Koalíciós kapuzárási pánik Budapesten

Voltaire Candide-jában Pangloss mester, a filozófus naiv tanítványával körbeutazza a világot, bizonygatván azt, hogy ez a világ a létező világok legjobbika. Az orrunk arra való, hogy a szemüvegünket megtartsa, és ez így is van jól. Korábban a kormánykoalíció politikusai végignéztek Budapesten, és megállapították, hogy ez minden létező fővárosok legjobbika, ők minden létező városvezetők legjobbjai, és a jámbor, naiv nép is így látja ezt, és ez így marad, amíg világ a világ, mert ez így van jól. Mivel ez törvényszerűség, ezen változtatni sem lehet, mert balga ember az, aki ezen változtatni akar.
Így okoskodván Budapest kormánykoalíciós vezetői, úgy gondolták, hogy akkor semmi tennivalójuk a várossal, elég csak szemlélődniük. Négyévente elég újra és újra figyelmeztetni mindenkit, hogy ez a létező világok legjobbika, ne akarjanak a világ törvényei ellen lázadni. Elég, ha jobboldali veszéllyel riogatnak, Budapest-ellenességgel, az Orbán-kormány büntetésével. Ma már baloldaliak is elismerik, hogy az Orbán-kormány alatt tizenkilenc olyan állami beruházás valósult meg, amelynek haszonélvezője Budapest, ellentétben azzal, hogy a főváros baloldali vezetése tizenöt év alatt semmilyen beruházással nem járult hozzá a város fejlesztéséhez. Sikerült viszont elhitetnie, hogy mindenért a jobboldal a felelős.
Tavaly ijedt meg először a baloldali városvezetés Budapesten, az európai parlamenti választások eredményének megismerésekor. Akkor azt írtam e lap hasábjain: polgári áttörés Budapesten. Írtam ezt azért, mert a baloldali városvezetés győzelmi jelentésként akarta eladni a vereséget. Megismétlem: tavaly Budapesten a Fidesz megnyerte a választásokat. Sőt, tavaly a kettős népszavazáson is a Fidesz álláspontja fölényeskedett az itt élők körében.
Sokáig úgy tűnt, hogy a kormánykoalíció tudomást sem vesz ezekről a tényekről, de ma már úgy látszik, hogy elbizonytalanodtak. Nem tévedés: a baloldaliak csalódtak a budapestiekben. Úgy gondolták, hogy semmit nem kell tenniük Budapesten, elég egy látszat-, egy píárkormányzás, és minden rendben lesz. Annyira lenézik a fővárosiakat, hogy papírmetrót mutogatnak nap mint nap a közlekedési problémák megoldásának csodafegyvereként. Ezt a csak papíron létező metrót is már tizenhat éve folyamatosan ígérgetik, miközben a felszíni közlekedéssel nem tudnak semmit se kezdeni. Üveggyöngyök a bennszülötteknek.
Atkári János főpolgármester-helyettes – akit kizártak az SZDSZ-frakcióból – szintén osztja ezt a véleményt, mondván: az MSZP és az SZDSZ vezetőit tavaly óta csak az a félelem mozgatja, hogy elveszíthetik a fővárost. Ezért kezdtek most eszeveszett kampányámokfutásba – menteni a menthetőt. Hátha a jámbor budapestiek újra megelégednek az üveggyöngyökkel. Most lesz Demszkytől Podmaniczky-terv, lesz Gyurcsánytól panelfelújítási ígéret. Úgy kalkulálnak, hogy így talán megtartják azokat az embereket, akiket valami miatt úgy könyvelnek el, hogy mindig rájuk fognak szavazni.
Azt mondhatjuk, hogy a félelmük nem alaptalan Budapesten. Nemcsak a tavalyi választások, de a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményei is kedvezőek a polgári oldalnak. A Szonda Ipsos legutóbb 26 százalékos MSZP- és 25 százalékos Fidesz-eredményt regisztrált két és fél százalékos hibahatárral Budapesten.
Mitől fél az MSZP és az SZDSZ Budapesten? A kormány és egy baloldali városvezetés csődjének beismerése mellett jelkép számukra Budapest. Annak a jelképe, hogy van egy biztos hátországuk, ahol bármit megtehetnek (vagy éppen semmit), akkor is rájuk szavaznak az itt élők. Ha ezt elveszítik, akkor az egész világról alkotott képük kerül veszélybe. Van praktikus oka is annak, hogy a városvezetés átadásának gondolata hideg verejtékkel veri ki a homlokukat. Ha veszítenek, számos ügyletük, mutyijuk, nevezzük bárminek, nemcsak veszélybe, de nyilvánosságra is kerülhet. A szocialisták és a liberálisok ettől úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Nem szoktak hozzá, éppen Budapesten nem.
Ha veszítenek, akkor nehezen képzelhető el, hogy a BKV vezetése csak úgy, minden egyeztetés nélkül, a fővárossal kötött szolgáltatási szerződését megszegve ritkíthassa meg a járatokat anélkül, hogy ezt az utasokkal közölnék, és anélkül, hogy ennek személyi következményei lennének. Azt nehéz komoly következménynek tekinteni, hogy a vezérigazgató prémiuma ötmillióval kevesebb lesz. Jut is, marad is a több tíz millióból. Ha veszítenek, akkor nehéz lesz ötvenmillió forintot adni csókos kampánycégeknek arra, hogy a 2-es metró felújítását kommunikálják. Csak mellékesen: végiggondolta már valaki, hogy mit kell egy felújításon reklámozni? Akkor, amikor még a tűzbiztonsági berendezések sincsenek rendesen beszerelve a metróba?
