A szocialista párt szitokszótára és a bátor nyúl

Szeretem a kis nyusziról szóló vicceket. Vizuális típus vagyok, és a hózentrágerjét húzogató kisnyuszi jobban megmaradt az emlékezetemben, mint a Zalán futása. Másik kedvencem, amikor a kisnyuszi az erdei kocsmában minden állatnak azt mondja: „Ha jön a medve, behúzok neki!” Aztán jön a medve, és megkérdezi: „te meg mit csinálsz itt, kisnyuszi?” „Én? – kérdezi idegesen ugráló ádámcsutkával a kisnyúl. – Csak hülyeségeket beszélek magamban meg a körmömet reszelgetem.”
Nem tudom, Gyurcsány reggel vagy este reszelgeti-e a körmeit. Hogy parlamenti beszámolója előtt személyesen reszelgette-e a körmét, vagy pedig egy erdei manikűrösre bízta a feladatot, nos, erről fogalmam sincs. De amikor a már sok mindent látott Országház falai között elkiáltotta magát, hogy „na gyere, Orbán, most mondd, hogy rossz a gazdaság!”, megéreztem az erdő illatát, és megjelent előttem a hózentrágerjét húzogató bátor nyúl.
A medve ült a parlamenti padsorban, és nem kérdezett tőle semmit. Még azt se, hogy: „te meg mit csinálsz itt, Gyurcsány Ferenc?” Csak mosolygott, mint akinek már nem adatott meg más, mint hogy az önmagát hergelő, méltóságát elveszítő miniszterelnök lesüllyedését némán konstatálja. Mint akinek nincs már más dolga, csak megjáratni tekintetét a megkergült erdei lakón, amint saját farkába harap.
A mosoly jogos volt, de a Fidesznek még rengeteg tennivalója lesz a választásokig. Az az érzésem, hogy a jobboldal megsemmisítő tekintetétől nem fog megsemmisülni a sok pénzzel támogatott és szellemi értelemben tökéletesen militarizált baloldal. A harc megindult, lehet kampánynak is nevezni, de kézitusának tűnik ez már az elején.
Hogy egyebet ne mondjunk: Kóka miniszter a sok kis Sztálin mintájára visszaállamosító sok kis Orbánról vizionált a napokban. Pikáns érzés, amikor posztkomcsik komcsiznak, nincs is annál szebb, mint amikor Aczél-csinovnyik Lendvai Ildikó az államosítás rémétől óv, vagy amikor a szocializmus romjain tőkéssé gazdagodott volt KISZ-es a szocialista elosztás rémével riogat.
Ha a jobboldal tudna a baloldal nyelvén, akkor Gyurcsány pekingi látogatása nyomán már megkérdezte volna: 1,3 milliárd kínainak vízumot akar adni a szociáldemokrata miniszterelnök? Egyik legjobb gazdasági lapunk szerint Kína lakossága évente 10 millióval gyarapodik. Vagyis egy Magyarországnyival. Gyurcsány meg kiáll az erdei kocsma elé, reszelgeti a körmeit, és minden arra vetődő állatnak azt mondja: adjunk ezeknek az évente Magyarországnyival szaporodó bátor népnek vízumot, hadd jöjjenek ide!
Az ország megnyugodott: úgy tudjuk, hogy ezt a dolgot csak uniós szinten lehet eldönteni, de a magyar miniszterelnök ötletelése napirendre se kerül. Csakhogy nagy baj van azzal az országgal, amelyet a saját eszementjei veszélyes ötleteitől már csak az unió képes megmenteni.
Az ámokfutó kormány ámokfutó minisztere most Sztálinozott egyet. Mit mond erre a közember? Van pénze, megteheti, hogy hülye legyen. Nem én: a baloldali napilap baloldali újságírója nevette el magát Kóka Sztálinozásán, annyit mondva a Hír TV-ben: „a hülyeség pártsemleges”. Nem teszem meg azt a szívességet Kóka miniszternek, hogy elmondom neki, milyen alapdolgokat kellene tudnia a diákvezérként induló politikus pályájáról. Kókát mindez nyilván nem érdekli, az ő célközönsége a leggazdagabbak között dekoratívan elvegyülő legszervilisebb és legostobább felső tízezer, és a leglumpenebb, félanalfabéta, valóságshow-n élő alsó százezer. Kóka hozzájuk szól, őket éri el. (Máshová nem hívják meg.) Bízhat bennük: sose fognak rájönni, honnan származik magasröptű gondolata a sok kis zsarnokról, akik ott vidéken randalíroznak.
