Olykor szinte feloldhatatlan ellentmondásba keveredhetnek a segítségnyújtás realitásai a segítőkészség eredendő gesztusaival. Akár emberek, akár földrészek megmentéséről van épp szó. Live 8. A segítőkészség eredendő gesztusa. Megakoncert Afrikáért. Világsztárok Afrikáért. Afrika? Mi Afrika ma, túl azon, hogy egy műholdról szemlélve impozáns az alakja? Nyugat felől még mindig benne a negatív Latin-Amerika. A segítőkészség eredendő gesztusa már e szó kapcsán is óhatatlanul ellentmondásba kerül a segítségnyújtás realitásával. Afrika csak annyira van, amennyire mondjuk Európa van.
Nem csak a Nyugat felelős Afrikáért
A holland és a francia uniós nem azt mutatja, hogy Európa mint identitás a politikai integráció évtizedei s az euró napi valósága ellenére se szervült a köztudatba. Európa még messze van Európától, Afrika pedig – távol Afrikától. Afrikához a törzsi viszonyok és az azokat pszeudomodern módon korlátozni kívánó, többnyire autokratisztikus államok vannak közel. Afrika egy illúzió, a mi szép illúziónk – a sötétség fejedelemségéről.
Szudán, Elefántcsontpart, Kongó, Zimbabwe, Szomália – ez Afrika. Igen, a dárfúri etnocídium és a Mugabe által ledózerolt 200 ezer viskó. A kongói, elefántcsontparti, szomáliai polgárháború. Az utóbbi évtizedekben Afrika népei már nem a gyarmatosítók, hanem egymás ellen harcolnak. 230 polgárháború harminc év alatt. Olykor az a benyomásom, hogy segélykoncert, avagy épp tömegdemonstráció címszó alatt egyfajta lelkiismereti terrorhadjárat folyik – a Nyugat ellen. Mintha változatlanul csak és kizárólag a Nyugat volna a felelős azért, ami most Afrikában történik. A ruandai genocídium kapcsán is arról szoktak elmélkedni, hogy a Nyugat, az ENSZ, az UNESCO miért is nem reagált időben, az már nem merül föl, hogy a tuszikat százezerszámra gyilkoló hutu rezsim politikusai és kápói semmivel sem igazolhatóbbak és menthetőbbek, mint a Harmadik Birodalom nemzetközi bíróság által elítélt politikusai és kápói.
A lelkiismereti terrorizmus szerint ha vetítenek a televízióban egy felpuffadt hasú, fekete kisgyereket, az az én vétkem is. A ruandai fekete „kisnyilasok” pedig állnak sorba segélyért, és nemcsak ők, hanem a jövedelmét luxuskocsikra és megalomán nagyberuházásokra költő szváziföldi királytól Kadhafin át az országa őserdeit a nagy fakitermelő cégek közt felparcellázó Kabiláig bezáróan mindenki: korrupt hivatalnokok, törzsfők, botcsinálta szakemberek. Elsősorban Afrika politikusai a felelősek a saját szegényeikért. A megindító fekete hasaknak, az igézően fájdalmas gyermeki szempároknak mindenekelőtt a fegyverkező és pazarló afrikai kormányokra kellene tekinteniük és hatniuk. A magyar államkincstár valutatartaléka hozzávetőlegesen hatmilliárd dollár. Afrika elengedett adósságállománya: hetvenmilliárd dollár. Egyes források szerint csak Nigériában kétszázötvenmilliárd dollár tűnt el az utóbbi húsz év alatt kézen-közön. Hova lett ez a tenger sok pénz? Elnyelte tán a szaharai homok? Mivé lett ez a pénz? Hol van? Kiknél? Merthogy a szegényeknél nincs, azt látjuk. És mi a garancia arra, hogy a jótékonysági pénzeknél sokkalta nagyobb összegű igazi pénzek nem presztízsberuházásokra, elnöki fővárosoknak épülő nemzetközi repülőterekre, lakatlan tájakat keresztülszelő többsávos autópályákra fognak elmenni? Afrika jelen állapota éppen annyira lelkiismereti és humanitárius, mint amennyire politikai – és részint ökológiai – kérdés. A lelkiismereti terrorizmus ezt az alapigazságot hagyja veszni, folyamatosan.
A mesés keleti olajállamok szociális közönye
Arra hivatkoznak, hogy Európa valamikor bent volt Afrikában. A gyarmati múltra, de a kollektív bűntudat keltése rossz tanácsadó. A lelkiismereti terrorizmus a fejlett világot éppúgy kizárólag egykori gyarmatosítónak hajlamos látni, miként mások Németországban még ma is kizárólag a valahai náci Németországot hajlamosak megpillantani.
Németország leszámolt a náci múlttal, egyidejűleg mind harcosabban lép fel saját önazonosságáért. A mai franciák, a mai angolok éppen annyira gyarmatosítók, mint amennyire a mai németek nácik, és ez még akkor is így igaz, ha a világgazdasági rend a multiknak kedvez. Dél-Amerikában és a Távol-Keleten eme igazságtalan világgazdasági körülmények közepette miért tudtak feljönni olyan országok, amelyek pár évtizede éppoly elmaradottak voltak, mint ma Afrika? Küzdeni kell egy méltányosabb, igazságosabb gazdasági világrendért, s a fejlett világnak szembe kell néznie a rá háruló erkölcsi felelősség súlyával, de ez nem jelenthet Afrikának felmentést a nagykorúság alól, a világ nem nyugati újgazdagjainak pedig felmentést a segítségnyújtás kötelessége alól.
A gazdag olajsejkek ma még minden további nélkül játszhatják kisded játékaikat mint az arabügy és a harmadik világ emblematikus szereplői. Kérdem én, ha a Nyugat hajlandó jólétéből, bevételéből adni a szegényebbeknek, akkor a mesés Kelet miért képtelen erre? Ezt miért nem várják el tőle? Las Vegas és Monte-Carlo csak úgy hemzseg a szaúdi, kuvaiti, brunei világfiaktól, olajbáróktól, vállalkozóktól és sejkektől, az általuk eltapsolt pénz azonban még sincs lelkiismereti kontroll alatt. Szaúd-Arábia, Kuvait, Brunei miért lehet lelkiismereti teher nélkül pazarló, költekező és újgazdag, tőlük miért nem várja el a Live 8, hogy beszálljon Afrika megsegítésébe, hogy fellépjen „a szegénység eltörléséért”, ahogy egy televíziós bemondó a Live 8 koncert idején mondotta volt? Egy nagylelkű gesztussal miért nem ajánlják fel az olajból származó jövedelmük egy százalékát az afrikai gyermekéhínség, az AIDS és a természetpusztítás enyhítésére? És Oszama bin Laden miért nem segít, hisz amúgy gazdag ember? A nem lelkiismereti terrorizmusban, a valódi terrorizmusban is pénz van. Sok pénz. Ez a pénz üzent a még több pénznek az antiglobalista lelkiismereti terrorizmussal akarva-akaratlan karöltve 2005. július 7-én. Live 8, G8, 7/7. Micsoda konszonancia. Ha összecsendül három pohár… A Live 8 koncert megmutatta, miképpen is működik az a gesztuskommunikatív és idealista világkép, aminek keretében megpróbálunk saját bűneinkhez, az általunk elrontott és az általunk meg nem értett, a rajtunk kívüli világhoz közelíteni, és rajta legjobb belátásunk szerint segíteni.
A G8-csúcs, a legfejlettebb államok világkonferenciája megmutatta, miképpen is működik az a válságmenedzselő és racionalista világkép, amely mindig csak a legkisebb közös többszöröst hajlandó vállalni, amely minden eredetiségtől, bátorságtól, természettudományos érzékenységtől és szélesebb látókörtől mentes, de mindig eléri, hogy ne legyen még nagyobb a baj.
Megrendítő csapás a segíteni akarókra
A 7/7, vagyis a London elleni terrorakció pedig megmutatta, hogy a világ, amin a Live 8 és a G8 is segíteni akar, mit is gondol a mi segítőkész világunkról, miféle sorsot is szán neki. Noha e mondat jól hangzik, mégsem lehet igaz, egy hangulat erejéig azonban mégiscsak engedtessék meg nekem. Igaz, hogy a londoni terrorakció nem Afrika, nem a fejletlen világ, még csak nem is a mohamedán kiskereskedők vagy a tüntető fiatalok üzenete, hanem egy fanatikus, jól szervezett szervezeté. Ha a felelősség nem terjeszthető ki önmagán túlra, vagyis kft.-ként a mai Nyugat csak korlátozottan és nem korlátlanul felelős mindazért, ami az általa elhagyott, ám gazdaságilag még részlegesen uralt világban történik, akkor az antiglobalizmus és az iszlám se felelhet azért, ami közvetve, rá hivatkozvást történik, mégis elgondolkodtató, ha egy civilizációt pont akkor ér megrendítő erejű csapás, amikor amúgy épp segíteni akar.
A szerző író
origo.hu
Jó hír a családoknak: ősszel is olcsón intézhetjük bevásárlásainkat, ha körültekintőek vagyunk
