Gyurcsánynak mennie kell!

Orbán Viktor téved, nem a csomagot kell megbuktatni. Nem aláírásokat kell gyűjtögetni a baloldal gúnyos pofavágásai közepette, mert kormányukban nem akad egyetlen politikus sem, akit érdekelne akárhány milliók tiltakozása is.

Nem csomagot kell buktatni

A kormánynak kell távoznia. Élén az újkori magyar történelem legkártékonyabb és legalkalmatlanabb miniszterelnökével, Gyurcsány Ferenccel. Sokan és sokféle módon elemezték már Gyurcsány habitusát, viselkedését, kaméleoni és színjátszó képességét, kommunikációs bukfenceit, túlméretezett PR-gárdáját. Lassan három év kormányban eltöltött idő után ki lehet mondani: Gyurcsány Ferenc sem nem lottó ötös, sem nem zseniális politikus. Karrierlovag, megszállott hatalmi vággyal, bizonyítási kényszerrel, rosszul palástolt komplexusokkal és diktátori allűrökkel, akinek becsvágya messze nincs arányban a képességeivel.
Abban, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke lehet, nem sok szerepet játszott állítólagos borotvaéles észjárása. Sokkal inkább az a fajta érzék, amellyel a magyar társadalom döntő többségének tizenhat éves csalódását és sikertelenségét egy csatornába tudta terelni. Mesterien elhitette, hogy Magyarországra egyetlen veszély leselkedik, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség, és egyetlen félelmetes sátáni ellensége van: Orbán Viktor.
Ezt persze Gyurcsány nem tudta volna egyedül elérni. Először is kellett hozzá a saját kapcsolati rendszere: elvtársak, KISZ-társak, üzlettársak, a cseléd média, rokonok, családi nexusok. Mivel Gyurcsány az elmúlt évtizedben nem bajlódott kormányzati felelősséggel, alaposan megszedte magát, kétes módon, de legalábbis a törvény mezsgyéjén billegve gyarapította vagyonát, mely tranzakciókkal a hangadó média nem óhajtott és nem is óhajt foglalkozni. S mivel a magyarországi posztkádárista KISZ- és pártelit megbonthatatlan szövetségbe forrt a Szabad Demokraták Szövetségével, akik tizenhat év alatt már minden elvüket maguk mögött hagyták, mint a kígyóbőrt, elkezdtek viszszafelé masírozni a lenini úton. Csak most az internacionalista Szovjetunió helyett a globalista Brüszszel és Amerika lépett elő egyes számú baráttá és hűbérúrrá. Gondoltuk volna, hogy Orbán egyik nagy kudarcának azt róják fel, hogy George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke nem fogadta őt négyszemközt? Ahogyan azt bezzeg Gyurcsány kiérdemelte. Mellesleg szánalmas hazudozással tette azt is emlékezetessé.
Ennek az átmentett és beindult kádárista-KISZ-es és demiszes elitnek egyetlen komoly ellenfele volt és van: Orbán Viktor, és kormányának zavaró emléke. Ennek a nemzeti kormánynak, amely hősies küzdelmet folytatott a szétszakadt társadalom szövetének összefoltozására, a már-már szégyellnivaló nemzeti érzésnek, az együvé tartozás örömének a feltámasztására, a család rangjának a visszaszerzésére, mindenképpen buknia kellett. Már nem kell hozzá sok idő, hogy az Orbán-kormány négy évét mint az utolsó békeéveket tartsuk számon. Gyarapodó ország, szerény optimizmus, tisztességes törekvések jellemezték az 1998–2002 közti időszakot, minden vélt vagy valós hibái ellenére. Az Orbán-kormány sok veszélyt nem észlelt. Dacból, önteltségből, utólag mindegy. Nem számolt az agresszív baloldali-balliberális médiabirodalommal, amely nem nemzeti, nem toleráns, és amelynek ízlése semmiben nem egyezett az Orbán képviselte kormányzati filozófiával. Ezt a veszedelmes médiát teljes mellszélességgel támogatta a magyar baloldali elit. Orbánt jöttment outsidernek feltüntetve, akinek nincs „joga” Magyarországot kormányozni, mert ez hagyományosan a baloldali pártok meg az elődpárt zárványainak a hitbizománya.

„Több pénzt az embereknek!”

