Járosi Márton
Az „EU-kommandó”, az Európai Bizottság versenyigazgatósága képviselőiből és a Gazdasági Versenyhivatal munkatársaiból álló különítmény rajtaütésszerű helyszíni vizsgálatot tartott a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-nél és leányvállalatánál, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt.-nél. Látványos lépés, amely kiválóan alkalmas a villanypiac egyetlen magyar szereplőjének a lejáratására, s amelyet a sajtó egy része máris a fogyasztók érdekében megvalósított akcióként tüntet fel. Hírek szerint az EU-vizsgálatok Nyugat-Európában a nagy villamos- és gázcégekre terjedtek ki, térségünkben egyedül Magyarországot tüntették ki figyelmükkel a bizonyítékvadászok. Tudni kell, hogy az állami tulajdonú MVM nagyságrendileg kisebb piaci szereplő az említett nyugat-európaiaknál, amelyek leányvállalataik révén megszerezték a magyarországi villany- és gázpiacok legnagyobb részét. Érdemes megvizsgálni, hogy akkor mi indokolja ezt a figyelmet.
A villamos rendszer Trianonja
A korábban teljes vertikumú, az erőművekkel, az alaphálózattal és az áramszolgáltatókkal rendelkező nemzeti villamos társaság szétverése az 1995–96-os privatizációval kezdődött. Ez volt a magyar villamosenergia-rendszer Trianonja. Az MVM egységének megbontása, a hazai villamos piac megszerzése már ekkor, a csatlakozás előtt az EU-irányelvekre hivatkozva történt. 1995– 96-ban a termelőkapacitások (erőművek) több mint a fele, az áramszolgáltatók teljes mértékben külföldi tulajdonba kerültek. A korábbi állami villamos társaság meggyengítésével párhuzamosan az MVM Zrt.-nél sokkal nagyobb és komplexebb nemzetközi monopóliumok leányvállalatai vették át a vezető szerepet Magyarországon.
1998-tól a liberalizáció jegyében indult a második támadás az MVM maradékának (Paksi Atomerőmű, szállítóhálózat, a rendszerirányító Mavir) megszerzéséért. 2001-ben a villamosenergia-törvény módosításával sikerült is leválasztani a Mavirt az MVM-ről. Mindkét folyamatban az EU-direktívákra való – sokszor hamis – hivatkozások képezték a trójai faló szerepét a magyar villanypiac kisajátításában. E folyamatokat segítette az is, hogy gyakorlatilag a rendszerváltozás óta nincs magyar energiapolitika, s az aktuális kormányoknál a külföldi befektetők és támogatóik szinte akadály nélkül tudják érvényesíteni az érdekeiket. Ennek káros következményeit a fogyasztók naponta érzékelhetik. A privatizáció és a liberalizáció óta a villanyszolgáltatás minőségi színvonala csökkent, a fogyasztói irodák többségének felszámolásával a szolgáltatók elidegenedtek a fogyasztóktól. Viszont az árak gyorsan és nagymértékben emelkedtek.
2005-ben, a rendszerváltozás óta először, jelentős eredményként törvénybe foglalt nemzeti konszenzus jött létre a maradék MVM egységének helyreállítására. A rendszerirányítást végző állami tulajdonú Mavir Zrt. a múlt évben visszakerült az MVM-hez. A nagyfeszültségű átviteli hálózat az MVM Zrt. tulajdonában van. Ezzel Magyarországon is az úgynevezett TSO- (Transmission System Operator) modell szerint történik a villamos átviteli hálózat irányítása és üzemeltetése, vagyis az átviteli és a rendszerirányítói engedélyezési tevékenységet egy társaság látja el, amely tulajdonosa is az átviteli hálózatnak. A magyar állam a Mavir Zrt.-ben fenntartandó, minimálisan 99 százalékos tulajdoni részesedését az MVM Zrt.-n keresztül gyakorolja.
A villanypiac teljes liberalizálása
A hazai parttalan liberalizáció fő ideológusa és szószólója 1998 óta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), amely a múlt évben létrejött egységet – a Mavir visszakerülését az MVM-hez – folyamatosan támadja. Annak ellenére, hogy a kialakított TSO-rendszer megfelel az EU-előírásoknak. Erre jó alkalmat adott a villamosenergia-rendszerben 2004 áprilisában induló hosszadalmas ágazati versenyhivatali adatgyűjtés és elemzés, amelyben a villanypiaci verseny akadályozójának igyekezték feltüntetni az MVM-et. Az enyhén szólva szakszerűtlen elemzésnek nem sikerült bizonyítania az MVM bűnösségét, s ezért a jelentésben versenyfelügyeleti eljárást helyeztek kilátásba.
