Az állam átszervezése és a versenyképesség

A hírekből tudható, hogy a miniszterelnök elkötelezte magát az államigazgatás rendszerének teljes átalakítása mellett. Létrejön két új szervezet, az államreform-bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Mi lesz ezeknek a feladata? Az eddigi nyilatkozatok tartalma eléggé homályos, de ami körvonalazódik, az a következő: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elsősorban a kiemelt nagy fejlesztési témákat és az EU-ból várható évi kb. ezermilliárd forintnyi támogatás felhasználását fogja irányítani. Az intézmény vezetésével a miniszterelnök egy üzletembert, Bajnai Gordont bízta meg, akiről tudni lehet, hogy – többek között – az MSZP-hez igen közel álló Wallis Rt. vezérigazgatója is volt.
Ez a Wallis Rt. építi jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem új épületét PPP-beruházással. Ez azt jelenti, hogy a cég megkapta az MSZP-kormánytól és az egyetem MSZP-s rektorától az egyetemi épület magánberuházásként való felépítésének üzleti vállalkozási jogát, majd az egyetem vissza fogja bérelni a helyiségeket, azok működtetését és karbantartását a Wallis Rt.-től. Az egyetem költségeit az állami költségvetés finanszírozza majd.
A Wallis Rt.-ről nem lehet elmondani, hogy munkáit maradéktalanul kemény piaci versenyben elnyerő üzleti vállalkozás lenne. Igazi ereje kapcsolatrendszerében rejlik. Bajnai Gordon volt továbbá az ország érdekeit tekintve elhíresülten rossz feltételekkel privatizált Budapest Airport Zrt. igazgatóságának elnöke is. Ezen információk birtokában megkérdőjelezhető kinevezésének valódi indoka, ami nem feltétlenül esik egybe a sajtóban megjelent magyarázattal, amely szerint menedzseri tapasztalatai segítik majd abban, hogy az ország jól használhassa fel az EU-pénzeket.
A másik szervezet, az államreform-bizottság vezetője az a Draskovics Tibor lesz, akit szakmai alkalmatlanságra hivatkozva korábban éppen Gyurcsány Ferenc mozdított ki a pénzügyminiszteri székből. Ennek a bizottságnak a feladata az úgynevezett nagy rendszerek – az egészségügyi, az oktatási, az államigazgatási és a nyugdíjrendszer – megreformálása lesz. A szó már eleve gyanús: az MSZP–SZDSZ-kormány eddigi reformkísérletei az oktatásban, az egészségügyben és a kultúrában egyaránt kaotikus állapotokat idéztek elő. Itt állhat előttünk a legutóbbi példa, az Állami Operaház esete, ahol az SZDSZ támogatta vezető, Hegyi Árpád Jutocsa modernizációs reformtörekvései egyre inkább rombolásba csapnak át.
Feláll tehát ez a két, tisztázatlan célokkal létrejövő intézmény, amelyek működési stratégiája nem ismert, vezetőivel kapcsolatban pedig elsősorban azt lehet kiemelni, hogy nem demokratikus pályázatok útján, érdemi parlamenti meghallgatások után kinevezett szakemberek, hanem a miniszterelnök személyes választottjai. Mindkettőjük közvetlen felettese maga a miniszterelnök lesz. Tudni lehet, hogy ezek azok a területek, ahol a legtöbb pénz fog a következő négy évben befolyni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség esetén ez EU-pénz lesz, az államreform-bizottság esetén pedig az egészségügyben és az oktatásban várható magánosítások miatti privatizációs bevétel. Szép összegekkel kecsegtet a több-biztosítós rendszer esetleges bevezetése is. Nem véletlen ezért, hogy többekben felmerül a gondolat: itt valójában az uniós és más állami pénzekről való döntéseknek a demokratikus ellenőrzés alóli diszkrét kiemelése zajlik.
A rendelkezésre álló erőforrások felhasználásáról, az azokhoz való hozzájutás tartalmi és személyi feltételeiről egy szűk kör dönt majd, közvetlenül a miniszterelnök irányításával. Ennek fényében értelmezhető az is, hogy miért állt keményen ellen a koalíció az ellenzék és szakértői azon javaslatának, amely szerint az ország rendelkezésére álló pénzekkel és azok felhasználásával kapcsolatban létre kellene hozni egy demokratikus ellenőrzés mellett működő költségvetési tanácsot, amely vigyázna arra, hogy a pénzeket csak jó célok érdekében és hatékonyan lehessen felhasználni.