Pénzzel egy ingadozó és tartás nélküli társadalmat könnyedén meg lehet nyerni. 1989-cel beköszöntött a nyugati életforma, az áhított kapitalizmus, tömeges munkanélküliséggel és folyamatos elszegényedéssel, és nem az ausztriai jóléttel. Mi kellett a lakosságnak? Szent Korona nyet, millennium nyet, le a molyos díszmagyarral, a magyarkodással. Pénz, pénz kell nekünk. Így született meg a 2002-es választás legprimitívebb plakátja: Több pénzt az embereknek!
Meg is nyerték a szocialisták a választást halványnál is fehérebb miniszterelnök-jelöltjükkel, Medgyessy Péterrel. Aki nagy bajba került, mert bevállalta kampányában az ötvenszázalékos béremelést a közalkalmazotti szférában. Még jó, hogy a Fidesz hagyott 300 milliárdot a fiókban, a többit meg nagy hirtelen fel lehetett venni kölcsönbe. Mindenkinek szórták a pénzt, nyugdíjasoknak, pedagógusoknak, orvosoknak, ápolóknak. Gyógyír a „gőgös”, „kekk” mini Dúce kormánya ütötte sebekre. Gyurcsány Ferenc elérkezettnek látta az időt, hogy milliárdos vagyonát bevezesse a politikába. Mint Medgyessy tanácsadója, majd minisztere, sok emléket nem hagyott maga után. Amikor a miniszterelnökről kiderült, hogy szigorúan titkos tisztként szolgálta a Kádár-kormányt, nagy pofont kapott a magyar nemzet egyébként is romos önérzete. Előbb egy pufajkás különítményes, utóbb egy a titkosszolgálat zsoldjában tevékenykedő bankár az ország élén. És ezt nem forradalommal vagy gerillaháborúval torolta meg a nép, hanem azzal az illúzióval kelve-fekve, hogy a régi kipróbált káderekkel, „Gyulával” meg „Péterrel” visszajöttek a jó kádári idők.

