Ezermilliárdos számla a jövendő generációknak

Az államháztartási hiány negyedéves adatai sok mindenről árulkodnak. Sok minden azonban homályban marad. Normális esetben az államháztartási – s ezen belül a költségvetési – adatok kristálytiszta, azaz világos és áttekinthető képet kellene, hogy mutassanak mind a hazai érdeklődők, mind az uniós és más külföldi elemzők számára. Ám ezzel a mai pénzügyi kormányzat adós marad. Ezt az adósságot azonban valakinek majd törleszteni kell, s ez nem lehet más, csak a magyar társadalom, még pontosabban szólva: a magyar családok.
Az államháztartási hiánnyal ugyanis három gond van. Az első az, hogy túl nagy; a második az, hogy nem az előzetesen meghirdetett tervek szerint alakul; s a harmadik, talán a legsúlyosabb kifogás, hogy nem hiteles. Magyarán, a Gyurcsány-kormányzat sok-sok eszközzel manipulálja a tisztánlátást. Márpedig az idegen szóval transzparenciának mondott követelmény – tehát az áttekinthető, minden fontos adatot világosan megmutató helyzetleírás – alapszintű elvárás minden uniós, az euroövezetbe csatlakozni kívánó ország számára. Nem kis mértékben befolyásolhatja ez hazánk nemzetközi megítélését akár a tőkebeáramlásra vonatkozóan, akár pedig az alaposan felduzzadt adósságállományunk jövendő kamatkondícióit illetően.
Manipulációs technika sokféle van. Lehet évek között csúsztatni és tologatni tételeket, lehet büdzsén kívülre pakolni költségvetési kiadásokat, lehet hosszú távú elkötelezettségeket vagy garanciákat vállalni. Ezeknek fontos azonban a mértéke, s az is, hogy mindezt bevallva, a nyilvánosság számára is bemutatva szabad csak használni. Kezeket az asztal fölé! – mondhatnánk ezt a magyar kormánynak egy kártyajátékoknál használt kifejezéssel. A hamiskártyások pedig előbb vagy utóbb bizony lebuknak, s aminek aztán hamar híre terjed.
A közelmúltban ismerhettük meg az államháztartás első negyedévi adatait.
Mit is mutatnak a számok? Az egész évi hiány fele három hónap alatt felhalmozódott az államháztartás fő alrendszereiben, a költségvetésben, a társadalombiztosításban és elkülönített pénzalapokban. Bár nyilvánvalóan az éves deficit nem úgy adódik, hogy a negyedéves számot megszorozzuk néggyel, de az elmúlt időszak tényadatai azt valószínűsítik, hogy az ez évi költségvetés máris felborult, politikai nyelven fogalmazva megbukott. A decemberben tervezetthez képest a hiány mértéke 30 százalékkal magasabb, pedig már akkor is aránytalanul nagy hiányt programozott be a pénzügyi kormányzat az év elejére. Úgy lett ilyen kedvezőtlen a helyzet, hogy az egyik legpimaszabb módszerrel az autópálya-építésbe nem betettek pénzt, hanem kivettek belőle.
Történt ugyanis, hogy a korábban befejezett néhány autópálya-szakaszt (amin már lehet járni, olyannyira készen van) befejezetlennek nyilvánítottak, és az arra a korábbi években ráköltött 125 milliárd forintot most bevételként beállították az idei költségvetésbe. A Nemzeti Autópálya Részvénytársasággal felvetettek ekkora összeg erejéig hitelt, s ez képezte a befizetés alapját. Azt állítják egyúttal, hogy ez a rész már magántulajdon, miközben semmilyen megkötött szerződés erre még nincs. Elképzelhetjük, hogy milyen kényszerhelyzetben lesz majd a kormány a későbbi tranzakciónál. Kiszolgáltatott helyzetben, s valószínűleg nagyon rossz feltételekkel fogja majd értékesíteni ezeket a pályaszakaszokat. S ráadásul az idő is sürgetni fogja, hiszen a Nemzeti Autópálya Rt. likviditása miatt időkényszerben is lesz.
Ezen 125 milliárdos befizetési injekció nélkül ennyivel nagyobb lenne a negyedévi hiány, s elérné az éves tervezett mértéknek a 60 százalékát. Ezenkívül még sok más manipulációs technika is létezik. Elég gondolnunk csak az áfa-visszatérítés mindmáig nem tisztázott kérdéskörére vagy a gazdáknak járó támogatások körüli manipulációkra. A panelfelújításokra már a jövő évi költségvetés bevételét költik, s az autópályákon kívül PPP-beruházásokkal kívánnak élni minden területen: a kollégiumok, a börtönök építésén keresztül az egyedi nagyberuházásokig. Összességében ezermilliárdos nagyságrendű számlát postáznak ezúton a jövendő generációknak.
Számos ok van, ami miatt egyébként is komoly gondok lennének a költségvetésnél. Ha alacsonyabb az infláció, mint a tervezett, s kisebb gazdasági növekedés valósul meg, mint ahogy azt várták, akkor természetszerűen kevesebb lesz a központi bevétel is. Nem is beszélve a bevásárló- és benzinturizmus bevételapasztó hatásairól. Az alacsonyabb gazdasági növekedés ma már nem eshetőség, hanem bizonyosság. Ennek egyik oka az unió, s ezen belül pedig Németország stagnálása, amely visszaveti az exportunk növekedési lehetőségét is. Ez és a hazai kereslet elégtelen volta tükröződik is az ipari termelés növekedésének visszaesésében. Miközben a kormány 4 százalékos növekedést várt, addig csupán 1,3 százalék valósult meg az utolsó hónapban. Eközben szintén nem kalkulálnak azzal a körülménnyel, hogy a tavalyi év a mezőgazdaságban a bőséges csapadék miatt rekordév volt. (Ez a szektor profittermelő képességében nem jelent meg, mert az árak nyomottak voltak, s ráadásul a gabonánál a kormány képtelen volt a felvásárlás és a raktározás problémáinak orvoslására.) Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezető igazgatója kiszámolta, ha rekordévhez képest csak 10 százalékot esik – s ez nem sok – az ott megtermelt GDP, akkor nem 4 százalék körüli, hanem csupán 2,2 százalékos lesz csak a növekedés a többi ágazat tavalyihoz hasonló produktuma esetén.
Nagyon komoly gondok vannak. Nemhogy fenntartható növekedésről, hanem a növekedés jelentős visszaeséséről, a régión belül pedig országunk drámai leértékelődéséről van tehát szó. Az államháztartás esetén pedig egyenesen válságjelenségről. A homályos tükör nemhogy nem segít, hanem elfedi, s ezáltal növeli a bajt.


A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)