A múlt évben az EU-bizottság vizsgálatot kezdett annak felderítésére, hogy érvényesül-e állami támogatás a magyar villanypiacon. A mostani EU-vizsgálatot elrendelő határozatból viszont az derül ki, hogy kibővült a vizsgálat, s az új elem egyértelműen az MVM és leányvállalatai ellen irányul. Ennek hátterében az állhat, hogy a GVH eljárást kilátásba helyező vizsgálati anyaga elkerülhetett az Európai Bizottsághoz, amely az ellenőrzést magához vonta. Erre utal a razziás vizsgálatot engedélyező fővárosi bírósági végzés, amely versenyfelügyeleti eljárásban a GVH megkeresésére jött létre. A bírósághoz benyújtott indítványához a GVH hozzácsatolta az EU-vizsgálatot elrendelő határozatot. Több mint furcsa, ami a végzés indoklásában szerepel: „A GVH szerint más vizsgálati cselekmény foganatosítása nem elégséges a bizonyíték megszerzéséhez a valószínűsíthető jogsértés súlyára is tekintettel.” A GVH ugyanis csaknem két évig vizsgálódott, s az interneten közzétett jelentésük nem tartalmaz utalást arra, hogy az MVM bármilyen információt visszatartott volna. Mi lehet tehát a célja ennek a fellépésnek, a razziának, amelyet a Mavir vezérigazgatója joggal hasonlít a rosszízű ötvenes évekre jellemző gyakorlathoz? Csak nem a megfélemlítés? Csak nem az új piaci liberalizációs modell kialakításáról szakmai körökben folyó vitában akarnak nyomást gyakorolni a regulátorokra és az MVM-re, hogy az mondjon le a hazai fogyasztók védelméről?
Az erőfölény
Az ellátásbiztonság középtávú fenntartását és a fogyasztói árak kordában tartását jelenleg egyedül a közüzemi nagykereskedő MVM Zrt. biztosítja. Saját erőművei (Paks, Vértes) révén a termelés 41 százalékát adja, de a többi erőművel korábban kötött hosszú távú áramvásárlási szerződései (HTM) révén befolyása a termelésre ma még megközelíti a 60 százalékot. Az ilyen típusú szerződések nem tiltottak az EU-ban. Bár ezek a privatizáció idején elsősorban a befektetők érdekeit szolgálták, sok viszontagság után mára a hazai ellátásbiztonság és a villanyár mérséklésének garanciái lettek. Ezeket a szerződéseket az MVM nem jószántából, hanem állami utasításra kötötte, most pedig a magyar fogyasztók érdekében törvényesen ragaszkodik hozzájuk.
Az MVM ma az egyetlen piaci szereplő, amely a közösség, a magyar fogyasztók érdekeit is képviseli. A HTM-portfólió termelési átlagára – elsősorban az olcsó paksi termelés miatt – alacsonyabb a többi forrásnál. Világosan látni kell, hogy ennek felbontása azonnali drasztikus, akár 25-30 százalékos áremeléshez vezetne, aminek hasznát nagyrészt a piac privát szereplői tennék zsebre. Ezért szálka a szemükben, illetve a sajnálatosan gyakran az érdekeikben fellépő, csak nevükben magyar állami hivataloknak a szemében az MVM. A „piaci erőfölény” megszüntetése ürügyén az MVM ellen folyó támadások egyik célja hosszabb ideje az MVM erőművi portfóliójának a szétdarabolása, a hosszú távú áramvásárlási szerződések felbontása, vagyis az egyetlen hazai versenytárs ellehetetlenítése. Mára szinte MVM-fóbiát alakítottak ki, s ebbe jól illik a mostani akció is.
Az MVM állítólagos erőfölényét szemléletesen cáfolják a villanypiac táblázatban szereplő jövedelemviszonyai. A privát termelők és szolgáltatók saját tőkére vonatkoztatott nyeresége a privatizáció óta két számjegyű; 2004-ben az erőműveknél átlagosan már 22,4 százalék, az áramszolgáltatóknál 15,4 százalék volt.
Vagyis a villanypiac privát szereplői jelentősen túlfinanszírozottak, ebből adódik a magas árszínvonal, miközben az állami tulajdonú MVM és erőművei veszteségesek. Ezen a piacon hosszú évek óta a külföldi befektetők vannak erőfölényben, ezt a súlyos diszkriminációnak tűnő helyzetet a GVH máig nem vizsgálta, s ez a mostani vizsgálatnak sem tárgya.
Ezzel összefüggésben érdemes felidézni azt, ami 2001 januárjában történt. A Magyar Energia Hivatalnak az előterjesztésére a kormány megváltoztatta a villamos energia nagykereskedelmi árát. Majd ki is hirdették. Ez az MVM-nek kedvező, az áramszolgáltatóknak kedvezőtlen volt. Az áramszolgáltatók több mint öt hónapon keresztül bojkottálták eme kormányrendeletben kihirdetett törvényes árnak a megfizetését. Végül a kormányzat ennek engedve, a szolgáltatók igénye szerint megváltoztatta az árat. Ebben a témában a Gazdasági Versenyhivatalnak egy szava nem volt. Ez nem igényelt volna vizsgálatot?