Túlélés a langyos lábvízben

Ennek a langyos lábvíznek utóbb 6000 milliárd forintnyi államadósság lett az ára. Amikor Gyurcsány 2004-ben megpuccsolta családi barátját és miniszterelnökét, a szocialisták megváltóként üdvözölték. Orbán Viktor akkorra már a balos szavazók szemében minden gonoszság és aljasság megtestesítője lett, akinek a hatalomba való visszatérése ellen Gyurcsány Ferenc jelentette az egyetlen garanciát. Már addig is teljes fordulaton járt a speciális Orbán-ellenes szennyújságírás, de Gyurcsány megjelenése és működése újabb tápot adott Orbán Viktor és a Fidesz pozíciójának a gyengítéséhez, felmorzsolásához. Gyurcsány Ferenc kormányba lépésével egy politikai vitustánc kezdődött, amelynek meghökkentő volta bénítóan hatott nemcsak az ellenzékre, de azokra is, akiknek volt némi illúziójuk arról, hogy a kormány és az ország miniszterelnöke a nemzet jobbításán, a választók és az állampolgárok boldogulásán fáradozik. Gyurcsány Ferenc a felelőtlen osztogatást ott folytatta, ahol Medgyessy Péter abbahagyta. Pénz ugyan már fogyóban, de trükközni még lehetett. Az igazságosság és a bátorság nevében megszüntette a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, megvonta a családi adókedvezményt, elvette a beiskolázási családi pótlékot, majd a lakástámogatási rendszert tette tönkre.
Ma az újsághirdetések iskolakezdési hitelek nyújtásával vannak tele. Hatalmas csinnadrattával leszállította az áfakulcsokat, amit aztán a deficitek miatt újra megemeltek, a koncepciózus kormányzás példájaként. Annak idején élesen támadta Orbánt, aki az áfakulcs leszállítása helyett a minimálbér emelése mellett voksolt. Az elvonásokból aztán bőkezűen osztogatni kezdtek az állítólagos rászorultaknak, és ezt nevezték igazságos szociálpolitikának. Olyan álkérdésekkel húzták az időt, hogy megrendelhető-e a születendő gyerek neme. A miniszterelnök internetes naplóba kezdett, és manapság ebben közli kormányzati terveit. Cinikus fricska azoknak, akiknek nemhogy internetjük, de számítógépük sincs. Elkezdődött egy virtuális kormányzás, amelyben semmi nem az, aminek látszik, és a kormányzati pozíciókat vagy az Apró– Gyurcsány klán üzletfelei, vagy Gyurcsány Ferenc hajdani KISZ-es káderei foglalták el. Az Európai Unió menetrend szerint figyelmeztette a kormányt az egyre nagyobb költségvetési hiányra és a növekvő államadósságra. Gyurcsány Ferenc ezt folyamatosan visszahallotta az ellenzéktől is.
A válasz: durva sértegetések, hisztérikus reagálások és cáfolatok, az ellenzék állandó tűz alatt tartása. Erre média- és pártkülönítmény áll ma is rendelkezésre. Gál J. Zoltán, Nyakó István, Újhelyi István, valamint a drága Bolgár György, a Nap-kelte, az ATV, a Heti Hetes, a TV2 Naplója, Mester Ákos és a többiek bármikor mozgósíthatók. „A gazdaság dübörög, a jólét nagy, minket irigyelnek Európa országai.” Ma a kormányban és környékén négy milliárdos is virít: Veres János, Kóka János, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök a megválasztása napjától hazardírozott az ország sorsával. Folyamatos és nem csituló kampányharcok elszenvedői lettünk, és bízvást elmondhatjuk, a 2006-os választás a hazugságok, a rögtönzések, a nagyotmondások és a sunyítások kampánya volt, többes céllal: az ország valós helyzetének eltagadása, a jólétet bizonyítandó minden rendelkezésre álló pénzeszköz szétosztogatása gazdáknak, családoknak, vállalkozóknak, nyugdíjasoknak.
A következő cél Orbán Viktor teljes megsemmisítése, pártjának hiteltelenné tétele volt. Gyurcsánynak mindegyik bejött, igaz, ehhez folyamatosan hazudoznia, színlelnie és szélhámoskodnia kellett. Emlékezzünk az ájtatos miniszterelnökre, aki alázatosan kérte Orbán Viktort: viselkedjen úriember módjára, és azt a hazug állítást, hogy a szocialisták receptdíjat fognak bevezetni, vonja vissza. Veres János meg nem engedte, hogy az államháztartási hiány aktuális számait közöljék a nyilvánossággal. A tömeget persze nem az államháztartási hiány növekményei érdekelték. Az MSZP-t akarta, mert dupla családi pótlékot ígért, még több segélyt, 15. havi nyugdíjat, adócsökkentést, Gyurcsányt akarták, mert tapinthatóan polgár- és parasztellenes volt, s erre a kampány ideje alatt oly mértékig rájátszott, hogy Magyarország tényleg az acsargó, gyűlölködő emberek gyülekezőhelye lett. Gyurcsányt akarták, mert demagógiában verte Rákosit: „elvesszük (a pénzt) a gazdagoktól és odaadjuk a szegényeknek!” Hányan bedőltek az ócska trükknek! Sőt, Gyurcsány többször kijelentette, hogy a jobboldal káros és felszámolandó. A mocskos kampány hozadéka egy szocialista–szabad demokrata győzelem, és egy hiteltelen akarnok ismételt rászabadítása a magyar társadalomra.
A fentebb írottakból kiderülhet, hogy nem kedvelem a jelenlegi miniszterelnököt. Ez lehetséges. Az viszont tény, hogy 2002-ig a Magyar Köztársaság a térség legdinamikusabban fejlődő országa volt. Most a legutolsó. Az is tény, hogy Medgyessy és Gyurcsány rossz gazdaságpolitikájuk révén több külföldi tartozást hoztak össze, mint Kádárék. Az is tény, hogy ezt a kölcsönt nem beruházásra vagy munkahelyteremtésre, hanem szavazatmaximálásra, magyarán a tömegek jóindulatának megvásárlásra fordították. Az is tény, hogy Gyurcsány Ferenc a kampányban folyamatosan hazudott (a költségvetés köszöni, jól van) és ígéreteivel átverte a választókat, majd megválasztása után bravúros fordulattal a magyar nemzeten akarja leverni saját gazdaságpolitikájának csődjét. Az is tény, hogy Gyurcsány csapatának lövése sincs a magyar valóságról. Milliárdosok úszómedencés villáikban döntik el, hogy negyvenezer forintos nyugdíjakból miként lehet világpiaci áron villanyt vagy gázt vásárolni.

