A kormányzás nem kádkőbiznisz

A napirend előtti felszólalás szereplői kitalált személyek. Megtörtént eseményekkel való egybeesés kizárólag a véletlennek köszönhető.
Gy. Ferenc 44 éves rózsadombi lakos, foglalkozását tekintve milliárdos, „fél üveg whisky és fél doboz szivarka társaságában” vagy talán „pár hónapnyi intellektuális szenvedés, pár hét írás és pár nap hátfájás” után megalkotta a beszédet. Gy. ugyanis mellékállásban demokratikus politikus, miniszterelnök M. országon. És Gy.-nek az a meggyőződése, hogy demokratikus politikus miniszterelnökként neki mindig beszélnie, felszólalnia, vitáznia kell. Mindenről, ami csak az eszébe jut, és mindenhol, ahol csak megfordul.
„Történelmi beszéd lesz, Klára!” – vetette oda hanyagul tulajdonostársának hófehér fürdőköpenyben, nyakába vetett törölközővel – bocsánat, nem is hófehér, hanem vörös fürdőköpenyben, hisz ez a bátorság színe – villájának 58 és fél milliós uszodája felé menet. A liftajtóból. Gy. ugyanis baloldali milliárdos, aki meggyőződéssel vallja, ha egyszer már az ember uszodát épít a rózsadombi családi villába, akkor lift vezessen a medencéjéhez.
Alig telt hát el fél nap, Gy. B.-be utazott, hogy K. J. baloldali nagybirtokos rendezvényén beszédet mondjon:
„Édesanyám kétszobás lakótelepi lakásban lakik, csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogy számolja a gázórát, hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”
A hír hallatán a jóakaratú emberek millióinak szemébe könny szökött. Szép példája mutatkozott meg a segítőkészségnek, az összefogásnak. Az Sz. földi árvízkárosultak azonnal gyűjtést szerveztek, hogy Gy. édesanyja legalább a kis konyhájában be tudja kapcsolni a konvektort akkor, amikor csak akarja. Vagy ha fázik.
De jó volt látniuk, hallaniuk az M. országban élő embereknek, hogy Gy. nem élt vissza a helyzetével. A tavalyi, mindössze 83 millió forintos osztalékjövedelméből például segíthetett volna édesanyjának, de nem tette.
Gy. csak úgy és csak annyit segít édesanyjának, mint M. ország valamennyi nyugdíjasának. Beszél, könyvet ír nekik arról, hogy versenyképessé kell válniuk.
Idősebb Gy.-né alapított is egy kft.-t a szomszédasszonyával. A minimális törzstőkével megalapított kft.-be – aminek az ügyvezetését is ők látják el – több millió forintos értéken apportálták az emeleti mosókonyha bérleti jogát, így adócsökkentő költségként tudják elszámolni a mosókonyha bérleti jogának amortizációját. Az elmúlt hónapokban kis nyugdíjaikból tagi kölcsönt nyújtottak a kft.-nek, és az így megvásárolt új fregoli és tárcsás mosógép után pedig vissza tudták igényelni az áfát. A kft. más nagy értékű eszközeit, a partvist és a felmosórongyokat az amortizáció után saját maguk visszalízingelik a társaságtól. Terveik között szerepel még, hogy alapítanak egy, a kft.-vel azonos nevű luxemburgi off-shore céget, amelyik megveszi tőlük a társaságot, és így egy fillér adót sem kell majd fizetniük.
„Mindenkinek joga van tudni, hogy mit gondolok nagy, közös történetünkről, az életünkről, M. országról: hogyan látom az előttünk álló kihívásokat és lehetőségeket. Ha pedig Önöknek joguk van mindezt tudni, akkor nekem, demokratikus politikusnak kötelességem ezt elmondani. Egyértelműen, szembesíthetően, vitára készen” – írta Gy.
Gy.-nek igaza van. De M. országban az embereknek eszükbe jutott az is, hogy mindenkinek joga van tudni azt is, Gy. mit gondol saját, rózsadombi, baloldali milliárdosi, privatizálós, beapportálós, liftes-uszodás, lízingelős, off-shore céges történetéről. És ha az embereknek joguk van mindezt tudni, akkor Gy.-nek mint demokratikus politikusnak kötelessége lenne végre ezt elmondani. Egyértelműen, szembesíthetően.
Epilógus:
Magyarországnak nincs bérleti joga. Nem lehet beapportálni egy Klára asszonnyal közös kft.-be, hogy aztán leírható legyen az értékcsökkenés.
És Magyarországot nem lehet lízingelni sem.
A kormányzás pedig nem kádkőbiznisz.
Keserédes mosollyal jut eszünkbe a vicc: „Száll a gólya, csőrében egy kilencvenéves bácsit visz pólyában. Az öregember egyszer csak ingerülten pillant a gólyára, és azt mondja: Ide figyelj, gólya, lassan azért bevallhatnád, hogy eltévedtünk!”
Útközben.
(Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő tegnap napirend előtt elhangzott felszólalása az Országgyűlésben)