A kormányfő, a klíma és a távirati iroda

A sajtó feletti társadalmi kontroll megléte vagy hiánya alapjaiban határozza meg a demokrácia minőségét. Ha ez hiányzik, akkor hívhatjuk a rendszert bárminek; akik a hírek közlésére, manipulálására vagy elhallgatására lehetőséget kapnak, dróton rángathatják a társadalmat, a választópolgárokat. Ha pedig a hatalmat – amely pontosan erre törekszik – az ellenzék még a meglévő eszközeivel sem próbálja ebben megakadályozni, úgy maga is hozzájárul ahhoz, hogy jelenlegi formájában konzerválódjon Magyarországon a közélet.
A hazai törvényi berendezkedésből adódóan a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Duna Televíziót pártdelegáltakból és civil szervezetek képviselőiből álló kuratóriumok felügyelik immár tíz éve. A nemzeti hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda működését pedig kizárólag a parlamenti pártok küldötteiből álló Tulajdonosi Tanácsadó Testület (TTT) ellenőrzi. A méltán sokat szidott médiatörvény rendelkezése szerint az MTV, a közrádió és a Duna TV kuratóriumi elnökségeiben egyenlő arányt kell képviselniük a kormánypártok és az ellenzék delegáltjainak. A törvény azt is kimondja, hogy „minden képviselőcsoport legalább egy jelöltjét meg kell választani”. A törvény ugyanakkor tartalmaz egy olyan kitételt is, amely szerint „ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal másik képviselőcsoportja(i) jelölhetik” a kuratóriumi elnökség tagjait. Ez látszólag ellentmond a korábban idézett törvényi helynek. Fontos azonban pontosan követni a szöveget: kizárólag akkor van lehetőség arra, hogy az egyik párt a saját oldala számára fenntartott összes helyet betöltse, ha a másik párt nem kíván élni a jelölés lehetőségével.
Persze „megfelelő” értelmezéssel elérhető e jogi rendelkezés kikerülése. Pontosan ez történt négy éve; az MTV-s kuratóriumi elnökség ellenzék részére fenntartott négy helyén a Fidesznek és az MDF-nek kellett volna megosztoznia. A Fidesz – társadalmi támogatottságára hivatkozva, valamint nem titkolva azt a tényt, hogy a hátán vitte be az MDF-et a parlamentbe – ragaszkodott hozzá, hogy a demokrata fórummal 3:1 arányban osztozzon meg. Az MDF-nek nem felelt meg ez az elképzelés; két helyet akart. Megállapodás nem született, a Fidesz nem volt fogadta el az MDF álláspontját. A gordiuszi csomót a kormánypárti többségű házbizottság vágta át az MDF-nek kedvezve. Dávid Ibolya pártja mind a négy helyre jelölhetett tagokat, akiket az MSZP–SZDSZ-többségű parlament meg is szavazott. A tévé ügyében tehát jelentős csorba esett a teljes körű népképviselet alkotmányos elvén: a kormánypártok és az MDF összejátszása révén az ország egyik legnagyobb támogatottságú politikai ereje kiszorult a nemzeti főadót ellenőrzés alatt tartó testületből. Így állt elő az a helyzet, hogy a 2002-ben egy-két százalékos támogatottságú MDF egymaga annyi tagot delegálhatott a de facto csonkává vált tévékuratóriumba, mint a kormányerők összesen. Felmerül a kérdés: a kormányoldalnak ez miért érte meg? Az MDF-es delegáltak – hálából vagy jól felfogott érdekből – nem viselkedtek-viselkednek ellenzékiként: az esetek jó részében szó nélkül tűrték-tűrik a televízió híradásaiban tapasztalható baloldali elfogultságot, időnként nyílt jobboldal-ellenességet. Nem követelték a tévéelnök Rudi Zoltán fejét például a Friderikusz által készített, élőnek hazudott, valójában felvételről sugárzott Medgyessy-interjú kapcsán. Ugyanez a kuratóriumi „ellenzék” intézte el egy szolid ejnye-bejnyével azt az esetet, amikor tavaly október 23-án ugyancsak élőnek álcázott interjúban jelenhetett meg Gyurcsány Ferenc. Azt is szó nélkül tűrték az MDF kurátorai, hogy – az elfogultsága miatt legtöbbször elmarasztalt műsor – a Nap-kelte producere még a választások előtt újabb öt évre szerződést írhasson alá az MTV-vel. Így nem csoda talán, hogy a tévé közszolgálatinak nevezett hírműsorai látványosan agyonszeretik a demokrata fórum politikusait, jelentős segítséget nyújtva ahhoz, hogy a balliberális oldallal mind nyíltabban kokettáló MDF „megcsinálhassa magát” mint a normális ellenzékiség példaképét. Ezen a fronton tehát nem nyílt lehetőség arra, hogy az előző ciklusban a bő kétmillió választót maga mögött tudó Fidesz érdemben megfékezze a nyilvánvaló elfogultságra való törekvéseket.