A vizsgálati határozat szerint a magas rendszerhasználati díj is vizsgálat tárgya. Fontos tudni, hogy ezt a díjat állami jogszabályok határozzák meg. A tényleges rendszerhasználati költségek mellett a hatályos szabályozás szerint itt számolják el azokat az ugyancsak jogszabályokban meghatározott támogatásokat, amelyekkel például a megújuló energiaforrásokat (szél, biomassza) támogatják a villanyfogyasztók. Tájékoztatásul: ezen zöldenergiák támogatásához az idén már minden fogyasztó kilowattóránként 70 fillérrel járul hozzá.
Egyenrangú uniós piacokat
A villanypiac teljes liberalizálását 2007. július 1-jétől tervezik. Ha az uniós direktívák szolgai teljesítésének, sőt túlteljesítésének útját járjuk, akkor lehetetlen helyzetbe kerülnek a magyar kisfogyasztók. Egyelőre nem látszik, hogy ki védi meg őket, ha az MVM nagykereskedelmi tevékenységét is szétverik. De nem minden tagállam követi ezt a gyakorlatot. EU-közlés szerint a huszonöt tagállam közül tizenhét – vagyis kétharmados többség – nem tartja be a direktívákat. Mi nem vagyunk e tizenhét ország között.
Talán baj lehet a direktívákkal is. Az energetikai uniós közös piac szereplői ma nem egyenrangúak, a meglévő (!) erőfölény érvényesül. Szemben a monopóliumellenes liberális elvekkel soha nem látott méretű transznacionális energiaszolgáltatói monopóliumok jöttek létre, amelyek jelenleg is terjeszkednek. A kisebb és gyengébb tagállamok energetikai piacait kisajátították, e piacokat a korábbinál nagyobb külföldi monopóliumok uralják. A természetes közösségi monopóliumok helyébe a piaci monopóliumok léptek.
Az energetikai direktívákat (villany, gáz, kapcsolt energiatermelés) és előírásokat (megújuló energiaforrások aránya) egyhangú helyett többségi szavazással hozzák, s ezáltal kikerülnek a demokratikus ellenőrzés alól, illetve ezáltal sérülhetnek a tagállamok alapvető érdekei. Ezekre a dokumentumokra hivatkozva szerezték meg a nagy monopóliumok az újonnan csatlakozó kisebb államok energiapiacait. Újból aktuálissá vált a nemzeti helyett most már piaci monopóliumok elleni harc. Nem véletlen, hogy ebben az európai szakszervezetek kezdeményezőként lépnek fel.
A piacnyitás nem hozta meg a fogyasztói árak ígért csökkenését, a korábbi legkisebb költség elve helyére a legnagyobb profitot előtérbe helyező szemlélet került. Az árak az indokoltnál nagyobb mértékben növekednek és ingadoznak; a szolgáltatások biztonsága és minősége csökken. A kereskedelmi szempontok mellett nem érvényesül az erkölcsi és a polgári felelősség. A piaci liberalizáció – különösen az új tagállamoknál – jelentős munkanélküliséghez, szakismereti szakadék kialakulásához vezetett, azaz rontotta a képzés és a szakképzettség helyzetét. A liberalizáció nem javította az ipari fogyasztók versenyképességét. Hozzájárult viszont a társadalmi ellentétek kiéleződéséhez.
Ma már azonban nemcsak alkalmazkodnunk kell az EU-joganyaghoz, hanem az egyenjogúságra támaszkodva befolyásolhatjuk, alakíthatjuk is azt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a neoliberalizmus gyengülése ma már a nemzeti érdekek érvényesülését segíti. Ehhez aktív és szakszerű, magyar érdekű politizálást kell folytatniuk a magyar EU-képviselőknek, pozíciókat kell szerezni a magyar külpolitikának az uniós apparátusokban. És a hazai magyar nevű intézményeknek is ezt a folyamatot kellene segíteniük. A mára egyetlen magyar energetikai céget, az MVM-et pedig nem támadni és lejáratni kellene, hanem legalább egyenlő feltételek biztosításával támogatni illene.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
| 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | |
| Privát erőművek | 8,23 | 12,73 | 12,70 | 15,17 | 22,83 | 21,62 | 14,49 | 22,36 |
| Állami társaságok (MVM, Paks) | –1,47 | 1,19 | 5,96 | 3,43 | 2,83 | –7,27 | –2,10 | 0,48 |
| Privát áramszolgáltatók | 4,78 | 11,26 | 12,81 | 14,15 | 8,46 | 11,90 | 13,80 | 15,38 |
