Az időközi választások jelentősége

Március 19-én, vasárnap két magyarországi településen is időközi önkormányzati választásra került sor. Szentendrén az új polgármester személyéről kellett dönteni, Mosonmagyaróváron pedig egy megüresedett képviselői hely betöltése volt a tét. Ismert, hogy mindkét helyen magabiztos ellenzéki győzelem született. Szentendrén Dietz Ferenc, a polgári erők jelöltje húszszázalékos előnnyel nyerte meg a voksolást, és a Mosonmagyaróváron győztes Nagy István fölénye is megközelítette a tíz százalékot. Bár egyik város sem sorolható az MSZP szilárd bázisának számító települések közé, 2002-ben mindkét érintett önkormányzati pozíciót szocialista párti jelölt szerezte meg, és Mosonmagyaróváron az időközi választástól függetlenül továbbra is baloldali vezetésű önkormányzat működik.
Sokan föltették már a kérdést az eredmények kihirdetése óta, hogy van-e bármiféle jelentősége ennek a két megméretésnek a parlamenti választások előtt. Valamennyi párt kapott egy lehetőséget választási főpróbaként tényleges támogatottságának felmérésére. Az eredmények tudatában kijelenthető, hogy a szocialistáknak a legkevésbé sincs okuk az optimizmusra, bármilyen kedvezően alakultak az elmúlt hónapokban számukra a közvélemény-kutatási eredmények. Az időközi szavazások átlagát messze meghaladó részvételi arány kíséretében olyan mértékben maradtak alul jelöltjeik, ami leginkább a 2004-es európai parlamenti választásokat idézte vissza. Az április 9-i országgyűlési választások természetesen lényegesen több választópolgár részvételével, és a múlt hét véginél összehasonlíthatatlanul nagyobb téttel bírva fognak lezajlani.
Az MSZP azonban éppen azon a téren szenvedett vereséget, ami négy éve még a legfőbb erénye volt: a szimpatizánsok meggyőzésében, hogy aztán az akár házról házra történő agitálás nyomán minél nagyobb számban járuljanak a szavazóurnák elé.
Érdemes föleleveníteni egy négy évvel ezelőtti esetet. 2002. március 24-én – két héttel az Orbán-kormány vereségét jelentő összecsapás előtt – a kispesti 5. számú egyéni választókerületben időközi szavazást tartottak, mivel egy szocialista helyi képviselő halála miatt megüresedett egy mandátum. A Magyar Távirati Iroda akkori jelentése szerint igen alacsony volt a részvételi arány, mindöszsze 20,62 százalékos, ami összesen 602 választópolgárt jelentett. Az akkor még ellenzékben lévő MSZP–SZDSZ páros közös jelöltje, Görcz Tibor 335 szavazatot kapott, így 55,7 százalékos támogatottsággal született meg a baloldali győzelem. A Fidesz és a szövetségesei által rajthoz állított Eszényi József 35, a MIÉP aspiránsa pedig valamivel több mint 9 százalékos eredményt ért el. Érdemes felidézni az MTI akkori jelentését, hogyan nyilatkoztak a győztes pártszövetség korifeusai: „Az eredményt értékelve Magyar Bálint szabad demokrata ügyvivő azt hangsúlyozta, hogy az eredmény bizakodásra ad okot a kormányváltást illetően. A szocialista Burány Sándor, a kispesti szervezet elnöke ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy a kispesti polgárok az MSZP–SZDSZ-szövetségre szavaztak, és többségük az Orbán-kormány távozását akarja. Úgy vélte: a szavazati arányokból kitetszik, hogy a Fideszt a MIÉP-pel való összefogás sem tudja hatalmon tartani.”
A jelenlegi helyzettel ellentétben, négy éve még azt magyarázták a mai kormánykoalíció jelesei, hogy igen komoly kapcsolat fedezhető fel a 602 kispesti szavazó döntése és a leendő országos végeredmény között. Ma már tudjuk: tényleg igazuk volt, mert a MIÉP eredményét leszámítva a két héttel később bekövetkező országos megméretés végkimenetele hasonló lett a kispestihez – különösen Budapesten. A tisztánlátás érdekében jegyezzük meg, hogy 2006. március 19-én, Szentendrén és Mosonmagyaróváron összesen 9546 ember jelent meg az urnák előtt, s ez többszöröse a közvélemény-kutató intézetek szokásos mintavételi számának. Ebből a közel tízezres tömegből 5445-en adták szavazatukat a Fidesz által támogatott két jelöltre. Ez 57 százalékos többségnek felel meg. Ezzel szemben a koalíció jelöltjeit csupán 3602-en tüntették ki támogató voksukkal, amelynek 37 százalékos aránya nem igazán rímel a közvélemény-kutató intézetek legfrissebb felméréseire. Arra persze nincs garancia, hogy április második hétvégéjén is ilyen kiemelkedő eredményeket fognak elérni a Fidesz jelöltjei, ám a kiélezett választási versengésben mégis levonható a következtetés, hogy a jelek szerint vidéken egyre erősödő kormányváltó hangulat uralkodik. Két olyan városban, amelyek korántsem tartoznak az ország elmaradott települései közé, és ahol a „dübörgő gazdaság” valamint a „nagy jólét” idején semmi oka nem lenne az ott élőknek, hogy elégedetlenek legyenek az elmúlt négy évben történtekkel, világosan és egyértelműen nemet mondtak az emberek a szocialisták elmúlt négy esztendei ténykedésére.
