Nagy visszhangja volt és van az elmaradt kézfogásoknak a március 15-i kitüntetések alkalmából. Ki-ki világlátásának, ízlésének és politikai elkötelezettségének megfelelően, számos lapban és tévéműsorban foglalt állást a kérdésben. Ám arra senki nem vette a fáradságot, hogy emlékeztessen bennünket: ilyen már volt! Mégpedig 1999-ben. Az akkori magyar kormány ugyanoly módon felterjesztve, mint ahogy most is történt, a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki Efraim Kishont, az Izraelben élő – azóta elhunyt – magyarországi származású írót, filmrendezőt, humoristát. Kishon úr a kitüntetést átvette, kezet fogott Göncz Árpád köztársasági elnökkel, majd ellépett Áder János akkori házelnök és Orbán Viktor akkori miniszterelnök előtt anélkül, hogy figyelemre méltatta volna őket. Akkor a tévécsatornák is mutatták a jelenetet, és a sajtó is visszatérően foglalkozott vele. Kishon úr nem az első kitüntetett volt az ünnepség folyamán, így látnia kellett, hogy a kitüntetést átvevők sorban kezet fognak mindhárom közjogi méltósággal. Ő ezt elmulasztotta. Később azzal „magyarázta” ezt, hogy a két méltóságot testőröknek nézte. (Vicces egy humorista volt.)
Mindenki értékelje az eseményt úgy, ahogy akarja, de több volt, mint figyelmetlenség. Szabad György ugyanezt tette. Fekete János és Marjai József esete más kategória: csatlakozom azokhoz a vélekedésekhez, hogy a pártállam emblematikus figurái voltak, 1989-ig minden létező kitüntetést megkaptak, 1990 után pedig semmit nem tettek le az asztalra.
Gergely Győző, e-mail
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
