okot erre nem találunk. Mesterségesen sodorták bele ebbe az állapotba. Június 19-én, a sikeres európai parlamenti választás után a választmány hirtelen fél évvel előre hozta a tisztújítást. A feltűnően sietős intézkedést nem indokolták. Ugyanaznap egy füst alatt a testület feloszlatta a budapesti II. kerületben az ország legnépesebb MDF-szervezetét. Hiteles érvekkel nem szolgáltak, szabályos és az emberi méltósággal összeegyeztethető eljárással nem bajlódtak. Ráadásul erre a sorsra juttatták a sárospataki szervezetet is. Mindkét esetben politikai bírálatot büntetett a megtorlás.
Tiltakozásul az országos etikai bizottság elnöke nyomban lemondott. Szót emeltek mások is. Az országgyűlési képviselőcsoport többsége június 21-én megalakította a Lakitelek munkacsoportot, éppen az elmulasztott mérlegelés és vita pótlására. Hiszen már csak az akkori lépések is tisztázást sürgettek. Ez a nyíltságra törekvő csoport azonban visszautasításba és vádaskodásba ütközött. Olyan hírüket keltették, mintha saját társaik ellen várostromba keveredtek volna.
Belső csoportok rejtett hatalmi küzdelme zajlik tehát az MDF-ben? De akkor a Lakitelek munkacsoport miért ragaszkodik a helyzet nyílt tisztázásához? A magyarázatot július 20-án tárta fel egy levél az MDF felelős politikusainak címezve. Medgyasszay László ebben a viszálykodást Dávid Ibolya elnök asszony és köre önkényes, megosztó, pillanatnyi érdekű magatartására vezeti vissza. Nevezzük ezt a csoportot elnöki körnek. Medgyasszay László, az MDF rendszerváltoztató kormányának államtitkára, 1990-től országgyűlési képviselője, elnökségi tagja, alelnöke 2004. május 15-én távozott párttisztségeiből. Ezt csak most jelentette be. Részletes elemző írásában arra hivatkozik, hogy az elnöki kör magatartását veszélyesnek ítéli az MDF-re, ezért szakít velük. Ezek szerint az MDF-ben valóban két politikai csoport működik. Csak éppenséggel a Lakitelek munkacsoport a helyzet nyílt tisztázására törekszik, az elnöki kör viszont homályba burkolódzik, és elutasítja a vitát. Ott kérdeznek, itt nem válaszolnak. Ott közös gondolkodást javasolnak, itt vádaskodással és megbélyegzéssel ütnek vissza.
Ha tehát az MDF zavarban van, akkor abba az elnöki kör sodorta bele. Az elnöki kör amúgy maga is zavarral küszködhet. Rejtőzködése és ingerült kapkodása erről tanúskodik.