Amit látunk tehát, az egy eleddig példátlan mérvű hatalom- és befolyás-összpontosítás. A szervezetfejlesztési irodalom egyébként ismer ilyen megoldásokat. Az üzleti életben az ilyen szervezeteket projektszervezeteknek nevezik. Létrehozásuk célja általában az, hogy valamely különösen fontos feladatokat, azok megoldásának felgyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében, kiemeljenek a mindennapi működés keretei közül. Ez a megoldás kedvezhet az új, kreatív ötletek felszínre hozatalának, és segítheti a többféle szempont egyidejű figyelembevételét. Sikeresen azonban csak akkor alkalmazható, ha világosak a célok, ha ismert a stratégia, és a létrehozott szervezetet kiváló és hiteles szakemberek irányítják.
Ha bizonytalanság van a célok és a stratégia körül, és/vagy a vezetők kinevezése nem szakmai és emberi minőségük alapján történik, akkor – nagy valószínűséggel – a tervezett változások nagyon drágák, nem hatékonyak, sőt rombolók, káoszba hajlók lesznek. Ha ugyanis úgy vernek szét egy meglévő struktúrát, hogy annak helyébe nem lép egy hatékonyabban és jobb minőséggel működő, rugalmasabb és olcsóbb rendszer, akkor egymást fogják érni a válságok, széthullanak intézmények, és szétzilálódnak jól együttműködő közösségek. Gondoljunk csak ismét az Operaház esetére!
A régi-új kormány az előző négy évben elkövetett gazdaságpolitikai hibáinak következményeit a hamarosan egymást érő adó- és áremelési, valamint kiadáscsökkentő megszorító intézkedések formájában a legnagyobb természetességgel hárítja át a lakosságra. Pedig eddig sem a lakosság hozott rossz gazdaságpolitikai döntéseket, és nem az emberek pocsékoltak. Jó lenne, ha a szervezeti változtatások várható negatív következményeit nem ismét a lakosságnak kellene megfizetnie. Erre pedig csak akkor van esély, ha a már eldöntött és még tervezett változtatásokat demokratikus kontroll alá lehetne vonni. Ha az ellenzék és a civil társadalom egyaránt véleményt mondhat arról, ami vele történni fog. Ha lehetőség lesz megoldási változatok vizsgálatára, valódi szakmai elemzésekre, és a munkákba nem elsősorban a szűk politikai-üzleti kapcsolatrendszerhez tartozás, hanem a szakmai és emberi értékek alapján kerülnek be az emberek.
Tulajdonképpen a miniszterelnöknek nagyon is igaza van. Magyarországon mélyreható, valódi változásokra lenne szükség. Elsősorban a gazdaság és a társadalom versenyképességét kellene erőteljesen emelni, mégpedig az emberek képességeinek és lehetőségeinek javításán keresztül. A svájci IMD gazdaságkutató és elemző cég 2006. évi gyorsjelentése szerint hazánk az előző évhez képest négy hellyel csúszott vissza a nemzetek és régiók versenyképességi listáján. A költségvetési hiány tartós csökkentését is a versenyképesség-növelés javításával lehetne leginkább biztosítani. Megszorításokkal, parttalan privatizációval, a cégek versenyhelyzetének állami gyengítésével, az emberek életkörülményeinek és életminőségének drasztikus lerontásával, továbbá az ország erőforrásainak egy érdekkörbe vonásával viszont csak egy vegetáló, a problémákat állandóan maga előtt görgető, rosszkedvű országot lehet fenntartani.
Ez az út helyünket tartósan a fejlődő országok között jelöli ki, de ezek között is csak lecsúszásra, perifériára szorulásra számíthatunk. Figyelmeztető, hogy a jelenlegi versenyképességi listán már most is Kolumbia van közvetlenül előttünk. A versenyképesség érdemi javulására csak akkor van esélyünk, ha emelkedik a lakosság tudásszintje, javul egészségi állapota, ha csökken a bürokrácia és a korrupció, továbbá ha megnő a minőségi munka iránti igény a gazdaságban és a politikában egyaránt. Csakhogy most éppen nem ezek a folyamatok látszanak kirajzolódni.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár