Babajólét a kormánytól

Tizennyolcadik születésnapomon olcsó rumot vedeltem, Dózsa szivart pöfékeltem, s hajnaltájt a hasogató fejfájástól elgyötörten csak arra tudtam gondolni, hogy nem érdemes felnőni. Persze sokkal pozitívabb benyomásokat szerzek a felnőtt lét első perceiről, ha peckesen bevonulhatok az OTP-fiókba és kiválthatom a babakötvényemet – futotta volna belőle pár sörre a kínzó másnaposság ellen –, de a mi nemzedékünk az állami gondoskodás egészen más formáit élvezhette. Hozzáteszem, a mi korosztályunk meglehetősen népes volt babakötvény nélkül is, talán Ratkó Anna még tudott valamit, amit a mai demográfusok már nem. Mindenesetre az ország morális lezüllesztése még a kezdeteknél járt, szüleinkben még mélyen benne élt a nemzettel szembeni felelősség és kötelesség tudata, s nem méricskélték a gyermekvállalás és -nevelés anyagi vonzatait. Ők még gyermekáldásról beszéltek, s a családhoz igazították terveiket, nem a terveikhez a családot. Magyarán akkoriban is volt családtervezés, csak éppen annak az egészséges, normális, természetes változata. (Ratkó Annának semmi köze nem volt az egészhez.)
Gyurcsány Ferenc hosszú menetelésének újabb állomása a startszámla vagy babakötvény, amelynek értelmében 2006. január 1. után minden újszülött kapna negyvenezer forintot az államtól, s ezen összegből kamatos kamattal számítva, különböző egyéb kiegészítésekkel, tizennyolc esztendő alatt minimum 122 222 forint kerekednék, induló tőkét biztosítva az ifjú embernek a nagybetűs Élethez. Mondhatnánk, a gesztus tiszteletre méltó, a szándék nemes, még akkor is, ha a szakemberek szerint az összeg nem túl gavalléros, s az intézkedés inkább a szocialisták kampánycéljait segíti, s nem az ország népesedési gondjainak megoldását. Gyurcsány váltig állítja, hogy a babakötvény több gyermek születésére ösztönzi a családokat, ellentétben a jobboldali elképzelésekkel, mert azok semmi jót nem ígérnek. (Legfeljebb átélhető jövőképet meg a nemzet felemelkedésének reményét, de ezek a dolgok a jóravaló szocialistát taszítják.)
Valóban, csak tippelni tudunk, hogy 2024 után mennyit fog érni 122 222 forint, ami tizennyolc évvel ezelőtt még kétévi átlagfizetés volt, manapság egyhavi. Mai árfolyamon számítva 500 eurót, ám a jelenlegi állás szerint 2024-ben még bőven forintban fogunk számolni, de aki nem akar éhséglázadásokat, az a forintnak is örülni fog. Ha minden jól megy, tizennyolc év múlva 122 222 forint lesz a minimálbér, ha folyamatosan megmarad a ballib koalíció, akkor egy pakli papír zsebkendőre sem lesz elég. Ám legyünk optimisták, s bízzunk abban, hogy 2024 után minden fiatal legalább egyhavi minimálbérrel vághat neki munkanélküli pályafutásának. Beváltja a startkötvényt, kiváltja a startigazolványt, mert a pályakezdő munkanélküli létnek az is nélkülözhetetlen rekvizituma, s egyszeriben ott találja magát a megváltás startjánál. Kezdődhet az új rendszerváltás. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az a 122 222 forint csak a minimális alapösszeg, amit kizárólag a hazulról jól eleresztett, módosabb ifjak kapnak, a szociálisan érzékeny állam a szegényekről sokkal bőkezűbben gondoskodik. A nélkülözők a 40 ezer forintos betéten túl kétszer 30 ezer forintos plusztőkére számíthatnak, s ha a szülők is rendszeresen táplálják a számlát, akkor az állam is többlettámogatásokat ad. Gyurcsány meggyőződése, hogy ez a rendszer nemcsak a gyermekvállalásra, hanem családi takarékosságra is ösztökél, mert az a nincstelen család, amelyik havi 5 ezer forinttal kiegészíti a számlát (hogy miből, az a szocialisták misztériuma), tizennyolc év után 2 621 841 forintot vehet ki a bankból, amiből a hátrányos helyzetű gyerek akár az első terepjáróját is megveheti. (Használtat, de minek neki új autó, ha az első kanyarban úgyis összetöri.) Nagy ötlet ez a szülői hozzájárulás, csoda, hogy még senkinek nem jutott eszébe. Jóllehet a szülők többsége élete végéig spórol, hogy a gyermekeinek több jusson, függetlenül attól, hogy a nebuló sikeres vállalkozó, miniszter, vagy maffiafőnök, esetleg mindhárom egyszerre – de az ő megtakarításaik nem a szocialista kormány által nyitott számlán jelennek meg, ezért kevesebbet érnek, ráadásul politikai szempontból sem hajtanak hasznot.
A bébikötvénynek vannak előzményei. Már Demszky Gábor is javasolt hasonlót 100 ezer forinttal a budapesti újszülötteknek, de amikor rájött, hogy erre a fővárosi költségvetésből kéne áldozni, gyorsan visszakozott. Esztergomban viszont működik ilyen rendszer, ott minden baba 500 ezer, s húszéves koráig évente 50 ezer forintot kap, de az nem jó. A végösszeg másfél millió forint lesz, amely nagyon emlékeztet az egy főre eső államadósság összegére, ezért egy öntudatos esztergomi fiatal, ahogy felveszi a pénzét, rögvest be is fizeti az államkasszába, mert öntudatos ember nem tud ily teher tudatával élni. Egyedül a Gyurcsány alkotta konstrukció jó, mert kiküszöböli annak veszélyét, hogy megint a gazdagok kapjanak több támogatást az államtól a szegények rovására, s ha valaki ennek az ellenkezőjét vélné felfedezni, az eleve destruktív, renegát vagy fideszes, s azok nem számítanak.
Minden elismerésünk és rajongó áhítatunk mellett azért bátorkodunk megjegyezni, hogy a bátor, biztonságos és igazságos miniszterelnöktől egy ennél is bátrabb, biztonságosabb, igazságosabb családtámogatási projektet reméltünk. Például: 2024-ig biztosíthatnának minden nagykorúvá váló magyar állampolgár számára egy lízingelhető kormányüdülőt, amit az állam azonnal visszabérelne. Egy ilyen megoldás az esélyegyenlőség elveinek is megfelelne, nem beszélve arról, hogy pont annyi realitása lenne, mint a 100 lépés programjának.