Irányultság és önállóság

De miben is áll itt a tét? Történelmi tétről beszélhetünk. Az a kérdés, hogy a rendszerváltozásból az uniós tagságba lépő Magyarországon az MDF megőrizheti-e eredeti önállóságát és irányultságát. Irányultság és önállóság együtt teszi a tétet. A többi a körülményeken és a politikai cselekvőképességen múlik. A körülményeket immár az Európai Unió világa jelenti. A politikai cselekvőképesség feltételeit a hazai társadalom és az újraegyesülő nemzet igényei szabják meg. Az MDF irányultságáról és önállóságáról ebben a viszonylatban lehet és kell dönteni. Ezt a döntést a 2006-os országgyűlési választás közeledése is befolyásolja.
Kérdezzünk csak tovább. Ilyen tétről ilyen körülmények között kik és hogyan döntsenek? Végül ebben válik el az elnöki kör és a Lakitelek munkacsoport politikai magatartása. Az elnöki kör zárt előzetes döntésen munkálkodik, majd a testületeket kész helyzet elé állítaná. Ezért rejtőzködik, védekezik és siet. A Lakitelek munkacsoport azonban a tétet az egész MDF és a nemzeti közvélemény ügyének tekinti. Ezért ragaszkodik a nyílt vitához és a kiérlelt döntéshez.
Nevezetesen a Lakitelek munkacsoport az alapító nyilatkozatban három kérdésben foglal állást. Ellenzik, hogy az elnöki kör tagjai „az MDF politikáját centrumpolitikává alakították, az MDF tagságának és képviselőcsoportjának megkerülésével”. Szorgalmazzák, hogy a szeptemberi országos gyűlés „az MDF jobboldali, nemzeti és keresztény irányultságát erősítse meg”. Kezdeményezik, hogy 2006-ra „az önálló Magyar Demokrata Fórum a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség stratégiai szövetségeseként a lehető legszorosabb együttműködésben teremtse meg a nemzeti, keresztény és polgári kormányzati többség lehetőségét”. Ezekre az egyértelmű gondolatokra nem érkezett hasonló válasz. Az elnöki kör többértelmű, homályos és közvetett üzenetféléket küldött. Dávid Ibolya július 12-én a Népszavában kijelentette: 2006-ban „a választási eredmények ismeretében látni fogjuk, kinek mire van esélye”. Szombathelyi sajtótájékoztatóján azt is hozzátette: olyan kormányváltásra készül, „amelyben az MDF-nek meghatározó és megkerülhetetlen szerepe legyen”. Július 14-én a Népszabadság beszélgetést közölt Antall Péterrel, aki a 2006-os kormányalakításkor az MDF esetleges koalíciós hajlandóságáról az MSZP-vel úgy vélekedett: erről „az MDF országos gyűlése dönt majd”. Szokatlan egyébként, ahogyan Antall Péter minden közszereplői előzmény nélkül egyszerre országos elnökségi tagságra pályázik. Magyarázata abban merül ki, hogy „fontosnak tartom Dávid Ibolya politikájának támogatását”. Ennyi elég is volna?
Figyelmébe ajánljuk édesapja egyik utolsó vallomásos gondolatát. Antall József az MDF politikai irányultságának betartásáról ezt mondta: „Olyan felszólításoknak vagy célzásoknak nem fogok ijedtemben vagy rossz megítélés következtében eleget tenni, amelyek a hatalom átadását jelentették a történelem során Kun Bélának vagy Hitlernek.” Hitler utódaira nálunk manapság még fizetett nácivadászok sem bukkanhatnak. Kun Béla utódai azonban 1944. december 21-től folytonosan uralják vagy alakítják a közhatalmat. Jelenleg a kormánytöbbséget birtokolják. Legújabb megújulási fordulatukkal 2006-ra is a kormánykoalíció vezetését készítik elő. Antall Péter is 2006-ig várna a döntéssel az MDF irányultságáról? Ebben a bizonytalan halogatásban támogatná az elnöki kört? Lelke rajta.
Mindenesetre az elnöki kör nem egy megnyilvánulása bizony veszélyezteti az MDF jobboldali irányultságát. Furcsa politikai határnyitásra akadhatunk. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltet 2002 tavaszán, az országgyűlési választási kampány dandárján Dávid Ibolya „nemes ellenfélnek” minősítette. Medgyessy Péter már miniszterelnökként 2003-ban az ő „nemzeti közép kormányáról” szólt. Ezzel az önmeghatározással cseng össze az elnöki kör 2004-es monoki nyilatkozatában a „nemzeti közmegegyezés” ötlete. Medgyessy Péter 2004. február 16-án országértékelő beszédében a „piacbővítő és önkorlátozó állam” neoliberális eszméjét erősítette meg. Ezzel is bátorította a privatizáció féktelen gyorsítását és szélesítését. Június 9-én aztán a Népszabadságban Dávid Ibolya elnök asszony konzervatív kiáltványa kifejti: „A korszerű konzervatív politika szerint a gazdaságban nagyobb szabadságra van szükség. Ezért támogatja a privatizációt, mert az állam gyakran rossz tulajdonos.” Kínos fogyatékosság, hogy a konzervatív kiáltvány nem száll szembe a globalizáció hazai nyomulásával. Tudomást sem vesz róla. Elítéli viszont, hogy „a nagyobbik jobboldali párt 2004-ben munkáspárti üzenetekkel próbál választókat toborozni”. Szükségesnek tartja azt is, hogy „nemet mondjon a kiüresedett dzsentrivilágra, a csendőrös rendpártiságra, az antiszemitizmusra”. Hát ezzel kiknek a nevében kiknek üzen a szerző és az elnöki kör? Az indíték és a cél homályban marad. Jóhiszeműen Antall József kifejezéséhez folyamodunk: a baloldali határnyitás kalandja „rossz megítélés következtében” esett és esik meg. De a rossz megítélésért is az elnöki körre hárul a felelősség.
Rosszabb megítélés következményét sejthetjük az MDF és a Fidesz viszonyának kezelésében. Itt már határzárással ér fel az elnöki kör július 13-i tézise: az MDF 1994 után akkor gyengült meg, amikor „érték- és gondolatrendszerét kölcsönvehette egy, a politikai paletta egészen más térfeléről érkezett, szervezeti és mozgalmi háttér nélküli, de professzionálisan működő, a fegyelmet minden riválisánál jobban alkalmazó párt”. Ez a párt a Fidesz. Ez a tézis az MDF szeptemberi országos gyűlésének tájékoztatójában szerepel. Másutt az elnöki kör a Fideszt „jobboldali egypártrendszer bevezetésének” szándékával gyanúsítja.

