A Babits Kiadó és a Tarsoly Kiadó tíz évvel ezelőtt háromszázhatvan szócikkíróval és szerkesztővel fogott hozzá a Révai Új Lexikona első kötetéhez, s nemrégiben jelent meg a tizenötödik, az ábécésorrendben az r betűig. Még három kötetet terveznek. Eddig a tizenöt kötet 13 610 oldalból, 75 ezer szócikkből áll. Első pillantásra úgy néznek ki a könyvek, mint a múlt század elején készült huszonegy kötetes Révai Nagy Lexikona. De csak külsőleg hasonlóak. Mi az, ami tartalmilag más és ami céljaiban is megkülönbözteti a két sorozatot?
Kollega Tarsoly István főszerkesztő úgy látja, hogy az amerikanizálódással, a multik magyarországi térnyerésével egyre inkább eltűnik a nemzeti kultúra. Tehát, amikor a szerkesztők hozzáfogtak ehhez a munkához 1995-ben, világosan látták, hogy elsősorban értékeket kell menteni. Ez az utolsó pillanat, amikor a viharvert XX. század fontos történéseit, eseményeit, élő és meghalt személyiségeit meg lehet jeleníteni, a dokumentumokat össze lehet gyűjteni. A Révai Nagy Lexikona már az alcímében is jelezte, hogy az ismeretek enciklopédiája. Nagyon népszerű, kiemelkedő teljesítmény volt, amely az emberiség kezdeteitől fogva egészen az 1930-as évekig koronként összefoglalta szócikkekben a magyar-és a világtörténelmet, a jeles személyiségeket, az irodalom, a művészet kimagasló alkotásait, a tudomány és a műszaki világ fejlődésének szakaszait. Révai Mór János száz évvel ezelőtti lexikona is értékmentés volt, csak más céllal készült. Kollega Tarsoly István kifejezetten magyar lexikont akart készíteni, amely a XIX. század végétől napjainkig, azaz a XXI. század kezdetéig felöleli a magyarság Kárpát-medencei történelmét, személyiségeinek szerepét történelmünk alakulásában, bemutatva az intézményhálózatot a minisztériumoktól a helyi egyesületekig. A XX. században háromszor is egyfajta népvándorlás indult el Magyarországról a nyugati demokráciák felé: az első és a második világháború után, valamint az 1956-os forradalom megtorlásait követő években. Nemcsak kiemelkedő magyar egyéniségek hagyták el a szülőhazát, hanem közösségek, egyesületek, levéltárak tűntek el, semmisültek meg. Ezeket az elveszettnek hitt adatokat a szócikkek szerzőinek újra meg kellett keresniük – sokszor alapkutatást végezve hazai és külföldi levéltárakban. A magyar területeken létrejött utódállamoknak sem volt érdekük, hogy az ottmaradt évezredes magyar kultúrát továbbra is ápolják, megőrizzék. Ennek okán a lexikon szerkesztői még időben hozzáláttak megkeresni a forrásokat, kibányászni a különben feledésbe merülő adatokat.
Bár a lexikonsorozat eddig megjelent tizenöt kötete magyar vonatkozású – magában foglalja a XX. századi Magyarország összes településének leírását, közigazgatásának megszervezését –, mégis univerzális, mert kitekint a világra, keresi a dolgok közötti összefüggést. Részletesen feldolgozza az emigráció magyarjainak történetét, végig követi 1918-tól Székelyföld, a Partium, a Kárpátok határvidékének politikai átrendeződését az első világháborút követő trianoni békediktátum után. Százalékos arányban követi a román fennhatóság alá került magyarság létszámcsökkenését, mivel a hatalomváltás után több mint 200 000 magyar menekült az anyaországba. Így is 1,7 millió magyar került Romániához. A viharos évtizedek és a fokozatos népességfogyás, a bevallás félelmeinek ellenére az 1998-as népszámlálás még mindig 1,47 millió magyart számlált Erdélyben. A térképekkel és statisztikai adatokkal illusztrált Erdély fejezet külön érdekessége, hogy pontról pontra levezeti nyolcvanöt év szomorú eredményét: számos erdélyi megye megszüntetését, a magyar autonómia felszámolását és annak emberi, közigazgatási következményeit. A 11. kötetben behatóan tárgyalja Kárpátalja elmúlt évtizedeit, településről településre követve az impériumváltozások következményeit, de nemcsak a magyar, hanem a szlovák, a ruszin, a rutén, a román és a zsidó lakosság szempontjából is. Amíg például Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék összlakossága a népszámláláskor 1910-ben 848 000 fő volt – magyar ajkúként 270 000 jegyeztek fel –, addig a magyarság száma a Trianon és a párizsi béke után drasztikusan csökkent, mert az 1959-es összeíráskor már csak alig több, mint száznegyvenezer magyart jegyeztek fel. Ma is körülbelül ennyi magyar anyanyelvű honfitársunk él ott.
