Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Idézni tudni kell. A Kossuth adó vasárnap délutáni hírműsorában úgy tudósított a Tégy a kitelepítés ellen jelmondatú tüntetésről, hogy idézte a miniszterelnök veszprémi kijelentését is, ami a demonstrációt kiváltotta. Mégpedig így: „Ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat.” Ezzel a közrádió nem állított valótlant, hiszen Gyurcsány tényleg ezt (is) mondta Veszprémben. Legfeljebb a tüntetők látszanak komplett idiótáknak: mi a bajuk ezzel? Kóbor kutyák, veszett rókák: szervesen beleilleszkednek az elvadult gyurcsányi zoológiába, amely a madárinfluenza-mentes sült kacsahusival kezdődött és a vármegyeházi titokzatos identitású pávákkal folytatódott. Csakhogy a fenyegető idézet a maga teljességében így hangzott: „És ha az embert megbántják, és ha az embert megsértik, és hogyha az emberre rágalmakat szórnak, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, és nem veszi föl a kesztyűt. És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük; a városokat, országunkat megvédjük.” Ebből világosan kiderül, hogy Gyurcsány nem állatokat, hanem (őt „megsértő”, rá „rágalmakat szóró”) embereket akar befogni és telepre vinni. Ráadásul azt állítva, hogy az őt (joggal vagy jogtalanul) kritizáló emberek befogása és sintértelepre vitele azért üdvös, mert ezt a városok, illetve „országunk” védelme kívánja meg. A befogás és a telep valószínűleg freudi elszólás lehetett, mert Gyurcsány később, más kampányrendezvényén szinte szó szerint megismételte a kóbor kutyákról és veszett rókákról értekező passzust; de sintértelep nélkül. Lényegében ezt a technikát követte a közrádió hírfogalmazója is, aki a tételmondatot „felejtette ki” a citátumból. A gyurcsányi kármentő kommunikáció tehát – legalábbis ez esetben – eredményes volt: sikerült a korábbi tarthatatlan verziót felülírni egy későbbi kiherélt változattal. Erre építve tarthatott aztán Hiller a tüntetéssel egy időben tájékoztatót arról, hogy a tiltakozók felfordulást akarnak, a kormányoldal meg nyugalmat. Ha még egyszer bármelyik politikusuk azzal jön, hogy a közrádiót megszállta a jobboldal, javaslom, kötelezzük arra, hogy százszor leírja egymás mellé a teljes, illetve a megcsonkított gyurcsányi idézetet…

Idézni tudni kell. Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom koszorús, de egyre fáradó publicistája Gulyás Dénes fideszes képviselőjelöltnek a Népszava által leleplezett „munkásőrmúltjáról” ír kissé nehezen követhető, de alapjában véve tisztességes eszmefuttatást. Az MSZP kampánylapja (amelyet olykor egymillió példányban dobálnak be ingyenesen a postaládákba, és ezért érthetően érzékeny a Magyar Vizslára mint hasonló műfajú konkurenciára) egy lemezborítón felfedezte a tizenhét éves Gulyást, amint egyenruhába beöltöztetve a munkásőrindulót harsogja, Sebes György munkatárs pedig ezt haladéktalanul közkinccsé is tette. Megyesi jól emlékszik: tizenhét évesen a nemzetközi hírű tenornak valóban nem lehetett saját egyenruhája – azt nyilván kölcsönözték neki. Még a konklúziója is elfogadható: „Az újságírás felelősség. A Népszavának az a védekezése, hogy Sebes kolléga éppen most készült el a magyar tenoristák múltjának feltárásával, egyszerűen nevetséges.” De aztán maga is megretten következtetésétől, hogy itt kérem esetleg a balfél lesz elmarasztalva, ezért a vörös farok klasszikus kádári hagyománya szerint kiegyensúlyozásként rúg egyet lapunkba is. „Meg is jött természetesen a válasz, naná, hogy a Magyar Nemzettől: »…ez az a Sebes, akinek az apja pártfunkciként szemet vetett Bárdy Magdáék villájára, ezért a házaspárt elhurcoltatta az ÁVH-val.« Nagy publicisztikai iskolák, ha találkoznak.” Pont. Az idézett mondattöredék történetesen innen, a Kampánytükör idényjellegű rovatból való. Megyesi végszava után tehát az ÉS kényes ízlésű olvasója elkönyvelheti: ilyenek ezek a kampánylapok; a Népszava tizenkilenc, a Magyar Nemzet egy híján húsz; Sebes meg behelyettesíthető Ossziánnal, aki lám, összekeveri az apákat a fiúkkal. Csakhogy az idézéstechnika megint a lényeget metélte ki. A teljes passzus: „Csak a többieknek mondom: ez az a Sebes, akinek az apja pártfunkciként szemet vetett Bárdy Magdáék villájára, ezért a házaspárt elhurcoltatta az ÁVH-val. A férj belehalt a kínzásokba, az ifjabb Sebes meg azt sem engedte meg Bárdy Magdának, hogy a régi otthont megmutathassa a fiának…” Vagyis az idősb Sebes elvitetett a villájáért egy holokauszt-túlélő családot, az ifjabb Sebes meg nem engedte be öt percre az Ausztráliából hazalátogató Bárdyékat a kommunista metódussal elbirtokolt villába, az elbirtokolt bútorok közé. Megyesi mester, egy a lényeg: hogy ez a „kolléga” (és nem az apja) munkásőrözik. Ön viszont lassan kiérdemel egy Gyurcsány-díjat…