Amiről szívesen hallgat a hatalom

Az emberi méltóságot s az ebben gyökerező emberi jogokat civilizációnk egyik alapvető értékének valljuk. A Szabadság Kis Köre 2002 őszén azzal a céllal alakult meg, hogy ennek az eszmének a hazai érvényesítését a maga eszközeivel elősegítse. A kör az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának az ENSZ közgyűlésén 1948. december 10-én történt elfogadására emlékezve 2002 decembere óta félévenként jelentést hoz nyilvánosságra az emberi jogok magyarországi érvényesüléséről.
Mulasztásos alkotmánysértés
kábítószerügyben
Az Alkotmánybíróság a 2003 elején bevezetett és a kábítószerek fogyasztásával és terjesztésével kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket 2004. december 13-án alkotmányellenesnek minősítette, azonnali hatállyal megsemmisítette, és felhívta az Országgyűlést, hogy a hiányzó szabályozást 2005. május 31-ig pótolja. Az Alkotmánybíróság határozata a felelősségteljes, az önmagáért és a közösségért is felelősséget viselni képes és hajlandó emberek, az értékek védelmében született, és irányt szabott a törvényalkotásnak. Jogosan merül fel a kérdés: mit tett azóta a kormány, milyen szakmai és társadalmi vitát kezdeményeztek, illetőleg milyen törvényalkotási lépéseket hajtottak végre az érintett igazságügyi, egészségügyi és ifjúságvédelmi szervek? Az alábbiakban lépésről lépésre összefoglaljuk a rendelkezésünkre álló adatok alapján a kormány és szervei tevékenységét.
Első reakció: a miniszterelnök a határozat meghozatalának napján sértetten kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság által felülbírált törvény alapfilozófiája helyes, a kormány drogpolitikája pedig változatlan. Ezzel megadta az alaphangot a kormányzó pártok hozzáállásához is.
Második reakció: a kisebbik kormánypárt sértett hangú támadást indított a határozat ellen, sőt minősítő megjegyzéseket fűzött az Alkotmánybíróság rendkívül részletes és alapos határozatához. Egyik képviselőjük odáig is elment, hogy politikai program megalkotásával vádolta az Alkotmánybíróságot, sőt azt is állította, hogy határozata a jogbiztonságot sérti. A kormány képviseletében az ifjúsági államtitkár egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az Alkotmánybíróság döntésével nem értenek egyet, ezért keresik azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével eredeti állapotában meg lehet őrizni ezt a törvénykezést. Továbbá azt is kijelentette, hogy az eredeti állapotában nem szakmai érvek alapján döntött, pusztán a jog nyelvét, a szavakat értelmezték, de ezzel a szűkítéssel Magyarország valóban a nemzetközi tendenciákkal ellentétesen halad, s éppen ezért törekszik arra a minisztérium, hogy megőrizze a törvénycikkelynek azon elemeit, amelyek valóban a fiatalok és a társadalom érdekét szolgálják.
Harmadik reakció: az előbbi felfogás mentén ugyan, de elindul valamiféle munka. A kábítószerügyi államtitkárság 2005. január 20-án arról tájékoztatta a sajtót, hogy az új drogtörvényben pontosabban határozzák meg, kik és milyen magatartással követik el a bűncselekményeket, valamint a kiskorúak védelmére is nagyobb hangsúlyt fektetnek. Egy szakértő azonban azt is elmondta, hogy 2005-ben a kormány tényleg csak kommunikálni tud a drogpolitikájáról, ugyanis a felére csökkentette a drogstratégiára, a prevenciós programokra költhető pénzösszeget. A kisebbik kormánypárt szerint a költségvetési keret megfelezése nem okoz majd problémákat. Az illetékes miniszter asszony nyilatkozata szerint folynak a tárcaközi egyeztetések arról, milyen alapelvek alapján lép tovább a kormányzat a drogpolitikában. A nyilatkozat úgy hangzik, mintha az eredeti állapotában nem határozta volna meg világosan és egyértelműen ezeket az alapelveket. A közvéleményt és a szakmai szervezeteket ezekről az állítólagos egyeztetésekről nem tájékoztatták.