A jobboldal jobboldali ellenzéke?

atárnyitás balra? Határzárás jobbra? Ez utóbbi indoklása tudatos megtévesztésnek számít. A Fidesz valóban „professzionális működésre” törekszik, és valóban a lehető legteljesebb jobboldali politikai szövetséget tervezi. Ebben a keretben mentette meg a hazai jobboldal cselekvőképességét például az MDF 1996-os kettészakadása után. Az MDF-et akkor az MDNP kamarillapolitikusai szakították ketté, a baloldali MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció 72 százalékos túlsúlya idején. A kezdetben radikális demokrata és kommunizmusellenes Fidesz különben már 1993-ban a nemzeti jobboldali irányt választotta. Ezen az úton építette fel később az 1998-ban győztes nemzeti és polgári jobboldali koalíciót. Az MDF-et ebben 1997-től szövetségesül fogadta. Az MDF-et 1994 és 1996 után a Fidesz így nem gyengítette, hanem a megerősödésben segítette.
Nevezzük néven a dolgokat. Az MDF-et 1996-ban az a politikai csoport taszította a szakadék szélére, amely az MDNP képviseletében 2001-ben a baloldali Centrum párthoz csatlakozott, és amellyel az MDF mai elnöki köre baráti szövetséget ápol. Teszi mindezt az elnöki kör a jobboldal jobboldali ellenzékeként. Vagy milyen más alapon? A végveszélyt Medgyasszay László abban látja, hogy „Dávid Ibolya vezetésével az MDF egy centrumban lebegő, előbb-utóbb balra is vegyértéket kibocsátó, nagy vágyakat kergető egyszemélyes párttá válik”. Vigyázzunk hát a határnyitással és a határzárással.
Magában az önállóság természetes vágy. Zavart az okoz, ha a szervezeti önállóságot alárendelik a politikai irányultságnak. Az elnöki kör nem óvakodik ettől. Túl sokat kockáztatnak, hogy 2006-ban egy „meghatározó és megkerülhetetlen pártot” mutathassanak fel ország-világ előtt. Önigazoló érvük az, hogy az MDF az európai parlamenti választáson átlépte a bejutás küszöbét. „A győzelem azt jelentette, hogy helyesen döntöttünk. Az MDF önálló marad, és önállóan készül 2006-ra… Nem leszünk senki fiókszervezete, sem táskacipelője” – olvashatjuk Dávid Ibolyától a Népszavában. A sikernek örüljünk és örülünk. A sikert és a győzelmet azonban ne keverjük össze. Most az MDF nem győzött, nem az MDF győzött. Sikerét az 5,33 százalékos eredmény jelentette, amúgy az országgyűlési pártok közül a legkisebb elégséges eredmény. No és ez is mindöszsze 700 szavazaton múlott. Ekkora önállóság nem lehet alap az MDF politikai irányultságának megváltoztatására. Ennyiért nem érdemes feláldozni az eredeti irányultságot. Ha az MDF a jobboldal vezető erejének ellenzékévé válik, azzal önmagát semmisíti meg. Itt húzódik az igazi határ.
Tartós biztonságot és politikai cselekvőképességet az MDF egyedül saját eredeti táborából meríthet. Ez a tábor már nem nagy, de még bővíthető. Ez a tábor nem fogadja el a Fidesz minden célját és eszközét, de azonosul a Fidesz 1993 óta bizonyított politikai irányultságával. Ez a tudatos tábor az MDF történelmi arculatának és irányultságának megerősítését várja, egyszersmind a természetes jobboldali szövetség megteremtését támogatja. Ez a tábor nem öncélú önállóságban gondolkodik. Ebben a táborban az MDF irányultságának és önállóságának kölcsönösségét tartják becsben.
Ha az elnöki kör az önállóság elsőbbségét erőlteti, azzal jóvátehetetlen kárt okozhat. A 2004-es európai parlamenti és a 2006-os országgyűlési választások között éppen a társadalmi és a politikai kapcsolatok esélyét kell mérlegre tenni. Ezeknek a kapcsolatoknak a tisztázása mindennél fontosabb. Ehhez pedig idő, alkalom és széles részvétel szükséges. Erre hivatkozva a június 19-i döntést az előre hozott tisztújításról a Lakitelek munkacsoport mellett mind többen kifogásolják. Andrásfalvy Bertalan akadémikus, az MDF alapító tagja, a rendszerváltoztató kormány minisztere az MDF lapjába szánt cikkben így érvel: „Elhamarkodottnak tartom, hogy már szeptemberben új tisztségviselőket válasszunk, mielőtt még a programot megvitatnánk. A tennivalók számbavétele, az eszmék és célok megfogalmazása után kell ezek végrehajtására alkalmas vezetőket választanunk. Olyanokat, akik vállalják ezt, nem csak a politikai pályán akarnak megmaradni.” Medgyasszay László levele más összefüggésre is kitér: „Tiltakozom az ellen, hogy elnök asszony javaslatára a választmány olyan időre tette a tisztújítást, amikor nincs idő a megyei, területi fórumok összehívására a jelölések előtt. Nincs idő arra, hogy megjelenítsék a különböző véleményeket, és az MDF belső köreiben lefolytassák a vitákat. Ez az előre hozott választás Dávid Ibolyának és körének agresszív akciója a pozitív választási eredmény hatásának kihasználására, a fórum irányításának és vezetésének megszerzésére.”
Itt tartunk most, augusztus közepe tájt. Az MDF zavara mélyül. A példák szánalmasan kicsinyesek. Rövid órákra felvillanhatott néhány vitairat az MDF honlapján. A szerkesztő állásvesztéssel fizetett érte. Az elnöki kör minap nem engedte be a székházba a Lakitelek munkacsoport Fórum a Fórumért tanácskozását. Az ország minden szegletéből érkező MDF-tagok százait alázták meg ezzel a tiltással. Nem csak jelképesen, a nyíltság és a rejtőzködés, a demokrácia és az önkényesség nézett akkor farkasszemet. Intésnek szánta ezt az elnöki kör a szeptemberi országos gyűlésre? Jobban teszszük, ha az egész MDF érdekében eltekintünk a viszonzástól, akár a gyanakvástól is.

