Menni vagy maradni

Összeállt a kép. Gyurcsány Ferenc országpolitikájáról vagy még helyesebben: területpolitikájáról. E szóösszetételek eddig ugyan kissé idegenül hangoztak, inkább nemzetpolitikát írtunk – a koreszme szerint alighanem helytelenül. Gyurcsányhoz társítva különben is hamisan csengene, s hát a párt, a nép üdvöskéjétől az a legkevesebb, hogy új fogalmakat alkot.
E 93 ezer négyzetkilométer miniszterelnöke az év elején amiatt panaszkodott, hogy a magyar fiatalok az istennek se akarnak mozdulni. Itt eszi őket a penész, amikor máshol tele van az élet új és jobb és szebb lehetőségekkel. Csütörtökön aztán az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén osztotta ki a megjelenteket imigyen: „El lehet menni Magyarországról! Tessék!”
Mindkettő nyilván csak elszólás volt. Gyurcsány Ferenc nem ereszkedhet alá olyannyira, hogy a magyar fiatalokhoz szóljon, őt e 93 ezer négyzetkilométeren élők sorsa foglalkoztatja. Ekképpen innen lehet – azaz újabb elszólás, helyesen: kell! – elmenni, nem pedig a nacionalista veszélyt magában hordozó Magyarországról.
Ez eddig nem más, mint szójáték, a valóság ellenben nem tréfás, hanem lehangoló. A minap látott napvilágot a Magyarország népesedési helyzetéről készített legfrissebb statisztika. E helyütt nem lehet célunk az adatok részletes elemzése, érjük be annyival, hogy fogyatkozásunk tovább gyorsul. Ehhez képest mit olvashatunk a (talán már nem is létező) népesedési kormánybizottság tájékoztatójában: „A születési arányszámok tekintetében Európa középmezőnyéhez tartozunk. A férfiak és a nők életkilátásai soha nem voltak olyan jók, mint jelenleg. Százéves tendencia fordult meg: többen telepednek le Magyarországon, mint ahányan elmennek.” A szokásos, jól ismert mondatok, amelyeket olvasva nem is tudja, hogy sírjon vagy nevessen az ember. Az első bornírtságát így érzékeltethetjük: ha matematikából az osztályátlag 2,3, akkor dicsérjük meg gyermekünket, hogy nem bukott meg, miközben a Műegyetemre szeretne felvételizni. A másodikról: a magyar férfiak és nők még biztosan nem ismerték fel, úgy igazán szép az élet, ha az ember nem fűt, nem világít, nem utazik, sőt nem is táplálkozik, hanem egész évben, sőt négy éven keresztül téli álmot alszik, s csak azért ébred föl, hogy az MSZP-re szavazzon.
Mégis a harmadik a legszebb gyöngyszem. Az már tényleg csak Gyurcsányhoz mérhető zsenialitás, ha valaki az előző száz év magyar történelmét így jellemzi. Mit nekünk két elvesztett világháború, ötvenhat, ha mára elértük: többen telepednek le Magyarországon, mint ahányan elmennek.
Ne feledjük, mindezt egy népesedéssel foglalkozó szervezet tájékoztatójában olvashatjuk. Ami után nincs értelme például azzal érvelni, hogy száz esztendeje a Kárpát-medence valamennyi népessége közül a magyarok természetes népszaporulata volt a legmagasabb, amely tendencia csak Trianon után vett gyökeres fordulatot. Nem, ez nacionalista, intoleráns megközelítés. A betelepítés s persze egyúttal a magyarok kitelepítése az új, a haladó program. Akik irányítják, úgy gondolják, olyan állapotba jutottunk, hogy már tagadni sem kell ezt a célt.
Magyarország akkor lesz igazán szép, ha már nem magyarok lakják. Olyan egyszerű. Érthetetlen, miért nem látjuk ezt be mindannyian. Csak Gyurcsányék maradnak és az újonnan érkezők.
Van persze egy másik eset. Mi maradunk. Ez esetben Gyurcsányéknak kell távozniuk. A lehető leghamarabb.