Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Csepeli György már volt ennek a rovatnak a hőse, de most duplázik. A pedofíliával gyanúsított SZDSZ-jelölt helyére beugró siófoki versenyző a minap azzal kerül a hírekbe, hogy vizsgakövetelménnyé tette egyetemi tanítványai számára: választókörzetének falvaiban készítsenek tanulmányokat a választásról. A diákoknak a somogyi kutatások eredményét májusra kell prezentálniuk. „Ha már a sors úgy hozta, hogy Somogy megyében nekem is indulnom kell, akkor a diákok miért pont ne azt a választókerületet vizsgálják, amit magam is ismerek?” – mondta Csepeli. A politikus könyvet ír a választásokról, ehhez nyújtanak segítséget a készülő tanulmányok is. Ha jól értem, Csepeli négy bőrt nyúz le ugyanarról a rókáról. Miközben még folyósítják államtitkári járandóságát az adóforintjainkból, úgy kampányol a ráerőltetett választókörzetben, hogy nemcsak tanári feladatait abszolválja, de a tanítványok szegről-végről a fél könyvét is összedobják. Az ő országa kétségkívül már eljött. Józsa György, az ELTE illetékes dékánja nem érzékel összeférhetetlenséget, sőt a jövőbe látva már abban is biztos, hogy „az elkészült eredmények semmilyen hatással nem lesznek az idei választásokra, azokat Csepeli György legfeljebb a 2010-es választásokhoz használhatja fel”. (Ez utóbbi jóslata némiképp talányos: vajon milyen pártban? Persze volt már liberális, aki időben kiadta a jelszót a hajó süllyedése előtt: vissza a katedrákra!) Azt nem tudni, hogy a hallgatók a somogyi falvakon kívül az internetet is átfésülik-e. Ha igen, akkor Csepeli Amerikából hazaküldözgetett blogbejegyzései között ilyeneket találnak: „Épp most írtam meg itt, New Yorkban az új magyar nemzeti karakterről szóló előadásomat, melyet este mondok el a Hudson túlpartján fekvő kies városka, Montclair egyetemen. Tézisem lényege, hogy az új magyar nemzeti karakter meglepően régi: az új tömlőbe nem került új bor. Pesszimizmus, öngyűlölet, kishitűség, irigység, felelősség elhárítása, ötlettelenség és fantáziátlanság jellemzi a domináns magyar nemzeti karaktert, melynek alapvonását Móricz annak idején barbarizmusnak jellemzett.” Remek kortesbeszéd. „Célom ezzel a bloggal mindenekelőtt az, hogy ráirányítsam a figyelmet arra a választókerületre, ahol indulni fogok” – írja a világjáró államtitkár. Hogy a somogyi tömlőbe kerül-e új bor, az már a régiókarakterológia rejtélye.

Várkonyi Tibor Lovas Istvánt szélsőségezi a Népszavában, s bizonyára föl sem merül benne, hogy ő maga pillanatnyilag közmegegyezés szerint a legszélsőségesebb hazai napilap publicistája. Igaz, harcias stílben némileg elmarad egy Szásztól vagy Sebestől, de azért veterán létére is igyekszik az Orbán-gyalázó gyűlölet-negyedórákon. Várkonyit külpolitikai szakíróként szokta meg a közvélemény; rendszerint ezen a fronton támad. Bevett módszere szerint (amin ezredszerre azért már diszkréten ásítozik az ember) a külpolitika aktualitásait vonatkoztatja a belpolitikára. Munkásságának eszenciája, hogy külföldön Gyurcsány komoly tekintély, Orbán meg nyeretlen kétéves. (Gyurcsány tudja, hogy mindennek ára van: Blairék repülőteret kaptak, Putyinék könyvtári késedelmi díjat.) Lapjának keddi számában Várkonyi azt fejti ki, hogy Lovas civilizációfelfogása meg a Magyar Nemzet szerinte nem elég konzervatív címadási gyakorlata miatt „logikus, hogy (…) a német Angela Merkel (…) magyarországi jelenlétével nem óhajtja támogatni ezt a politikát, még a látszatát is kerülni óhajtja egyetértésének. Merkel nehéz választási küzdelme után ügyes és főképpen becsületes politikájával kivívta honfitársainak elismerését, Németországban ma messze a legnépszerűbb vezető. (…) Miért is jönne el tehát Merkel (…) a Fidesz-kongresszusra, amikor szinte semmiben sem ért egyet a magyar párt nemzetközi törekvéseivel?” Mikor ez az eszmefuttatás az olvasók elé került, Orbán Viktor már úton is volt Merkel asszonyhoz Berlinbe. (Nem a nagykoalíciós tapasztalatokra volt kíváncsi.) Várkonyi külpolitikai szakértelméhez azonban ezek után finoman szólva némi kétség fér. Lehet, hogy az Orbán–Merkel- meg a Merkel–Orbán-találkozó esetén más a pályaválasztó, de a felek változatlanok. A gyűlölet a jelek szerint nemcsak rossz tanácsadó, de nevetségessé is tesz. A címadáson persze el lehet gondolkodni (az építő kritikáért köszönet jár); ámbár kíváncsi volnék: a konzervatív címadási kódex szerint miképp lehetne visszafogottabban megfogalmazni például azt, hogy Titkos ügynök a kormány élén?