Eresztékeiben recseg, ropog a magyar egészségügy épülete, és csak idő kérdése, mikor omlik össze, mint egy kártyavár. A Magyar Orvosi Kamarával a kormány a jogos követelésekről még csak tárgyalni sem hajlandó.
A fővárosi egészségügyi bizottság megkezdte a Schöpf-Mérei Ágost Kórház, a Budai Gyermekkórház, Rendelőintézet és a visegrádi kórház privatizációjának előkészítését. Örvendezhetünk, elkelt a siklósi kórház, a 200 millió forintos adósság átvállalása mellett az önkormányzat 75 százalékos üzletrészéért a befektetők 16 millió forint vételárat fizettek, egy közepes lakás áránál is kevesebbet. A pécsi Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház is veszélyben van, bár csak nevetségesen csekély, 28 millió forintos adóssága van. A kórház átvilágítására azonban volt pénz, amelynek eredményeként megtudták, hogy az év végére a kórháznak akár 80 millióra rúghat az adóssága. A pénzügyi egyensúly érdekében 38 dolgozót már el is bocsátottak a kórházból.
Rácz Jenő miniszter nyilatkozata szerint a magyar egészségügy helyreállítása az egészségügy decentralizációjától várható, és regionális egészségügyi tanácsokat (RET) kell felállítani. Jogosan tehetjük fel a kérdést: vajon mit vár a miniszter a RET-ektől, azon kívül, hogy a ki tudja hány régióban, ki tudja hány iroda, ki tudja hány tanácselnök (oh, kellemes reminiszcenciák!), hány titkárnő, hány szervező, pecsét, levélpapír stb. költsége fogja terhelni a betegellátás amúgy is szűkös pénzügyi kereteit? Megtudtuk, hogy eme tanácsokat azért kívánják létrehozni, hogy végre a pénzek oda kerüljenek, ahová leginkább szükséges. Hogyan, eddig nem oda kerültek? Jutott valami a betegellátásra is?
Nem kétséges, a RET az egészségügyi ellátásszervezők legújabb fedőneve, és a cél csupán a felháborodást kiváltó törvényjavaslat kerülő úton történő visszacsempészése, a területi egészségügyiellátás-szervezők újabb névvel történő álcázása. A RET-ek ezek részére készítik elő a talajt, és idővel bankok és biztosítótársaságok nőnek a tanácsokba, akkor pedig hiába lesz népszavazás, más köntösben és több lépésben megvalósul az SZDSZ programja, és az egészségügyi vagyon az OEP pénzével együtt ezeknek a kezébe vándorol. Természetesen az sem kizárt, hogy a RET-ek eleve megengedik a bankok és biztosítók részvételét. Végül is a kormányprogram szerint nagyobb szerepet kell kapnia a magántőkének az egészségügyben és az oktatásban. Az Orvosok Lapja 2004. októberi számában Nagy András László cikkében olvasható volt, hogy önkéntes társulásként hat RET már megalakult. Az aggodalmaskodókat megnyugtatták, a tőkebevonást majd szabályozzák, és a kórháztulajdonos önkormányzatok is lehetnek a majdani társaságok tagjai, az ellátásszervezés a RET feladata és felelőssége lesz majd. Helyben vagyunk.
A RET-ek felállítása a valódi cél, de a miniszter az átfogó program helyett a kis lépéseket hangsúlyozza: a sürgősségi ellátás ki tudja hányadik átszervezését, tízéves bérfelzárkóztatást, a mentőkocsik cseréjét, közintézmények defibrillátorral történő ellátását (minek?), a szakorvosi rendelők előjegyzési rendszerének bevezetését (már megtörtént) és a fürdőszobák komfortosítását. De Rácz Jenő még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy óriási programot hirdet meg. Ellenkezőleg, szép csendben, feltűnés nélkül szeretné elprivatizálni a magyar egészségügyi vagyont. Dobbal nem lehet verebet fogni.
A magyar betegellátás RET-ek nélkül is tudna jól működni, ha hagynák, és ha volna miből, ahogyan évtizedeken át az egészségügyi társadalom tudása, helytállása és áldozatkészsége folytán működött is. Mindaddig, amíg a betegellátás finanszírozási rendszerét nem változtatják meg, amíg egy független és hatékony ellenőrzés meg nem születik, addig felállíthatnak akárhány RET-et, semmi sem fog változni. Nyilvánvalóan olyan szabályozó rendszerre volna szükség, amely kikényszeríti a betegellátás színvonalának a javulását, és nem gerjeszt pazarlást. Ehhez azonban legalább két dologra volna szükség: át kellene látni a betegellátás tényleges problémáit, és idegen érdekek helyett a magyar egészségügy jelen és jövőbeli érdekeinek megfelelő döntéseket hozni. A RET-ek nem ezt a célt szolgálják.
Az egészségügy reformerei az egyre mélyülő válság megoldását eddig kivétel nélkül az ellátórendszer fokozódó leépítésétől és átszervezésétől, az intézmények összevonásától, majd szétválasztásától, a járóbeteg-ellátás visszafejlesztésétől, majd támogatásától, az alapellátás, a fekvőbeteg-ellátás privatizációjától, egyszóval a struktúraátalakítástól várták, illetve várják. Noha a struktúra átalakításokra és átszervezésekre eddig már milliárdokat költöttek hiába, anélkül, hogy ezekért bárkit is felelősségre vontak volna, az eredmény elmaradt, a betegellátás színvonala pedig megállíthatatlanul zuhan. Szó sincs arról, hogy hiányzik a koncepció: tudatos rombolás tanúi vagyunk.