Én azért szívesen közlöm az olvasóval: üssék fel Szolzsenyicin elbeszélését, amelynek címe: Matrjona háza. Meg fogják találni eredeti összefüggéseiben a gondolatot, igazi mondatok körében, igazi szenvedések tanúságtételével, hiteles történet részeként. Kóka Szolzsenyicin gondolatát vette kölcsön, persze forrásmegjelölés nélkül, és már látom, amint félanalfabéta felső tízezer közönségének körében előadja magát: „Én? Szolzsenyicintől? Nem is olvastam!” És nagy a röhögés, mert a hatalommal vagy gazdagsággal bíró emberek mind annyira jó humorúak, hogy körülöttük mindig mindenki csak úgy dől a kacagástól. Egyszer láttam az Írók Boltjában Soros Györgyöt: még meg se szólalt, és már mosolygott rá boldog, boldogtalan. Egy fanyar humorú költő megjegyezte: „Csak így jön? Öltönyben? Legalább arany palástba öltözhetett volna, hogy letörhettünk volna belőle egy kis darabot.”
Kóka szellemi beszállítói tehát találtak valahol egy Szolzsenyicin-idézetet, és felmarkolták neki. Ő meg szórja, szórja csak a műveltséget. Ekkora a fejlődés: április végén még a földdel kívánta egyenlővé tenni a Magyar Tudományos Akadémiát, mert az nem hoz azonnal hasznot. Ma meg már Szolzsenyicint idéz öntudatlanul. (Lesz itt még Goebbels-idézet is, csak utána ne olvasson.) Akárhonnan vásárolja ruháit, autóit Kóka, ez az igazi bolsi gondolkodás. Haszon, de azonnal. Koestler nagyszerű regényében, a Sötétség délben Rubasovjának is a hasznosság volt az istene. Mire rádöbbent, hogy mégsem lett volna szabad „az erkölcs ballasztja nélkül” hajózni, már a kivégzését készítették elő saját elvtársai.
Az MSZP a közvélemény-kutatások szerint rosszul áll. Egyre rosszabbul. Ezért egyre vadabb szövegekre, bolsizásra, Sztálinozásra számíthatunk. Úgy tűnik, a baloldal szitokszótárából elfogytak a fasiszták, nyilasok, nácik. Mussolini, Hitler, Szálasi már nem említtetnek. Most már a baloldal, ha sértegetni kíván, saját erőből, saját arzenálból teszi. Vérgőzös őrültekből a XX. században a baloldal előrelátóan bespájzolt, úgyhogy nem féltem őket, hogy a jobboldalt megbélyegző baloldali stigmákból kifogynak a választásokig. Hogy ez ostoba és ízléstelen? Kérem szépen, nem a bécsi klasszikusok koncertje ez, hanem baloldali identitáskampány csörtet a tarlón. Egy biztos: a jobboldal most néhány hónapon át számítson arra, hogy lekunbélázzák, lerákosizzák, lekádározzák és lesztálinozzák jövő májusig. Szájer már volt Berija, Orbán Viktorból lesz még Lenin is, Áderből Visinszkij, Kupper András Radek szerepét kapja, Répássy pedig érje be azzal, hogy Szamuelyhez hasonlítják, és köszönje meg a név végén az „y”-t. Mátrai Mártát Krupszkajával lehet analógiába hozni, Selmeczi Gabriella pedig maximum a Kollontáj asszonnyal való párhuzamba állításra számíthat, mert magyar baloldali ember fél kiflit sose, csak elsíbolt milliárdokat bocsát meg.
Fejen állva is kibírjuk.