Árulkodó elszólások

Már nekem is betelt a pohár, amikor a miniszterelnök azt mondta: „El lehet menni Magyarországról!” Tudja mit, menjenek el ők, mi itthon maradunk tízmillióan – fakadt ki Margitka, a zugligeti cukrász tőle szokatlanul éles hangon.
Úgy látszik, Gyurcsány érzékeny pontot érintett, amikor nemrég az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén szakmai vita helyett a vállalkozókat elküldte a kedvezőbb szlovák adókörnyezetbe. A régi receptek által előállított, kitűnő süteményeket gyártó Margitka kifakadása azért is volt meglepő, mert több mint harminc éve vezeti a cukrászboltot, de még politizálni nem hallottam. Arról sem beszélt soha, hogy melyik irányzathoz vonzódik, melyik pártra adta le a voksát. Számára a férjével, a híres cukrásszal, S. Andorral – aki már évekkel ezelőtt meghalt – mindig a vendégek voltak az elsők, a törzsvendégek, különösen a helyi lakosok. Évtizedekkel ezelőtt váltották ki az iparengedélyt, amikor gyanúsan néztek a maszekokra, de Margitka elmondása szerint ilyen vállalkozásellenes, ilyen termelést visszafogó adóterhek soha nem voltak, mint most.
– És ha ezek az adóterhek tovább nőnek, szaporodnak, akkor kevés kisvállalkozó marad talpon, mert ezt a költségvetési hiányt nem mi csináltuk – fűzte tovább a szót Margitka. Itt van például a vállalkozói járulék, amelynek pénzösszegével a bajba jutott vagy munkanélkülivé vált vállalkozókon lehetne segíteni. A tervezett szolidaritási, négyszázalékos adó ezt a több tízezer vállalkozótól havi rendszerességgel befizetett pénzt csak megfejeli. Nem beszélve az egészségbiztosítási alap,
a nyugdíjbiztosítási alap, az egészségügyi hozzájárulás, a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék címén befizetett különböző nagyságú pénzekről, amelyek mind a több tízezer vállalkozót terhelik.
Az álságos választási ígéretek és a most bejelentett ködös „reform”-elképzelések, elszólások tengerében a bizonytalanság, a létbizonytalanság nyomja rá a bélyegét a vállalkozókra, a nem vállalkozókra, a munkavállalókra, a nyugdíjasokra, a tovább tanulni szándékozókra, az otthont teremtő fiatalokra egyaránt. Gyurcsány Ferenc nem először küldte el „melegebb éghajlatra” honfitársait. Néhány hónapja a diplomás fiatalokat ösztönözte, hogy menjenek munkát keresni Nyugatra. Szép kilátás. Persze többen emlékezünk azokra az évtizedekre, amikor az elődpárt jóvoltából sehová nem lehetett utazni. Vasfüggöny, szögesdrót, aknamező zárta le a nyugati határokat. A gulyáskommunizmus, az enyhülés éveiben is csak háromévente lehetett Nyugatra útlevelet kapni, harmincdolláros vagy alig több keretösszeggel. Útlevelet sem kaphatott mindenki. A rendszer megbízhatatlanjai, a középosztály, a volt „ellenforradalmárok”, vagy egyáltalán a fiatal házaspárok együtt nem utazhattak külföldre, és útlevél helyet kaptak a Belügyminisztériumtól egy elutasító határozatot általában ezzel a szöveggel: utazása a Magyar Népköztársaság érdekeit, biztonságát súlyosan sérti. Vannak emberek, akik erre emlékeznek, ezért nem jó, ha az MSZMP utódpártja, most szélesre tárva a kapukat, elzavarná magyarjait. Végre, tizenhat év után hadd döntse el mindenki, hogy menni akar a hazájából vagy maradni. Ne utasítgasson itt senki se, főként ők ne.
