Azok után, hogy Lothar Matthäus napokon keresztül a bolondját járatta a Magyar Labdarúgó-szövetséggel (MLSZ), a hét végén olyan félreérthetetlen nyilatkozatot tett, miszerint mégsem szerződik a görög PAOK Szaloniki együtteséhez, hanem marad a magyar válogatott szövetségi kapitánya. (Afelől ne legyenek kétségeink, hogy az MLSZ október 13-án összeülő elnöksége ne kívánná maradásra bírni a német szakembert.)
Mi végre is volt ez a nagy felhajtás?
Matthäus azt akarta kicsikarni, hogy még az októberben hátralévő két világbajnoki selejtező – Bulgária–Magyarország (október 8.), Magyarország–Horvátország (október 12.) – előtt írják alá új kontraktusát. Az MLSZ elnökségének nyolc tagja ellenben azt szerette volna elérni, addig ne kerüljön napirendre az új szerződés, amíg a réginek a tartalmát nem hozzák nyilvánosságra. A szövetség végletekig konfliktuskerülő elnöke, Bozóky Imre salamoni döntésként részleges betekintést engedélyezett a szóban forgó papírokba, s október 13-ra írta ki a testület Matthäus jövőjéről döntő ülését.
Válogatottunk játékosként világklasszis német szakvezetője primadonnaként viselkedett a mesterségesen gerjesztett feszült helyzetben. Nem legyintett nagyvonalúan, neki teljesen mindegy, hogy október 7. vagy 13., hanem elkezdte zsarolni az MLSZ-t. Bedobta a köztudatba, hogy tárt karokkal várja a PAOK Szaloniki. Hozzátéve persze, hogy bár szíve szerint örömest maradna Magyarországon, nem állhatja, ha packáznak vele, s hát a görögök ajánlata sokkal jobb az MLSZ-énél. Kiszivárgott, hogy Szalonikiben két év alatt 1,6 millió eurót kaphatna, szemben a Magyarországon elérhető potom 1,2 millióval. A Matthäusban vakon hívők ebből az információból nem azt szűrték le, hogy a német szakember éves jövedelme nálunk 600 ezer euró, azaz 150 millió forint, sokszorosa annak, amenynyit bármelyik magyar szövetségi kapitány – hasonló, ad absurdum jobb eredményeket elérve – valaha is keresett, hanem azt, ekkora különbség esetén bizony érdemes elgondolkozni a váltáson.
A különbség azonban nem csak pénzben mérhető. Matthäusszal az élen a magyar válogatott ebben az évben (a soron következőket is ide-értve) tizenkét mérkőzést játszik, ebből hatot tétért – a PAOK-nál durván ötven találkozó várna rá. Nálunk az elbukott selejtezők után is ő diktálja a feltételeket – Szalonikiben kemény eredménykényszerrel nézne szembe. Magyarországon éves szinten jó, ha két hónapnyi munkát jelent a kapitánykodás – Görögországban egész évben le lenne kötve, nem utazhatna évente kétszer Amerikába nyaralni, hétvégenként nem ruccanhatna át Németországba hol szakkommentátorkodni, hol statisztálni valami infantilis valóságshow-ban. Nálunk az edzősködés hobbi – a PAOK-nál munka lenne.
Márpedig a Magyarországon eltöltött bő másfél év alatt kiderült, Matthäus nem igazán szeret dolgozni. Az új megállapodásban ennek kereteit kellene kikötni. S talán azt, ha érvényes kontraktusa dacára még egyszer más csapattal kezd tárgyalásba, az szerződése azonnali felbontását vonja maga után. Hiteltelen ugyanis az a kötődés, amely örökké elvágyódással párosul.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország megvédte magát!