Minden elcsatolt magyar település, közigazgatási egység önálló szócikket kapott. Nagy terjedelemben foglalkoznak az ausztriai (burgenlandi), a németországi, a franciaországi, a portugáliai magyarokkal, de a tengeren túlra vándorolt magyarok eddig kevésbé ismert történetével is megismerkedhet az olvasó. Így például az amerikai magyarság címszó alatt megtudjuk, hogy az Amerikába kivándorló magyarok több hullámban érkeztek. 1880 és 1914 között, majd a második világháború után, végül az 1956-os forradalom leverésével érkeztek tízezrével magyarok. Egy korabeli kongresszusi jelentés szerint „az ötvenhatosok, a legjobb minőségű bevándorlócsoport, amely valaha is az USA-ba érkezett”. A szócikk bemutatja még az amerikai magyarság kulturális és politikai szervezeteit. Az ausztráliai magyarság is szép helyet kap a lexikonban. Különösen figyelemreméltó az ausztráliai magyar egyházak és a magyar színjátszás fejezetek.
A hazánkban élő nemzetiségek (német, szerb, horvát, bunyevác, szlovén, szlovák, román) is helyet kaptak a lexikonban, szintén egy-egy szakértő önálló tanulmányaként. A cigányság eredetét, kultúráját, szokásait, életminőségét, helyzetét tíz oldalon keresztül elemzi a szócikk írója. Kollega Tarsoly István szerint bár magyar lexikont csinálnak, mégis a magyarságkritériumuk széles skálájú, legalább annyira, mint amennyire befogadó ország Magyarország az ezeregyszáz éves történelme folyamán.
A lexikon nem politizál, nem is teheti, nem is ez a feladata – mondja a főszerkesztő. Jelzőket nem használnak, csak objektív tényeket közölnek. Úgy érzi, hogy a nagy lexikonokból Magyarországon már az utolsókat nyomják. Drága a papíros, a nyomda. A sok tízezer adat összegyűjtése fáradságos, sok időbe telik, és pénzigényes. Állami támogatás nincs, az olvasók nem tudják eltartani a lexikonkészítőket. Az egyes köteteknek, amelyek átlagosan ezer oldalt tesznek ki, terjedelmi korlátaik vannak. A fiókokban, a raktárakban a számítógépekben rengeteg fontos adat maradt feldolgozatlanul.
Arra kérdésre, hogy amikor mindenki a piacból él, a magyarság iránti elkötelezettség kifizetődő-e, a fiatal főszerkesztő szélesre tárt karral, maliciózus mosollyal csak így válaszolt: – Mit értünk kifizetődőnek? Én kifizetődőnek érzem, mert értékeket mentünk. Hogy anyagilag megéri -e, az más lapra tartozik. Más könyveket is kiadunk a népszerűbb, a szórakoztatóbb vagy az ismeretterjesztő műfajból. Ha csak a pénzt nézném, már régen mással foglalkoznék. Ez egy kulturális szenvedély a nemzet fennmaradásának szolgálatában.
origo.hu
Pilismarótnál az árvíz megbontotta a gátat, búvárok védik a települést