A Magyar Rádió kuratóriumában normálisabbnak mondható a helyzet. Gellért Kis Gábor szocialista elnök helyetteseként a fideszes Szadai Károly vállal szerepet, és a személyi összetétel alapján megvalósul az ellenzék törvényes képviselete. A kuratóriumi elnökség ellenzéki tagjai számos alkalommal eredményesen léptek fel az elképesztő húzásokra képes Gellért Kis ellen. Ilyen volt például az az addig elképzelhetetlen eset, amikor a szocialista főkurátor a rádiónak járó pénzek visszatartásával fenyegetőzött. Nem feltétlenül az ellenzéki kurátorok ténykedésének, de jelenlétüknek legalább részben köszönhető, hogy eddig a rádió hírműsorai megmenekültek a kormányoldali befolyás teljes érvényesítésétől. Mára oda jutottunk, hogy a hatásos ellenzéki kontroll jóformán egyetlen eszközzel valósítható meg. A jogos sérelmek bemutatására fel kell hívni legalább a rendelkezésre álló magyar (Magyar Nemzet, Demokrata, Hír TV, Heti Válasz, Reform) és külföldi nyilvánosság (a Magyarországra akkreditált külföldi tudósítók) figyelmét. Nincs sok más fegyver, ezért különösen elszomorító, amikor még ezt a részlegesen meglévő lehetőséget sem használják ki a közmédiumok felügyeletét végző ellenzéki delegáltak. A Magyar Távirati Irodánál pedig sajnos erre is akad példa.
Noha a Tulajdonosi Tanácsadó Testület alelnöke a fideszes Gyarmati László, és a testületben foglal helyet a médiaszakértőként fel-felbukkanó Antal Zsolt is, ténykedésük lényegében láthatatlan maradt az eltelt időszakban. Pedig számos olyan szakmai hibát vétett az MTI, ami miatt a magukat kompetens szakembereknek tartó fideszes delegáltaknak fel kellett volna emelniük a szavukat. A távirati iroda híreinek tartalma számos esetben nem állta-állja ki a szakmaiság próbáját, amire számtalan durvább és finomabb eset utal.
Az MTI a minap belpolitikai hírként közölte azt a Gyurcsány internetes blogjából származó, a honi események szempontjából teljesen érdektelen információt, amelyben arról van szó, hogy a miniszterelnök nem hűti dolgozószobáját az irdatlan hőségben, pedig nagyon melege van. De a kormányfő imázsának szemérmetlen építésénél nagyobb szakmai hiba volt, amikor az amerikai elnök látogatása ellen az Amnesty International (AI) által meghirdetett demonstráció a távirati iroda szerint „teljes érdektelenségbe” fulladt. Az AI helyreigazítást kért: nem volt ugyanis meghirdetett tüntetés, így nem volt minek érdektelenségbe fulladnia. Az MTI nem pontosította a hírt. A távirati iroda 2006. február 22-én attól sem rettent vissza, hogy meghamisítson egy bírósági ítéletet. A Bencsik András vezette Demokrata című hetilapot – a házvásárlásával kapcsolatos cikk miatt – Magyar Bálint beperelte. A bíróság első fokon pénzbírságra ítélte a kiadót. Az ítéletről hírt adott a távirati iroda, idézve abból a „jobboldali sajtó által folytatott rágalmazó hadjárat” kitételt is. Csakhogy ezt a mondatot az ítélet egyáltalán nem tartalmazta, azt a közpénzen fizetett szerkesztőségben találták ki. Árulkodó az az eset is, ahogyan a balliberális oldal számára oly kedves, nemzetközileg ismert újságírónő, Oriana Fallaci peréről tudósított a távirati iroda. Fallacit legújabb könyve miatt fogták perbe Olaszországban. Az MTI szerint azon kijelentéseiért, amelyek szerint „az iszlám agresszív és terjeszkedő vallás”. Az MTI idézi is Fallaci szavait, aki így fogalmazott: „az egyetlen művészet, amiben Allah fiai valaha kitűntek, a megszállás, a hódítás és a leigázás művészete”. Jogosan merül fel a hírügynökségi jelentésben sugallt kérdés: egyetlen ilyen kijelentés miatt miért kell bíróság elé állítani valakit a szabad világban? Fallaci véleménye ugyan sarkos, de ebben a formában annál nem több. Csakhogy az MTI ezúttal elhallgatott egy-két „apróságot”. Fallaci ugyanis nem állított kevesebbet, mint hogy Allah hívei elpusztítanák az Eiffel-tornyot, a Szent Péter-bazilikát, a Westminster apátságot, továbbá a mozlimok úgy szaporodnak, mint a patkányok. Fallaci a New Yorker magazinnak pedig azt nyilatkozta, hogy a Siena mellett épülő mecsetet fel kéne robbantani. Mindezt nem közölte az MTI.