Elszólásaik mélylélektani szempontból üzeneteket hordoznak. Lassan kiderül, hogy milyen garázdálkodásra számíthat az ország. Amikor Gyurcsány Ferenc az öregecskedő feleségek, nők lecserélésére utalt, az mára lassan valósággá válik: a körzetesítéssel, a falusi kisiskolák felszámolásával a tanításban megőszült pedagógusok számíthatnak az idő előtti elbocsátásra. Amikor a választási hajrában a kormányfő túllicitálva, cinikusan már a tizenötödik havi nyugdíjat is megígérte, akkor most az idősektől a szocialista „reform”-intézkedéseik nyomán elvehetik a tizenharmadik havi nyugdíjat, sőt megadóztathatják a nyugdíj mellett szerzett jövedelmüket is. Amikor Kóka miniszter úr néhány hónappal ezelőtt arról beszélt a Magyar Tudományos Akadémián, hogy nincs szükség az akadémiai kutatásokra, ha azok gazdaságilag azonnal nem konvertálhatók, akkor mára számítani lehet a lassan kétszáz éves Akadémia alapeszmeiségének szétverésére. Fenyegető elszólásaik közé tartozik az is, amikor a ,,pénzügyi sikerekkel” rendelkező Veres János a választások második fordulója előtt emlékeztette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szavazókat, hogy ha nem megfelelő pártra szavaznak – saját pártjára gondolt –, akkor azok a települések ne számítsanak állami támogatásra.
Nos, valódi énjükre lassan fény derül. De ez nem elég, nem elég csupán szemlélni kívülről énjük változásait. Az egyik befolyásos csopaki vállalkozó a balatonfüredi, csopaki és paloznaki hal- és borünnep alkalmából kifejtette, hogy az apátiából, a beletörődésből fel kell rázni a nemzetet. Nem szabad hagyni, hogy azt csinálják velünk, amit akarnak, még ha a választásokon minimális többséggel győztek is. Tart attól, hogy ezzel az adópolitikával, áremelésekkel, megszorító intézkedésekkel immár harmadszor készülnek a kommunisták a magyar kis- és középosztály, a polgárság teljes felszámolására. Utalt a balatoni borosgazdákra, az idegenforgalommal foglalkozó vendéglátósokra, panziósokra, akik már előre tartanak az újabb ötletszerű, vállalkozást megfojtó intézkedésekre. Már az elmúlt szocialista–szabad demokrata négy év „áldásos” eredményét is érzékelni lehet. A Balaton északi partján sokasodnak az eladó, az azonnal eladó táblák a vendéglők, hotelek, kempingek és házak falán. Sőt, a Széchenyi-terv segítségével épült strandépületek boltjai is a szezonban többnyire üresen panganak. Sikerült elszegényíteni, elkedvetleníteni, lezülleszteni a dolgozni, vállalkozni szándékozó embereket.
Lassan betelik a pohár. Veszprémen keresztül utaztam haza. A hét végén tiltakozó vállalkozók autókonvojjal fél napra lezárták a Budapest út egyik sávját a Jutasi úttól a Balaton Plazáig. „Hol vannak a milliárdok? Milliárdos KISZ-führer”, „A pénzt mi befizettük! Hol van?” Ilyen és hasonló transzparensekkel tüntettek a megyeszékhelyen az emberek. A tüntetők szórólapokat osztogattak. Úgy látják, hogy az országszerte bezárt vagy pénz híján sorvadásra ítélt vállalkozásokat a jelenlegi kormány adózási politikája tette lehetetlenné. Többen úgy vélték, hogy a kormány gazdasági csődjét velük akarják megfizettetni. De mi lesz, ha nekik is be kell zárniuk vállalkozásaikat? Őket és családjukat kik fogják eltartani?
Hazafelé azon gondolkodtam, mi lesz itt, ha az emberek egyre többen ráébrednek a nagy átverésre. Ma még csak Veszprémben juttatták kifejezésre elégedetlenségüket az emberek.