A cirkusz politikája

Ismét megszületett egy 12 pont, s vele együtt a legújabb botrány is kirobbant. Gyurcsány Ferenc sietve le is vonta a tanulságokat arról, hogy a Fidesz távolmaradása miatt csak három párt parlamenti frakcióvezetője írta alá Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter kezdeményezésére a Magyarország gazdaságpolitikai céljairól szóló nyilatkozatot tegnap az Országházban. A miniszterelnök közölte, némileg meg van lepve, hogy még ebben sem sikerült mind a négy parlamenti pártnak konszenzusra jutnia. S e kritikát követően építő célzattal ki is jelölte a helyes irányt: „A cirkusz politikája helyett a méltányos partnerség és együttműködés politikáját kell folytatni.”
Ebben tökéletesen igaza van, mindezzel „csupán” annyi a gond, hogy rossz helyre címezte. A szövegkörnyezet és az adott helyzet alapján talán nem téved az ember, ha úgy véli, hogy ezt az üzenetet a Fidesznek küldte a kormányfő. Pedig a jelenlévőket kellett volna figyelmeztetnie. Hiszen minek lehet minősíteni azt, amikor a kormány, miután korábban már két hasonló dokumentum szignálására kérte meg a parlamenti pártokat, amelyek a Fidesszel együtt alá is írták e nyilatkozatokat, most ismét ezzel áll elő? Kirakatpolitikának, pótcselekvésnek, azaz a cirkusz politikájának.
Hiszen mennyire teljesültek az előző nyilatkozatokban foglaltak? Anynyira, hogy most ismét rögzíteni kell írásban a bennük foglaltakat. Miként alakult például a hazai mezőgazdaság helyzete? Akként, hogy a gazdáknak ez év február–márciusában három héten át kellett demonstrálniuk, hogy jogos követeléseik teljesítésére írásban tegyen ígéretet a kormány. S hogy Gyurcsány Ferenc másnap kijelentse: meghátráltak a demonstrálók. Obreczán Ferenc, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének főtitkára éppen a mai számunkban nyilatkozza, hogy a kabinet időarányosan nem teljesítette a megállapodásban foglaltakat.
A három párt által aláírt tegnapi dokumentumban adócsökkentés is szerepel, s ennek első lépéseként szeptember 1-jén hatályba lép egy újabb adóemelés. Így az ilyen, következmények nélküli aláírósdi csak a papírmunka mennyiségét növeli meg, miközben érdemi munkára lenne szükség, hiszen az államháztartás idei hiánya már szeptemberben meghaladja az egész évre tervezett mértéket, az államadósság pedig a 2002-ben történt kormányváltás óta több mint ötven százalékkal emelkedett. S hiába nyújt be a kormányzása idején az utódjával összehasonlítva mindenképpen sikeres gazdaságpolitikát folytató Fidesz újabb és újabb parlamenti javaslatokat, az előző fél évben közülük egyetlenegyet sem vettek napirendre a kormánypártok.
Pedig akadna tennivalója a jelenlegi kabinetnek: a már említett problémák megoldása mellett gondoljunk csak például a négyszázezer munkanélkülire. Ezzel szemben hangzatos programok készülnek kampányszerűen, amelyekkel mindenki egyetért, csak a megvalósításuk maradt el eddig. Kóka János szerint kirobbanóan sikeres a magyar gazdaság, de ha ez igaz, akkor miért szükséges az elbizonytalanodott befektetők bizalmát nyilatkozatokkal visszaszerezni? Ideje lenne végre csinálni is valamit. Az 1848. március 15-i 12 pont második pontja így hangzik: Felelős minisztériumot! Most is ebből van a legnagyobb hiány.