Mosonmagyaróvár esetében ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a település Gyurcsány Ferenc számára nem csupán egy átlagos nyugat-magyarországi város. Itt székel ugyanis az Altus Befektetési Kft., valamint a GPS Kft. által fele-fele arányban tulajdonolt Motim Rt., illetve két további, a Motim Rt. százszázalékos tulajdonában lévő cég: a Motim Műkorund Gyártó és Értékesítő Kft., valamint a Motim Kádkő Gyártó és Értékesítő Kft. A három cég együttes törzstőkéje közel hárommilliárd forint, az itt dolgozó alkalmazottak száma megközelíti a hatszáz főt. Ugye ismerős cégnevek? Bizony, ezek a Gyurcsány Ferenc nagyvállalkozó által kiépített vállalatbirodalom részei. Anélkül, hogy belemennénk, milyen körülmények között kerültek a fenti vállalatok a jelenlegi kormányfő tulajdonába, mégiscsak érdemes megállapítani, hogy a nyugat-magyarországi város egyik legnagyobb munkaadója miniszteri kinevezéséig éppen Gyurcsány Ferenc volt. A lapok hasábjain oly sokat emlegetett milliárdok nem kis részben Mosonmagyaróváron találhatók. A hét végi eredmények sok mindent sugallnak tehát, csak azt nem, hogy a mosonmagyaróváriak elsöprő arányban szeretnék támogatásukról biztosítani a „szegénység elleni küzdelem” élharcosát és annak pártját.
Szintén a regnáló kormányfőhöz vezető szál, hogy 2004 őszéig ő volt az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei szervezetének elnöke, vagyis a párt jelenlegi megyei struktúrája jelentős részben az ő örökségének tekinthető. A 2004-es európai parlamenti választáson ebben a megyében az országos átlagnál lényegesen kisebb szavazatarányt produkált az MSZP. Ugyanez év késő őszén a soproni időközi országgyűlési képviselő-választáson is nagyarányú vereséget szenvedtek a szocialisták, egy botrányosan rossz jelöltállítás kíséretében. Kránitz László, a párt aspiránsa egy választási csalási kísérlet miatt már az első forduló után visszalépett, érvénytelenné téve ezzel a szavazást.
A mosonmagyaróvári időközi választás végeredménye tehát nem egyedi jelenség. Annak tudatában sem nevezhető túl fényesnek az éveken át Gyurcsány Ferenc által irányított megyei pártszervezet tevékenysége, ha tudjuk, hogy a megye több, szocialista polgármester által irányított önkormányzata – például a győri – viszonylag sikeresen működik.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a 2002-es önkormányzati választások óta az MSZP csupán a 2004. december 5-i népszavazásból tudott a saját szemszögéből nézve sikeresen kijönni. A többi megméretést az európai parlamenti választástól az időközi országgyűlési és helyhatósági választásokig mind elbukta. Ha az EU-csatlakozási kampány során értelmetlenül elherdált milliárdokra gondolunk, akkor a 2003-as európai uniós csatlakozási népszavazás alacsony részvételi aránya is vereséggel ér fel. A fentiek ellenére a Gyurcsány Ferenc által dinamizált kormánykoalíció 2005 őszétől mégis megkezdte felzárkózását a Fidesz mögött, és a kampányfinisben odáig jutott, hogy egyes felmérések szerint akár meg is nyerheti a választást. Ez az MSZP szemszögéből túlságosan is szépen alakuló trend most finoman szólva megkérdőjeleződött, mert közel tízezer szavazópolgár állásfoglalása már épp elég nagy tömeg ahhoz, hogy egyetlen kézlegyintéssel el lehessen intézni. A mindent eldöntő választások persze még előttünk vannak, de azt a kijelentést nyugodtan megkockáztathatjuk, hogy reális esély van a Gyurcsány-kormány leváltására. Ennek szükségességéről azonban néhány hét múlva nem tízezer, hanem több millió ember fog majd állást foglalni.