Azt mondják, aki kedveli a párizsit és tiszteli a törvényeket, jobb, ha nem néz utána, ezek hogyan készülnek. Ide sorolhatjuk az Európai Unió többéves költségvetésének, az úgynevezett pénzügyi perspektívának a születési körülményeit is, ahol nem más zajlik, mint civakodás a pénzes zsák fölött. Ha mégis odanézünk, dühödten egymásnak eső, a statisztikai adatokat saját érdekeik szerint csűrő-csavaró embereket látunk. Egyelőre csak egy dolog világos: a tervezett költségvetés ügye holtpontra jutott, ami mindannyiunknak rossz. Európának ambiciózus és igazságos költségvetésre van szüksége. Ehhez pedig egyetértésre kell jutni a két hét múlva esedékes csúcstalálkozón. Miért fontos az európai költségvetés, amely első pillantásra nem izgalmasabb olvasmány a telefonkönyvnél? Nézzünk csak a számok mögé, és tekintsünk a költségvetés adta előnyökre.
A költségvetés az átalakulás motorja. Autópályákká változtat poros utakat, segíti a tisztább és biztonságosabb energiákon dolgozó európai kutatókat, hogy világelsőkké válhassanak, előmozdítja a helyi közösségek belső összetartását, kezelhetővé teszi a vidéki övezeteket, és gyógyszert ad az AIDS-ben szenvedőknek a világ legszegényebb országaiban. Eszközöket ad a szervezett bűnözés ellen, diákok ezrei számára teremt lehetőséget, hogy más európai országokban tanulhassanak. Magyarán, az EU-költségvetés szolidaritásba, lehetőségekbe és innovációba fektet be.
Miért kell több pénz Európának? Mert e nélkül nem működhet. Mert ez jelenti a közös célok elérésének eszközét. Nálunk a költségvetés nem öncél. Általa a közösség többet és jobbat tehet a mezőgazdaságért, a tudományos kutatásért, infrastruktúráért, mint tehetnének a nemzetek külön-külön.
Miért a sietség? Mert ha nincs megegyezés pár héten belül, akkor Európa pénzfelhasználása – a mezőgazdaság kivételével – leállhat. Új programjaink veszélybe kerülhetnek. Egyesek szerint pár hónapot várni kellene, majd újból megpróbálni. De mitől lenne a megoldás könnyebb akkor, mint most?
Ráadásul több forog kockán a puszta pénznél. Európa kellemetlen helyzetben van: csökken a bizalom, világméretekben nő a bizonytalanság, kételyek övezik az EU jövőbeni fejlődését. Meg kell mutatnunk, hogy a kibővült EU képes bonyolult döntések meghozatalára. Ha megállapodnánk, ez bizonyítaná, hogy nincs ellentét a bővítés és az integráció között, sőt egyik a másikat erősíti. Amennyiben nem jutunk egyetértésre, megkerülhetetlen a kérdés; folytatódhat-e a bővítés, ha még a korábbi finanszírozásáról sem tudunk megállapodni?
Minden árat azonban nem adnék meg az egyezségért. Nem fogadom el, hogy a sietségre hivatkozva leszálkásítsuk Európát. A legutóbbi csúcsértekezleten, Hampton Courtban az európai vezetők megállapodtak, hogy a bizottság dolgozzon ki európai energetikai, kutatási, felsőoktatási, biztonsági és bevándorlási politikát. Mindezek pénzbe kerülnek. Ha csak szép szavak és a jó szándék áll mögötte, a további integrációból sosem lesz valóság.
A két héten belül esedékes megállapodásnak forrásokat kell politikai ambícióink mögé állítania. Mik a legfontosabb kérdések?
Először is működőképessé tenni a kibővített Európát. A leszálkásított költségvetésű vagy költségvetés nélküli 27 tagú Európa fejlődésképtelen. Az új tagországok dinamizálták Európát, amit fejlődésük támogatásával kell viszonozni így minden tagállam nyer.
Másodszor: fejlődést és új munkahelyeket akarunk. Több forrást az innovációra és a kutatásra. Az emberek alkalmazkodóképességének emelésére. Az elmúlt hetekben megtettem a megfelelő javaslatokat.
Harmadszor: ki kell jelölni a költségvetés korszerűsítésének az útját. Továbbra is azt mondom, hogy egyezményekhez csak alapos átgondolás után lehet hozzányúlni. Követelmény, hogy az EU friss szemmel tekintse át kiadásait és forrásait.
Negyedszer: legyen a közteherviselés igazságos. Az igazságos, hogy 2013-ra a befektetések fele az új tagállamoknak jusson. A számla rá eső részét pedig mindenkinek ki kell fizetnie. Egy tagállam sem úszhatja meg olcsón a bővítést.
Végül: a tárgyalóasztalnál minden szereplőnek helye van. Nem elegendő, hogy a tagországok egymással megállapodjanak. A végső megállapodásnak köztük, valamint a bizottság és a parlament között kell megszületnie. Az Európai Parlamentet kész tények elé állítani nem szabad és nem is lehet.
Két hetünk van rá, hogy az unió megmutassa: képes megállapodni egy tisztességes, korszerű, a jövő kihívásaival szembenézni képes költségvetésben. Minden erőmmel ezt a célt szolgálom. Tegyék ezt a tagállamok is, különösképpen a brit elnökség. Az ő felelősségük rendkívüli. A folyamat nem lesz felemelő látvány. De elengedhetetlen, hogy megfelelő eredményre jussunk, mert ezt várja tőlünk minden európai.
A szerző az Európai Bizottság elnöke
origo.hu
Kiderült, hogy miért fontos az árvíz utáni fertőtlenítés