A ballib koalíció látszatkormányoz

Az egész kormánypolitika a szocialisták 2002 óta folyamatosan rossz döntéseit akarja megfizettetni a magyar választókkal. Ezért jönnek a csomagok, a megszorítások és kiigazítások. Hülyének, de legalábbis a szocialisták holdudvarában sütkérező truppnak kell ahhoz lenni, hogy az „idősügyiek” üdvözöljék Gyurcsány csomagjait, amelyben többek közt felsejlik a nyugdíjasadó terve. Gyurcsány azokat a nyugdíjasokat is megsarcolná, akik tovább dolgoznak, és nem segélyért kuncsorognak, hanem eltartják magukat.
A nemzet nem érdemli meg, hogy az „egy ember, egy párt, egy program” oltárán feláldozzák. Miért Mari néni fizesse meg annak az árát, hogy Gyurcsány Ferenc nem ért a kormányzáshoz? Hogy négy év alatt lepusztították és eladták az ország mozdítható részét? Hogy évtizedekre előre eladósítottak generációkat? Hogy rögtönzéseikkel labilissá és tervezhetetlenné tették az életünket? A konvergenciaprogramok komolytalanságával nevetségessé tett bennünket Brüsszelben, és már látható, hogy Romániának hamarabb lesz eurója, mint Magyarországnak.
Arról is beszélhetnénk, hogy a demokrácia és a törvényesség folyamatosan sérül és szűkül. Gyurcsány Ferenc óriási apparátust működtet látszatkormányzásának fenntartásához, március 15-én például nem volt rest arról fantáziálni, hogy terrortámadásokkal készülnek ellene. Ezért még a Nemzeti Múzeum padlását is teletömette kommandósokkal. A hír forrását a kormánymédia sohasem feszegette. Az egész cécó Gyurcsány erőfitogtatása volt: na, ki az úr a háznál? Gyurcsány miniszterelnöksége óta a parlamenti politizálás nem áll másból, mint viszolyogtató adok-kapokból, és a szocialisták képtelenek észrevenni, hogy miután mindent elrontottak, amit négy év alatt el lehetett, legalább fogják vissza magukat. A legkomolyabb döntések nem a parlamentben, hanem Gyurcsány szűk haveri körében születnek. Például senki nem nézett utána, hogy a tűzijátékot rendező Nexus Kft. miféle családi kötődéseket mutat egy bizonyos pártharsona irányába. Emlékszünk még, mit nyomozott a sajtó az Orbán-kormány tűzijátékot rendező cégei után? Vagy hogy a legújabb konvergenciaprogram „országos” vitájára Gyurcsány adott öt napot? Az Európai Unió pénzeinek elosztásában pedig Gyurcsány Ferenc a fődöntnök. Aggasztó lépések sora közelít a kiüresített demokrácia felé.
Medgyessytől is megszabadult a pártja
Azon már csak keseregni lehet, hogy az infláció emelkedik, az életszínvonal süllyed, az emberek nyakig eladósodva, naponta újabb dézsmákat találnak ki, hogy kormányzati felelőse nincs a tragédiába torkolló tűzijátéknak, hogy Budapesten súlyos milliárdokért nem járó, meghibásodó selejtet vesz a városvezetés villamos helyett, hogy sutyiban elrendelik, bárki telefonja lehallgatható, figyeltetik az elégedetlenkedőket, és akkor a szocialisták egyik hangadója azon sikítozik, hogy a Jobbik támogatja Tarlós István főpolgármesterré jelölését.
Ugyanakkor a média sem rest kitartóan ostromolni az ellenzéket, mit tennének ők Gyurcsány Ferenc helyében? Amellett, hogy a kérdés elhibázott és nem helyénvaló, az ellenzék nevében nem haboznék a válasszal: én Gyurcsány Ferenc helyében távoznék. Hatalmas megkönnyebbülést hozna az országra. De megvalósulhat egy másik forgatókönyv is. Gyurcsány megosztó személyisége és melléfogásai katalizátorként sodorják össze a józanabb jobb- és baloldalt, s innen már csak egy lépés a menesztése. A Medián jelzi, hogy a Fidesz alaposan lehagyta az MSZP-t. Ebből egy halk sugallat is kitetszik a nyilvánosság felé: akkor állt ilyen jól a Fidesz utoljára, mielőtt Medgyessy Pétert leváltotta saját pártja.
Talán nem kellene ezt Gyurcsány Ferencnek is megvárnia.