Híres mű Szvetlána Allilujeva Húsz levél egy jó baráthoz című könyve. A hölgy ugyanis Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, mozgalmi nevén Sztálin leányaként látta meg a napvilágot, és emlékiratát a Szovjetunióból való disszidálása után írta. Számos fontos tényt közöl a vörös despota működéséről az ő sajátos, gyermeki szemszögéből. Most csak a Sztálinnak az édesanyjához való viszonyát bemutató részekből idézünk.
„Nagyanya egy gyönyörű, régi palotában lakott, amelyet park vett körül. A szobája kicsi volt, sötét, alacsony menynyezettel és udvarra néző kis ablakokkal. Egy vaságy volt a szobában, és az egyik sarokban elválasztófal. A szoba tele volt öregasszonyokkal, valamennyien fekete ruhát viseltek, mint Grúziában minden öregasszony, és egy kicsi, öreg néni csücsült keskeny vaságyon. (…) Az öregasszonyok mind az ő barátnői voltak. Megkínált bennünket egy tányérról kemény cukorkával. Könnyek patakzottak végig az arcán. (…) Sohasem láttam még olyan csúf, fekete vaságyat.” „Az anya sohasem akarta elhagyni Grúziát, hogy Moszkvába jöjjön lakni, bár apám és anyám is kérték rá. Előnyben részesítette azt, hogy folytassa csöndes, igénytelen életét egyszerű és jámbor asszony módjára.”
„Amikor már halálán volt, és apám elment hozzá, azt mondta neki: Milyen kár, hogy nem lett pap belőled!”
„Apám ízesen szokta ezt elbeszélni. Őszintén örült annak a megvetésnek, amivel anyja viseltetett mindazzal szemben, amit ő elért, az éljenző tömegekkel és a világi dicsőséggel szemben.”
Most érdekes és összehasonlításért kiáltó szöveg látott napvilágot a magyarországi diktátorjelölt gyermeki magatartásáról.
Nem tudjuk, hogy Gyurcsány néni megveti-e azt a világi dicsőséget, amiben fia dúskál. Azt sem tudjuk, hogy istenfélő-e, csöndes, jámbor életet él-e. Sőt távol áll tőlünk, hogy az ő személyes viselkedését és vélekedéseit firtassuk; ismeretlenül is tisztelet illeti, mint minden édesanyát. A „néni” sem holmi lekezelés, hiszen nővért jelent, testvért.
Amiről itt szó van, az a nagy hatalmú, dúsgazdag parvenü és a szegény sorsú, egyszerű édesanya viszonya. Az emlékiratban olvashatjuk, hogy Sztálin megpróbált a maga módján gondoskodni édesanyjáról, ezért költöztette a régi palotába. Más kérdés, hogy az „anya”, miként az emlékiratban általában neveztetik, nem kért fia jótékonykodásából. „Nagyanyámnak egyéni elvei voltak. Olyasvalakinek az elvei voltak ezek, aki öreg volt, istenfélő, és aki egész életét egyenes, szigorú méltósággal és becsülettel teljes módon élte.”
Sztálinról, Gyurcsány elvtársáról tudjuk, hogy a történelem legnagyobb tömeggyilkosa volt, és éppen a leánya derített fényt arra, hogy miként irtotta ki tulajdon rokonságát is. Ennek ellenére „szerette és tisztelte édesanyját”.
Hogy Gyurcsány elvtárs szereti-e, tiszteli-e édesanyját, abba nem szabad belebocsátkozni, hiszen édesanyját bántanánk meg. Hanem gondoskodik-e róla, legalább annyira, hogy mindennapi megélhetési gondok ne gyötörjék, legyen ennivalója, ne fázzék? Erről nyilatkozott a minap a krőzusi gyermek a választópolgárok előtt önként, kérés nélkül, mintegy kérkedve talán: „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”
A szerző író
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország megvédte magát!