Az ápolói hűségjutalom is elmarad, Rácz miniszter szerint 100 milliárd forintot igényelt volna és irreális ígéret volt, ezzel szemben Kárpáti Zsuzsa (MSZP) azt állította, hogy a hűségjutalomra 4-5 milliárdot szántak, éppen annyit, amennyibe a népszavazás kerül. Haragudjanak csak a nővérek a népszavazásra! Négy-öt vagy százmilliárd? Vajon melyik szavahihető szakember mond igazat?
Kökény Mihály tündöklésének utolsó napjaiban bejelentette a járóbeteg-szakellátás privatizációját. Most, hogy az önkormányzatoktól minden pénzt megvontak, a szakrendelőket át kívánják adni az ott dolgozóknak. De hogyan? Eladják, bérbe adják, vagy marad a tulajdon, és csak a működést privatizálják? Nem kétséges, hogy a szakrendelők vékonypénztárcájú dolgozóinál a RET-ek, a tőkeerős befektetők jobb üzletfelek lesznek.
Az OEP a takarékosság jegyében, egy 1997-es törvényre hivatkozva kb. 500 reumatológus, fizioterápiás, rehabilitációs és ortopéd szakorvostól október 15-vel visszavonta a gyógyfürdőkezelés rendelésének a jogát. Tette mindezt az első gondolat csapdájába esve, miszerint engedély hiányában a reumatológiai szakrendelőkön kívül dolgozó szakorvosok (nappali kórházak, ortopédszakorvosok, magánrendelők stb.) jogának megvonásával csökken majd a gyógyfürdőkezelések felírása, mivel ezeket túlnyomóan feleslegesen rendelik. Ilyen felesleges rendelés a szakrendelőkben nyilván nem fordulhat elő.
A döntés számos aggályt vet fel. Felvetődik először is az a kérdés: hogyan köthetett az OEP eddig ilyen szerződéseket, ha ez törvénytelen volt? Nem ismerték a törvényt, rosszul értelmezték vagy figyelmen kívül hagyták? Most azonban végre felfedezték a takarékosság nagy lehetőségét, az OEP pedig október 14-i dátummal postázta leveleit, amelyek szerint október 15. után minden eddigi szerződés érvénytelen. A leveleket október 20. és 27. között már kézhez is kapták a címzettek. A gyógyfürdőkezelés azonban nemcsak a medencefürdőket, úszási lehetőséget foglalja magában, hanem elsősorban a súlyfürdő-, iszapkezelés, víz alatti gyógytorna-, víz alatti sugármasszázs-, szénsavfürdő- stb. kezeléseket jelenti, amelyek a mozgásszervi megbetegedések gyógykezelésében nélkülözhetetlenek. A gyógyszeres kezelés a funkció helyreállításában elégtelen, fizioterápia nélkül egy kontraktúrás ízületet, egy elmerevedett gerincszakaszt mobilizálni, az izomerőt helyreállítani nem lehet. Ezekkel az alapvető szakmai kérdésekkel azonban az OEP nincsen tisztában. Amint azzal sem, hogy a mozgásszervi betegségek miatt megnyúló táppénzes állomány sokkal többe kerül, mint a célzott fizioterápia. Ha pedig ezek a szakemberek a támogatást élvező gyógyszereket felírhatják, miért nem írhatják fel a gyógyfürdőket?
Azért öngól ez, mert mindazok az orvosok, akik eddig a gyógyfürdőkezelés felírásának a jogával rendelkeztek és ezt a jogukat most elvesztették, kénytelenek lesznek a betegeket a területileg illetékes szakrendelőbe is elküldeni, hogy megfelelő pecsét kerüljön a nyomtatványra. Ezért azonban az OEP kénytelen lesz kifizetni a teljesítményarányos finanszírozás pontszámának megfelelő összegeket. A betegek – akiknek végül is a biztosítás alapján jár a gyógykezelés – meg fogják kapni a szükséges kezeléseket, az OEP pedig a kezelések térítésén kívül kénytelen lesz megtéríteni a többletellátás költségeit is. De az ostor végül is mindig a betegeken csattan. Egy bizonyos, hogy az OEP nem nyer ezen az üzleten.
A magyar egészségügy évtizedek óta vergődik a politika által ráerőltetett intézkedések és a betegellátás kötelessége között. Gondolt-e már a reformerek közül valaki arra, hogy a sokszoros leépítéshez, átszervezéshez, és a mindezekkel járó mérhetetlen pazarláshoz, a tudatos színvonalrontáshoz, az adminisztráció örökös növelésével járó terheléshez, a pénztelenséghez és a romló munkakörülményekhez való alkalmazkodást meddig lehet még elviselni? Meddig lehet még tűrni az idegen érdekeket kiszolgáló kalandorpolitikusok diktatúráját? Az egészségügy területén szaporodó sztrájkok jelzik, hogy elérkeztünk a tűréshatárhoz. Csak üdvözölni lehet az egészségügyi dolgozók bátorságát, a MOK és az EDDSZ együttműködését. A betegek is ráébredhetnének végre, hogy az ő bőrükre megy a játék. Céltudatos szolidaritásra, egészséges életösztönre van szükség, részt kell venni a népszavazáson.
A szerző az orvostudomány kandidátusa
origo.hu
Ismét kiderült: Magyar Péter nem az, akinek mutatni akarja magát