A fentiekből is kitűnik: sok példa akad, amely a Magyar Távirati Iroda kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezi. Az intézmény működését ellenőrző testületben ott ül az MDF delegáltja, Debreczeni József, akitől nem várható el, hogy a kormánypártok törekvéseivel szemben és a szakmaiság helyreállításáért felemelje a szavát. Elvárható lenne viszont mindez a Fidesz küldötteitől, akik közül például Gyarmati László nem is egyszerűen tagja az MTI-t felügyelő testületnek, hanem elnökhelyettese. Vajon miért nem emel kifogást az ilyen manipulációk ellen az, akit a Fidesz pontosan azért küldött a testület alelnöki székébe, hogy a törvény szerint megvalósítsa az ellenzéki kontrollt? És miért nem hallható az ugyancsak Fidesz által delegált Antal Zsolt éles tiltakozása, aki ráadásul szakmai alapon, hivatásszerűen foglalkozik a médiával, mondhatni médiaszakértő? Miért nem tűnik fel nekik, hogy az egyik legfontosabb, a teljes magyar hírszolgáltatásra hatást gyakorló, állami pénzen fenntartott nemzeti hírügynökség nem tekinthető objektív médiumnak? Mindezekre választ várt lapunk, de mindketten csak a felelősség elhárítására voltak képesek. Ráadásul egymásnak ellentmondóan.
Antal Zsolt a Demokratában megjelent levelében azt állítja: a TTT tagjainak nincs ráhatásuk a hírszolgáltatás tartalmi részére, pusztán a cég gazdasági működését ellenőrizhetik. Gyarmati viszont azt fejtette ki lapunknak, hogy a kampány alatt a Fidesz sajtóosztályától várta az MTI híreivel kapcsolatos kifogásokat, „hogy aztán lépni lehessen”.
Vagyis míg Antal szerint nincs lehetőség a szakmaiság és kiegyensúlyozottság számonkérésére, addig Gyarmati szerint van. De akkor legalább Gyarmati felléphetett volna a fent említett esetekben, akiről a Fideszben is köztudomású, hogy soha nem állt távol tőle a kézi vezérlés. De Antal érvelése is sántít. A cég anyagi és piaci helyzete feletti őrködéstől nem lehet külön kezelni az előállított termék, ez esetben a hírek színvonalát. Ha Antal szerint nem kell az MTI híradásait figyelni, ellenőrizni, adott esetben kifogásolni, akkor a távirati iroda mint részvénytársaság érdekeit sem lehet védeni. Hiteltelenné válik ugyanis a hírügynökség, ezzel pedig piaci pozíciókat veszíthet. Ha tehát Antal csak a médium gazdasági érdekeit tartja szem előtt, akkor is hallatnia kell a hangját, ha az MTI kiegyensúlyozatlanságát, sokszor nyilvánvaló manipulációs szándékát tapasztalja. De egyelőre csak csönd van. Pedig ha házon belül valóban nincs cselekvési lehetőségük, akkor fordulhatnának a nyilvánossághoz. Emellett kötelességük lenne tájékoztatni azon politikai oldal szavazóit, amely oldal a jól fizetett állásba küldte őket.
A jobboldal nem lehet ennyire pazarló. Megengedhetetlen csupán annak a kényelmes álláspontnak a hangoztatása, hogy kormánypárti médiatúlsúly van. Sopánkodás helyett már rég el kellett volna jönnie a cselekvés idejének.