Negyedik reakció: zavar, koncepciótlanság, a szocialisták és a liberálisok ellentéte érzékelhető. 2005. február 15-én minisztériumi osztályvezetővel üzent a kormány, miszerint a törvényt két lépcsőben fogadja majd el a parlament. Március végén az illegális kábítószerek listáját tartalmazó jogszabálytervezetet, az eltéréssel kapcsolatos rázósabb részeket társadalmi vita után, később akarják majd a parlament elé vinni. A teljes törvénytervezet elkészült ugyan, de a tárcák közötti köröztetést letiltották. 2005 áprilisában megalakult az Országgyűlés kábítószerügyi eseti bizottsága, amelynek feladatköre a törvényalkotás előkészítésének konkrét lépései tekintetében nehezen értelmezhető.
Ötödik reakció: továbbra is zavar, ellentét a kormánypártok között. Ezt bizonyítja a kisebbik kormánypárt egymondatos módosító javaslata, amelyet a nagyobbik kormánypárttal való egyeztetés nélkül, puccsszerűen terjesztett az Országgyűlés elé, s amely a drogfogyasztás legliberálisabb irányzatát tükrözi. Ezzel szemben a nagyobbik kormánypárt képviselője egy köztes állapotot támogat a szabályozásban, minimális büntetőjogi fenyegetettséggel a fogyasztók részére. Ezzel egy időben a budapesti rendőrfőkapitány személyesen felügyeli a Margitszigeten a könnyebb drogok fogyasztásának legalizálása mellett tüntetőket, s a rendőrség sorozatban tagadja meg a nyomozást az önfeljelentő marihuánafogyasztók ügyében.
Megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság által kitűzött határidő eredménytelenül telt el. A kormány immár sokadszorra alkotmányos mulasztási helyzetben van. Egy újabb törvénytervezetről a kormánypárti sajtó is azt írja: könnyen elképzelhető, hogy az új köztársasági elnök a drogtörvény miatt ütközni kényszerül a kormánnyal, a tervezet több pontja ugyanis szembeötlően ellentétes az Alkotmánybíróság döntésével. A tervezet – mintha csak az Alkotmánybíróság türelmét kívánná próbára tenni – újra az együttesen történő kábítószer-használat, valamint a 18–21 év közötti „fiatal felnőtt” kategóriájával, az iskolában, védett intézményben történő fogyasztás és továbbadás fogalmaival küszködik, és kiterjeszti az elkövető által szabadon választható elterelés lehetőségét is. Az alkotmányos berendezkedésünk alappillérét képező Alkotmánybíróság mellőzése valójában a kormány felfogását tükrözi a jogállamiságról, mutatja a kormány döntésképtelenségét ebben a fontos kérdésben, miközben pedig a statisztikák a kábítószer-fogyasztás és a drogterjesztés újabb riasztó adatait szolgáltatják.
Az egyházi iskolák finanszírozásának
csökkentése
Megújuló sérelme az egyházaknak a jelenlegi kormánykoalíció hatalomgyakorlása idején az egyházi iskolák finanszírozásának csökkentésére irányuló kormányzati szándék. 2004. október 10-én az említett kérdésben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kénytelen volt nyilatkozatban tiltakozni a költségvetésben foglalt kormányzati akarat ellen. Az egyházi iskolák nehéz évei címmel ezzel a kérdéssel volt kénytelen foglalkozni 2005 májusában egy, a Polgári Magyarországért Alapítvány és az Egyházak Egyeztető Tanácsa által szervezett konferencia is.
A korábbi nyilatkozathoz hasonlóan 2005. október 25-én a történelmi keresztény egyházak nyilatkozatot adtak ki, amelyben rámutattak, hogy az Országgyűlés előtt fekvő költségvetési törvényjavaslat az egyházi iskolákat rendkívüli mértékben hátrányosan érinti. A nyilatkozat szerint a költségvetési és pénzügyi bizottság javaslata nyomán hozott döntés (amely az egyházak által jogszerűnek és elfogadhatónak tartott 1,917,3 milliárd forint helyett először 112 millió forintban, majd 912 millió forintban határozta meg az egyházaknak juttatandó kiegészítést) az egyházak számára – az egyeztetések elmaradása és az eddig ismert számítási elv semmibevétele miatt – továbbra is elfogadhatatlan. Az egyházak vezetői továbbra is értetlenségüket fejezték ki a kormányzatnak a kérdésben tanúsított, az egyeztetések értelmét is megkérdőjelező magatartása miatt. A 2005. november 9-i sajtótájékoztató szerint 2005-ben a katolikus közoktatási intézmények 3,1-3,7 milliárd forinttal kapnak kevesebb állami támogatást, mint ami akkor járna, ha ezeket az intézményeket az önkormányzat tartaná fenn.