Ha veszítenek, akkor az is kiderülhet, hogy semmi értelme jelen pillanatban bevezetni a csipkártyarendszert a BKV járatain. Kiderülhet, hogy ez is csak presztízsberuházás, ami jól jöhet valakinek. Bevezetnek egy rendszert, amit a legtöbb nálunk gazdagabb és fejlettebb metropolis sem engedhet meg magának. Miközben arra nincs pénz, hogy a járműállományt tisztességesen felújítsák, hogy a BKV dolgozóinak tisztességes megélhetést biztosítsanak, és folytathatnám a sort…
Ha nem ők vezetik a várost, akkor az is kiderülhet, hogy milyen tisztességtelen az Andor utca és környéke lakói ellen évek óta folytatott eljárás. Egy lakótelepre vezették be egy autópálya forgalmát. Az emberek lakásai értéküket vesztették, és évek óta hiába küzdenek igazságukért, a főváros vezetése füle botját sem mozdítja. Május 26-án jogerős ítélet született néhány lakó próbaperében, amely előrevetíti, hogy a fővárosnak fizetni kell. Nem keveset: ötmilliárd forint körül várható az az összeg, amit ki kell fizetni több száz lakónak. Ha most megegyezne a városvezetés a lakókkal, akkor talán egy-másfél milliárdot spórolni lehetne a kamatokon. De nem, inkább tovább húzzák az időt Demszky jogászai, hátha feladják a lakók, vagy történik valami csoda, és nem kell fizetni. Iszonyú cinizmus és embertelenség jellemzi ezt a vezetést, és nem gondolnak a jövőre. Utat nem építettek, kártalanítást kell fizetni, de az utat előbb-utóbb valakinek meg kell építenie. A többszörösébe fog kerülni minden a késlekedés miatt. Ez a vezetés időzített bombákat helyez el a következő fővárosi költségvetésbe.
Ha elveszítik Budapestet, akkor az sem történhet meg, ami a minap, hogy egy fővárosi cég (történetesen a Főkétüsz, a volt kéményseprő vállalat) MSZP-s vezetője törvénytelenül 85 millió forint hitelt vegyen föl, miközben az illetékes főpolgármester-helyettesnek fogalma sincs az egész pénzügyi tranzakció szabálytalanságáról. Teszi ezt úgy, hogy Budapesten életveszélyesek a kémények. Közben kiderül, hogy elkezdték a cég balatonfenyvesi üdülőjének felújítását. Meglehet, fontos ez a beruházás is, de ahol átmeneti pénzügyi problémákra hivatkozva hiteleket vesznek föl, és ahol az alapfeladatokat sem tudják rendesen ellátni – a kémények karbantartását –, ott nehezen indokolható ez a hozzáállás. Remélem, nem arról van szó, hogy most a budapestiek pénzén felújítják az üdülőt, aztán újabb átmeneti pénzügyi problémákra hivatkozva – sietve és áron alul – eladják valakinek, majd visszabérlik az új tulajdonostól az üdülőt. Láttunk már ilyet a Balaton-parton! Vajon hány fővárosi cégnél zajlik a főváros törvénytelen eladósítása, és vajon hány állami cég vezetője cselekszik hasonlóan?
Ha kikerülnek a hatalomból, akkor nem lehet tovább a forgalomra, a melegre, a hidegre, az esőre, a szárazságra, a fagyra és még ki tudja, mire fogni a budapesti utak katasztrofális állapotát. Demszky helyettese már szánalmasan nevetséges, amikor állandóan az időjárásra hivatkozik, és elméleti fejtegetésekbe bonyolódik a „homorú” és „domború” kátyúkról, és definíciókkal próbálja bebizonyítani, hogy nincs is annyi kátyú, mint amennyit látunk. Talán ő volt az egyetlen, aki elhitte, hogy május végére csak kétszáz kátyú lesz Budapesten. Érdekes, a kátyúprobléma is csak akkor tűnt föl a városvezetésnek, amikor kiderült, hogy jócskán esett a népszerűségük Budapesten. Vajon ha nincs az isztriai nyaraló, a tornádó, a luxushajó és a Tuareg, akkor hozzá sem kezdenek a most látható tűzoltó munkálatokhoz?
Talán ez a néhány példa is elegendő annak bizonyítására, hogy a fővárosi MSZP–SZDSZ-koalíció már csak a hatalmát kívánja megőrizni. Saját értelmiségi holdudvaruk sem hisz bennük, főleg Demszkyben nem, de keresik a hatalmon maradás lehetőségét. Lengyel László úgy gondolja, ha Demszkyt lecserélik Kókára vagy Kunczéra, akkor az segíthet. A szocialisták sajátjukra szeretnék cserélni a főpolgármestert, de senkinek ne legyen illúziója, ez nem jelent változást. Olyan ez, mint amikor Kádár elvtársat lecserélték Grósz elvtársra, a hatalom megmaradt, a rendszer nem változott.
A másik csodafegyverük a kommunikáció, amit pénz és időt nem kímélve be is vetnek. Úgy viselkednek, mint egy erőszakos ügynök, lyukat beszélnek az emberek hasába, hátha ez még segít rajtuk.
Mert dolgozni nem képesek: arra már nincs idő, a bizalmat pedig már régen felélték. Pedig munkára vár a város, teljesítményre. Megszívlelhetnék a Candide zárósoraiból – miután a főhős rájött, hogy nem ez a létező világok legjobbika – a következőket: „Dolgozzunk, ne okoskodjunk, ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket.” Ők nem tudják, de a budapestiek már értik.

A szerző a fővárosi Fidesz–MKDSZ frakcióvezetője,
budapesti elnök