Türelmes tisztázás

Még kiigazítható az MDF zavara. Ha a szeptemberi országos gyűlés jogilag határozatképes lesz, akkor politikailag tiszta helyzetet teremthet. Saját napirendjét és ügyrendjét az előzetes javaslaton túl kiegészítheti a programváltozatok érdemi vitájával. Ebben az esetben a vita lezárását és a végleges program elfogadását egy 2005-ös országos gyűlésre tűzheti ki. Addig szervezetek, testületek, belső szellemi műhelyek keretében folyhat a vita, és formálódhat a program a 2006-os országgyűlési választásra. Ez a megoldás az elnöki kör és a Lakitelek munkacsoport ütközéseinek türelmes tisztázására is időt engedne.
Egyének és csoportok ezzel szolgálhatnák az MDF és a jobboldali tábor erősödését. A személyi ügyeket persze nem érdemes takargatni. Bízzunk azonban abban, hogy a türelmes tisztázó vita a szereplők magatartását is jótékonyan alakítja. Számoljunk a belátással és a lelkiismerettel. De látszik másik út is. Ezt a jelenlegi tisztújítás kezdeményezői jelölték ki. Megtehetik, hogy csak és kizárólag ezt az utat járják. Pillanatnyi sikerük azonban végzetes rombolást gerjeszthet. Sokan reméljük és akarjuk inkább a teremtő sikert, a közös döntés sikerét. Ebben jobb osztozni.

A szerző az MDF alapító tagja és volt választmányi elnöke