A kérdésben a kormány különböző tényezői számbűvészkedéssel azt igyekeznek bizonygatni, hogy az iskolák fenntartására az egyházak tulajdonképpen több támogatást és kedvezményt kapnak, mint az önkormányzatok, és a kormány csak az egyenlő bánásmódot kívánja érvényesíteni, amikor csökkenteni akarja az egyházi iskolák finanszírozását. A helyzet azonban valójában továbbra is az, hogy a szocialista–liberális kormányzat a történelmi keresztény egyházak szellemi és erkölcsi befolyásának csökkentésére tör (amihez felhasználja a média széles körű eszközrendszerét is).
Erre a valódi kormányzati szándékra mutat az oktatást kezében tartó liberális kormánypárt egyik ügyvivőjének a nyilatkozata, aki 2005. november 13-i sajtótájékoztatóján azt a két hamis állítást tette, miszerint: 1. az egyházi oktatási és szociális intézmények normatívája az államiak másfélszerese; és 2. az egyházi személyek után nem fizetnek egészségügyi és nyugdíj-biztosítási hozzájárulást. Eközben a kormány szemmel láthatóan nem a hagyományos és keresztény értékrendnek megfelelő mozgalmakat és felekezeteket segíti, sok esetben a társadalom ellenálló képességének gyengítésére. Ennek egyik legnyilvánvalóbb példája az volt, amikor az ifjúsági és családügyi miniszter asszony nyitotta meg a homoszexuális- és transzvesztitamozgalom rendezvénysorozatát, amely mozgalomnak az a törekvése, hogy megváltoztassa a házasságra és a családra vonatkozóan eddig fennálló törvények rendszerét. A miniszternek ez a lépése egyúttal felveti az ifjúság jogainak sérelmét is.
Civil szervezetek támogatásának
visszatartása
A civil szervezetek állami támogatása elsősorban a működési költségekre adott támogatásokkal történhet. Ez mindennek az alapja: ez teszi lehetővé, hogy szerény irodák működjenek, a levelezés, a kapcsolattartás, a szervezés minimálisan megvalósuljon. Az érintett szervezetek számára rendszerint már az esztendő első felében megítélték a támogatásokat, a számukra eljuttatott szerződéstervezetek szerint azonban az idén csupán a támogatás első részletét utalják át nekik, míg a második részt 2006 februárjától fogják kifizetni; azzal a megjegyzéssel, hogy 2006 márciusának végéig szóló számlákat is befogadnak a szerződés alapján. Ez annyit jelent, hogy a késedelmesen elindult, ez évben csak részben kifizetett támogatást nem 12, hanem 15 hónapra tervezik.
Poligráfos vizsgálat
nemzetbiztonsági ügyben
Egy házaspár az egyik külföldi titkosszolgálatnak dolgozva éveken keresztül érzékeny adatokat gyűjtött és szolgáltatott ki a magyar kormány döntéshozó mechanizmusairól, a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáról és az azt irányító személyekről. Az akció sikeréhez hozzájárulhatott, hogy sajtóinformációk szerint a házaspár hölgy tagja intim kapcsolatot ápolt a kormány több – volt és jelenlegi – miniszterével. Az ügyet a hazai és külföldi sajtó egyaránt tárgyalta.
A kormány nem rendelt el az ügyben hivatalos vizsgálatot, bár a miniszterelnök a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárt jelentés elkészítésére kötelezte. A szakszolgálatok jelentését az államtitkár saját bevallása szerint gyökeresen megváltoztatva valójában a miniszterelnököt is félrevezette. Az érintett miniszterek nem kérdőjelezték meg azt, miképpen volt lehetséges telefonjaik lehallgatása, róluk adatok gyűjtése – hosszú idővel az események kirobbanása és a jogellenes cselekmények elkövetése után sincs hivatalos összegzés.
