Szili-szimpátia Pécsett

Verőfényes szombat délelőtt az uránvárosi piacon. Negyedmagammal szimpátiaszavazatokat gyűjtök a leendő köztársasági elnök személyére vonatkozólag. Sokan érdeklődnek, mások közömbösen továbbmennek, egyesek széles ívben elkerülnek. Az érdeklődők kérésére szívesen elmagyarázzuk, hogy a szavazólapokon öt név szerepel. Annak az öt személynek a neve, akiket a parlamenti pártok lehetséges jelöltekként megneveztek: Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnök, aki törvényesen újraválasztható lenne, s akit a polgári oldal szívesen jelölne, ha elvállalná; Sólyom László alkotmányjogász, korábban a Pécsi Egyetem profeszszora, az Alkotmánybíróság első elnöke mint a polgári oldal immár hivatalosan bejelentett jelöltje; Szili Katalin házelnök asszony, egyben a pécsi 2-es számú választókerület jelenlegi képviselője, ahol 2002-ben nyert egyéniben, és az MSZP kongresszusának hivatalos jelöltje; Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a rendszerváltás előtti utolsó kormány oktatási minisztere mint az MSZP alternatív jelöltje és végül Gombár Csaba, aki a Magyar Rádió elnöke volt az Antall-kormány idején, mint az SZDSZ által javasolt személy. A szavazócédulákon két személyt lehet érvényesen megjelölni, és a szavazás megtörténtét név és lakóhely feltüntetésével, aláírással hitelesíteni.
Rövid két óra alatt megelevenedik előttünk az egész hazai közélet. Mert az emberek nagy része nemcsak szavazatával tisztel meg bennünket, hanem azzal is, hogy elmondják a véleményüket. Ez a vélemény nem mindig hízelgő, olykor nyíltan vádaskodó, de ez így van rendjén, a kép így teljes. Vannak, akik csak Mádl Ferencet jelölik meg, mint elmondják, az ő személyébe vetett bizalmuk töretlen és oszthatatlan. Sokan Mádl mellett Sólyom Lászlót is megjelölik, mondván, ha Mádl semmiképpen nem vállalja, az lenne jó, ha egy alkotmányjogász képviselné az államot. Ez az állásfoglalás gyakran megerősödik, amikor megtudják, hogy Sólyom Lászlónak pécsi kötődése van. Két fiatal hölgy penderül a stand elé, és Szili Katalin neve mellé húzzák az x-et. Meg is magyarázzák: „Elegünk van a politikus férfiakból, nőket szeretnénk látni a politika legfelső polcain. Itt az ideje, hogy nő legyen az államelnök!” Van persze ellenvélemény is: Nem szavazok a Szilire, mondja egy asszony. Sose látjuk, mióta olyan magas polcra került, és ott sem képviselt minket. A három év alatt egyszer szólalt csak fel Pécset érintő ügyben a parlamentben. Nem igaz, vitatja egy másik asszony, tavaly is itt volt iskolát avatni a kerületünkben. Az lehet, replikázik a másik, de közben másik hármat meg becsuktak. Parázs vita alakul ki az uránvárosi piac szélén.
Közben új aláírók jönnek, szorgalmasan húzzák az x-eket Mádl és Sólyom neve mellé. Idősebb, jó arcú férfi jön, és megfontoltan húzza az x-eket Sólyom és Glatz neve mellé. Mindjárt meg is magyarázza: „Azt szeretném, ha országunkat nagy műveltségű, idegen nyelveket jól beszélő, a nemzetközi értekezleteken vitaképes, tekintélyes ember képviselné, olyan, akire fel tudok nézni.” Ez a – magamban intellektuálisnak nevezett – kombináció később még többször megismétlődik. Hirtelen kis köpcös hölgy ugrik a standhoz, és indulatosan mondja: „Ne higgyék, hogy mindenki a maguk jelöltjére fog szavazni!” Olyan erővel vési az x-et Szili Katalin neve mellé, hogy serceg a papír. Arra szavaz, akire óhajt, hölgyem, mondom neki szelíden, legyen szíves az ívet is kitölteni. Micsoda?! – hökken meg. Azt már nem! A nevemet meg a lakcímemet nem kapják meg! De hát e nélkül nem érvényes a szavazata, győzködöm. Akkor nem kell! – vágja oda haragosan, és sarkon fordulva átszalad az úttesten. Az éppen arra haladó autó sofőrje kétségbeesetten fékez.
Tizenegy óra tájt gyérül a piac, átvonulunk a Mecsek Áruház elé. Itt is feltűnik néhány rendhagyó eset. Idősebb, kissé kapatos, kopottas ember kér szavazólapot. Méregeti, majd fojtott hangon megkérdi: hát a Kádár, meg a Horn Gyula, meg a Toller, hol vannak? Magyarázom neki, hogy Kádár már meghalt, Horn Gyulát a saját pártja nem jelölte, Toller neve meg azért nincs a lapon, mert most nem a polgármesterjelöltekre gyűjtünk szavazatokat. Akkor ez semmit nem ér, mondja határozottan, és visszaadja a szavazócédulát. Ugyanezt mondja egy jó arcú fiatalember is, aki viszont Makovecz Imre és Rácz Sándor nevét hiányolva mond le a szavazásról. Idősebb férfi közeledik lassan, mintha bizonytalan lenne. Barátságosan invitálom, kezébe adom a szavazólapot, mondom, hogy miről van szó. Nem szól egy szót sem, csak fél kézzel összegyűri, és beleszuszakolja az urnába. Mit csinál, jó ember, kérdem tőle, az urna nem szemétláda. Pedig azt hittem, hogy szemétláda, mondja sötéten. Hát miért csinálja ezt? – kérdem. Nem bántottam én magát. Tudja azt maga jól – mondja nagy nyomatékkal, aztán elmegy. A mellettem álló ember, aki éppen aláírja az ívet, csendesen dünnyögi: „Ennek orosz felesége van; sehogyan sem tudja megemészteni a rendszerváltást.” Hiába no, kicsi ez az uránváros, gondolom magamban. Végül egy fiatal házaspár jön hozzánk, karon ülő, szép fiúcskával. A férj elmondja, hogy informatikai szakember, és teljesen hiábavaló, amit csinálunk, mert addig, amíg a választási eredményeket számítógépes rendszerrel számolják össze, mindig be fognak csapni bennünket, és meghamisítják a választási eredményeket. Próbálom őt meggyőzni arról, hogy vannak módszerek a csalás kizárására, de kissé sajnálkozó mosollyal leint: ne fáradjak, ő ezt jobban tudja. Délre jár, amikor összepakolunk. Megszámoljuk az első délelőtt eredményeit; 118 szavazólapon a jelölések megoszlása a következő: Sólyom 68, Mádl 54, Glatz 12, Szili Katalin 4, Gombár 2 szavazat. Persze, tudjuk, hogy az elkövetkezendő napokban ez még sokat változhat. De az arányok két hét után sem változtak lényegesen. Pünkösd előtt az állás 1162 szavazólap értékelése után: Sólyom 687, Mádl 475, Glatz 193, Szili 166, Gombár 5.
1500 kérdőív összesítése után, május 20-i zárással a választókerületi végeredmény a következő: Sólyom 877, Mádl 620, Glatz 254, Szili 211, Gombár 5.
Szili Katalin negyedik saját választókörzetében. Van miről gondolkodni.

A szerző egyetemi tanár, a pécsi 2. számú választókerület fideszes elnöke