Ezzel szemben a magyar kormányzat a sajtókiszivárogtatás miatt a titkosszolgálatok munkatársai közül csaknem száz főt poligráfos hazugságvizsgálat lefolytatására kötelezett. E vizsgálat elvégzésének lehetőségéről a korábbi kormányzat idején rendelkeztek, ám a módszert az előző ciklusban nem alkalmazták. Az adatvédelmi biztos – ebben a ciklusban már nem először – felemelte szavát a minden elemében jogszabályellenes vizsgálatok lefolytatása ellen. Ilyen vizsgálatot ugyanis kizárólag az érintett személyek ellen indult büntetőeljárásban lehetne alkalmazni. Mivel ilyen eljárások nincsenek folyamatban, az érintettek önkéntes hozzájárulását kellett volna beszerezni, ami viszont az érintettek függelmi jogi helyzete miatt fogalmilag kizárt. Mindezeken túlmenően az egész kémbotrány nyilvános kezelése is aggályos, hiszen ilyen esetben nem politikai kampányt kell folytatni, hanem feljelentést kell tenni ismeretlen tettes ellen – fejtette ki az adatvédelmi biztos.
Tájékozódási és szólásszabadság
indokolatlan korlátozása
a) Meg nem történt, jövőbeli eseményről múlt időben beszélt a közszolgálati televízióban a miniszterelnök az állami ünnepen. Mint a médiahatóság vizsgálata megállapította, a politikai célzatú színjáték, amelyhez az adófizetők pénzéből finanszírozott Magyar Televízió elvtelenül asszisztált, alkalmas volt a választópolgárok megtévesztésére, tájékozódási szabadságukban hatalmi eszközökkel való korlátozásukra.
b) Megfenyegették az önkormányzatok napjának Kossuth téri ünnepségén az egyik megyei küldöttség tagjait a rendőrök, hogy ne emeljék fel a kormányt kritizáló transzparensüket, amely a belügyminisztert és a miniszterelnököt a választási ígéretükre kívánta figyelmeztetni. Egy civil ruhás rendőr a csoport gépkocsivezetőjétől elvette a plakátot, majd kisvártatva visszavitte azzal, hogy amennyiben a gépkocsivezető fel meri mutatni az ünnepség alatta a transzparenst, hétfőn már nem lesz az önkormányzatnál sofőr. Hozzátette: ne csináljanak rendbontást, ne zavarják meg az ünnepséget. A belügyminiszter kért ugyan tájékoztatást is az ügyben, de abból számára az derült ki, hogy rendőri intézkedésre nem került sor a rendezvényen. A fővárosi rendőrfőkapitány viszont az Országgyűlés rendészeti bizottságának meghallgatásán kijelentette: az egyszemélyes demonstrációra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a tömeggyűlésekre. Így előzetesen be kell jelenteni; valamint a bíróság állásfoglalása szerint a demonstráció ismérve, ha valaki transzparenst tart fel.
c) Hasonló helyzetben, egy szoboravatásnál a kormányfő személye ellen tiltakozó transzparenst felmutató férfit a rendőrség a miniszterelnök jelenlétére, be nem jelentett demonstrációra hivatkozva távolította el a helyszínről.
d) Szórólapok előállítása és terjesztése miatt hallgatta ki a rendőrség egy fideszes országgyűlési képviselő két munkatársát Makón. A képviselő munkatársainál házkutatást tartottak, egyikük számítógépét egy napra lefoglalták, fényképet készítettek róluk, és rögzítették ujjlenyomataikat. Az eljárás egy szórólap miatt indult, amely többek között a makói szocialista polgármester és országgyűlési képviselőjelölt vagyongyarapodásáról adott hírt. A szórólap tartalmát soha senki nem kifogásolta, a feljelentő szerint azonban a kiadvány megjelenését be kellett volna jelenteni. Egy héttel korábban a hódmezővásárhelyi fideszes polgármester magánéletét firtató kérdéseket tetettek fel egy közvélemény-kutató céggel, messze túllépve a jó ízlés határát. A sajtórendészeti vétség ürügyén tartott házkutatás, majd rabosítási eljárás a rendőrállami időket idézi.
Összegzés
A Medgyessy–Gyurcsány-kormányzás három és fél esztendeje alatt az emberi jogok szinte valamennyi válfaját megsértették Magyarországon. Félévente közreadott jelentéseinkre a végrehajtó hatalom érdemben nem reagált. Mindezek ellenére álláspontunk változatlan: Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon.