Alapsztori: az ENSZ női jogokat felügyelő bizottságának magyar szakértője, Morvay Krisztina nyilvánosan kifogásolja, hogy Izraelben az arab nők hátrányos diszkriminációt szenvednek. Izrael jelzi, hogy nem tetszik neki ez a kifogás, mire a Gyurcsány-kormány nem újítja meg a jogásznő mandátumát, s egy zsidó civil szervezet vezetőjét, Pető Andreát jelöli helyette. Morvay tiltakozik, az ENSZ pedig úgy dönt, nem kell sem Pető, sem Morvay. A múlt hét szombatján publicisztikában vontam le a kormányközi konspiráció tanulságait, például hogy Izrael tisztességtelen módon többletjogokat élvez (ha egy népcsoport zavartalan és permanens megalázását jognak lehet nevezni). Föltettem a kérdést: miféle értékrendet képvisel ez az agyontámogatott állam valójában; s miért van az, hogy miközben a politikai és katonai agresszió megtestesítőjévé lett, még mindig az áldozat szerepében tetszeleg? A cionizmusról (az Izrael mindenekfölötti érdekeiért folyó mozgalomról) azt írtam, az mai formájában a rasszizmus egy változata. Válaszként Novák Attila, a Szombat című magazin szerkesztője terjedelmes pamfletet közölt a hvg.hu-ban. Írása érzékletes példája annak, milyen érvekkel és eszközökkel folyik a Magyar Nemzet elleni ideológiai hadjárat, egyúttal alkalmat ad, hogy tisztázzuk e vita (vagy verbális háború?) kulcsfogalmait.
Cionizmus: Novák recenziójának címe „A cionizmus mint »rasszizmusváltozat« – quo vadis, Magyar Nemzet?” A szerző, akár a hvg.hu egy múltkori cikke, döntő érvként hangoztatja: a szovjetek is rasszizmusnak nevezték a cionizmust, ezért a formula nem lehet igaz. De igen, ettől még bőven igaz lehet. Ám Novák csavar még egyet a dolgon: közli, ENSZ-nyomásra a szovjetek visszavonták, hogy a cionizmus rasszizmus, tehát én is helytelenül vélekedem. Ezúton értesítem Novák Attila történészt, hogy az alkotmány biztosítja a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságát, így sem a szovjetbirodalom, sem az EU, sem az ENSZ éppen érvényes állásfoglalásai nem hatnak rám kényszerítő erővel.
E szabadság azonban a tévedés lehetőségével jár. Átgondoltam a dolgot, és rájöttem: tévesen fogalmaztam a múltkori cikkben; mea maxima culpa. A cionizmus mai formájában sem a rasszizmus egy változata. A tétel pontosítva így hangzik: a cionizmusnak létezik rasszista, azaz arabgyűlölő (egyben Amerika-imádó) változata is. Pillanatnyilag ez a változat a leghangosabb, annak az asztaltársaságnyi cionista-neokon mozgalmárnak köszönhetően, akik közé Novák Attila is tartozik. E szellemi áramlat az SZDSZ berkeiből és holdudvarából a Hayek Társaság, a Magyar Neokonzervatív Társaság, a Hírszerző című internetújság, a Szombat folyóirat, az antiszemitizmus.hu és egyéb orgánumok érintésével a Political Capitalig és így – közvetve – egészen a mai MDF-ig ér. (Dávid Ibolyát az utóbbi időben a PC maszkírozza, lévén a cég a párt stratégiai tanácsadója; az MDF nevű sorscsapás neokon kreatúra.)
E körben mozog az a Szegő Péter is, akinek feladata antiszemitázni a Magyar Nemzetet – és más lapokat – az e célra fenntartott internetes portálon. Egy cikkemben ártatlan civilek, köztük gyerekek szisztematikus legyilkolását kifogásoltam; megemlítettem, hogy Izrael „csak a múlt évben kétezer arab származású emberrel végzett, az áldozatok többsége nem volt tizenöt éves.” Az írás felkerült az antiszemitizmus.hu honlapra, Szegő bonckése alá. Replikája a következő: „a kilövőállások, fegyverraktárak és -gyárak sűrűn lakott területek közé vannak beékelve, pontosan azért, hogy a palesztin oldalon legyenek áldozatok, akiket a nyugati médiában lehet majd mutogatni.” Az arabok tehát szándékosan végeztetik ki gyermekeiket a zsidókkal, hogy aztán gyilkosnak titulálhassák Izraelt. Ehhez az állításhoz képest a tiszaeszlári vérvád kismiska.
De Szegő folytatja: „Hogy az áldozatok fiatalok, annak köszönhető, hogy a tizenöt évesnél fiatalabbak aránya az összlakossághoz képest Ciszjordániában 42,9, a Gázai övezetben pedig 48,1 százalék.” Elgondolkodtató, hogy ez az ember szabadlábon van. Amit ír, színtiszta fasizmus. Izrael rendre megtizedeli a környék arab lakosságát, s Szegő szerint az araboknak köszönhető, hogy fiatalok az áldozatok: túl sok náluk a gyerek. Az ilyen mondatok igazolják, hogy ez a cionista csoport a legdurvább, militáns rasszizmust képviseli.
Antiszemitizmus: A jobboldaliak – a perverz baloldali vélekedés szerint – rejtetten vagy nyíltan zsidógyűlölők. Az antiszemitázás ennek megfelelően hagyománnyá, sőt reflexszé vált a baloldalon. S ez baj. Abban a kultúrában, amelyet a XX. század konzekvenciái határoznak meg – egyszerűbben: a birkenaui II-es krematórium után – az antiszemitizmusnak elég súlyos vádnak kellene lennie ahhoz, hogy ne lehessen dobálózni vele. De a neokon cionizmus még tovább megy; az antiszemitizmus.hu szerint Izrael állam politikájának bírálata is antiszemita indíttatású.
A jelenlegi militáns izraeli–amerikai politikát persze sokan ellenzik, még a zsidók és az amerikaiak közt is – a cionista logika szerint ők mind antiszemiták. A klasszikus paranoiát láthatjuk ebben, miszerint a zsidóság az egész világ bűnbakja (lásd pl. Gadó). A világ antiszemita. Az antiszemita potenciális gyilkos. Sakkban kell tartani, pisztolyt fogni a fejéhez, figyelni a lépéseit, mozdulatait, szavait. Az antiszemitával szemben minden eszköz megengedett, a legkeményebb támadás is jogos önvédelemnek számít. Ha engem holnap lelő egy Moszad-ügynök, Szegő bólint, és így szól: „Magának kereste.”
A helyzetet bonyolítja, hogy valóban létezik antiszemitizmus. Azonban konzervatívoknak azt ugyanazzal a határozottsággal kell elutasítaniuk, mint az arabellenességet. A Magyar Nemzet sosem pártolta Szaddám diktatúráját, sem a tálib rezsimet, viszont a kezdetektől ellenezte Irak lerohanását. Konzervatív (normális) ember elítéli a szeptember 11-i merényletet is, hiszen az majdnem olyan aljas és undorító volt, mint Hirosima és Nagaszaki lebombázása. Mivel a konzervativizmus értékrendjének középpontja az élet, egy konzervatív nem tehet különbséget áldozat és áldozat között.
Fundamentalizmus: „Balavány” – írja Novák – „leszögezi, hogy az iszlám világon nem lehet számon kérni az európai szabadságeszményeket, míg Izraelen igen. A miérttel azonban adós marad, a kettős mérce jegyében.” Nem maradtam adós a miérttel, csak Novák tanuló megint nem figyelt. Hát mert az iszlám világ nem Európa; Izrael viszont az európai típusú demokrácia zászlóshajójának van feltüntetve, azért.
„Izrael nem szervesen kialakult, hanem mesterségesen létrehozott, s azóta ugyanígy fenntartott állam” – e mondatomat iróniája célkeresztjébe emeli Novák, emígy: „Nyilván a magyar állam az ENSZ, a Human Rights Watch és az Amnesty International »elvei« szerint jött létre a IX–X. században, éspedig szervesen. Az arabok is szervesen hódították meg a VII. század után a Közel-Keletet és Észak-Afrikát, biztosan sokat vitatkoztak róla az ENSZ-ben, amíg mindenki megszavazta a hódítást. S a meghódított népek is bizonyára rögtön megérezték e szerves fejlődés nagyszerűségét.” A tréfás történész összekeveri a középkort a XX. századdal – így maga állít párhuzamot a középkor véres területszerző hadjáratai és Izrael modern honfoglalása között. Értelmezésében egy másik ország lerohanása és meghódítása ma, a humanizmus korában is elfogadható. (Amennyiben a lerohanó fél Amerika vagy Izrael.) Ez is fundamentalista toposz. Az utolsó mondat pedig a náci típusú birodalmi ideológiák vándormotívuma, miszerint a meghódított népek majd megéreznek a hódításból valami „nagyszerűséget”. Ajvé!
A fundamentalista projiciál; saját térfele hibáit rendre az ellenfélnek tulajdonítja. „A szerző – írja Novák – a politikai manipuláció mestereként ügyesen állítja szembe az izraeli érdekek mentén és a magyar érdekek ellen működő Gönczöt.” A cikkem épp a politikai manipuláció kritikája volt; Novák mégis engem mond a politikai manipuláció mesterének. Miért? Talán azért, mert szembeállítottam Gönczöt. (Az nem derül ki mondatából, hogy kivel.)
„Auschwitz legyen örök mementó” – idézi egy fél mondatomat Novák Attila, gúnyosan hozzátéve: „hullajt krokodilkönnyeket Balavány.” Értjük, úgy tesz a jobboldali újságíró, mintha szánná az áldozatokat. Igazi fundamentalista allűr. Aki eltérő véleményt képvisel: ellenség; kétségbe lehet vonni emberi érzéseit, ad absurdum ember voltát is. Novák Attila kétségkívül ember, azonban nem párbajképes. Nem ismeri a határt a mégoly metsző irónia és az aljas mocskolódás között. Azt is kifejezi cikkében: szánja Morvay Krisztinát (akinek végig i-vel írja a nevét), hogy egy „ilyen” védi meg, mint én. Sistergő, artikulátlan utálat… Novák úr, három gyermekem van. Nem én fogalmaztam az Endlösungot, csak újságcikkeket írok. Nem én vezettem az Enola Gayt, és szeptember 11-én nem én romboltam le a WTC-t. Elteheti a mélyen tisztelt revolverét.
Antijudaizmus: „Amellett viszont nem lehet elmenni, hogy utólagosan, a zsidó kiválasztottság megkérdőjelezésével, az Újszövetség Ószövetség feletti »győzelmével«, tehát antijudaista tételekkel próbálja delegitimizálni a zsidóság modern nemzeti mozgalmát, a cionizmust” – írja Novák. Nyugodtan elmehetett volna mellette, ugyanis nem írtam „az Újszövetség Ószövetség feletti győzelméről” egy szót sem. Eszemben sincs megkérdőjelezni Novák kiválasztottságát, legyen vele boldog.
Azt írtam, hogy e szekuláris katonaállam területi követeléseihez alkalmazza a Bibliát, pedig abban nemcsak a zsidóság Palesztinába gyűjtéséről, hanem a népek közé való szétszóratásáról is szó esik. Novák azt mondja erre, Izrael nem szekuláris és nem katonaállam. Felőlem mondhatja. Izrael juszt is szekuláris, és katonaállam, de még mennyire. (S ha a cionizmus „modern nemzeti mozgalom”, akkor nem lehet „antijudaista tételekkel” delegitimálni.)
Az antijudaizmus terén óriási a zűrzavar. Emlékezhetünk, a fundamentál-zsidóság indulatait menynyire felkorbácsolta A passió című filmalkotás; antiszemitának és főként antijudaistának titulálták. Alaptalanul, hiszen a film csupán az evangéliumi történetet igyekezett megjeleníteni. Létezik olyan antiszemita felfogás, amely a zsidó vallást, a judaizmust eredendően gonosznak állítja be; keresztények vérének rituális kiontásával (vérvád), istengyilkossággal vádolja a zsidókat, és ezek a vádak persze alaptalanok. A Tóra különben is tiltja az emberáldozatot. Az Újtestamentum sem a zsidók, hanem az egész emberiség „kollektív” bűnéről beszél, amely a golgotai gyilkosságban csúcspontra jut – ugyanakkor bocsánatot nyer. Akik a teológiát zsidóellenes propagandára használják, csak nevükben keresztények. Azonban a szélsőcionisták magát az evangéliumot nevezik antijudaizmusnak, azt sugallva, hogy a kereszténység ab ovo antiszemita vallás.
Tény: a kereszténység – bár elismeri más vallások értékeit – ellenükben is meghatározza önmagát. A korai egyházi iratok sokat mondtak arról, mi nem kereszténység; elsősorban a judaizmustól és a gnózistól határolódtak el. Az apostolok új megvilágításba helyezték az Ószövetséget, amely szerintük az Újszövetségben nyeri el teljes értelmét. A kereszténység nem az ószövetségi hithez kapcsolódik, ahogy tévesen mondani szokás, hanem azt kapcsolja önmagához. Ez ellen radikálisan tiltakoztak a kor cionistái: a farizeusok, papok és írástudók (akiket János evangélista többnyire „zsidók” gyűjtőnéven említ), valamint a Feszítsd meg!-et kiáltó tömeg. Talán nem csoda, ha nem ők az evangélium pozitív hősei.
Ugyanakkor a keresztények tudják, hogy az „üdvösség a zsidók közül támadt” (János 4,22.) Jézus Júda törzséből származott. „A zsidóság a megtorlás istenét imádja – szól megint az antijudaista zenei aláfestés” – idéz ismét olyan mondatot tőlem Novák, amit soha nem írtam le. Novák úr! Nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene tehet róla, hogy önök tele vannak gyűlölettel és félelemmel.
Holokauszt: Az antiszemiták szerint egy szűk zsidó kör tartja sakkban a világot. A szűk zsidó kör szerint ez fordítva igaz. Két monománia vicsorít egymásra. Ha lehet egy javaslatom; maradjunk ki ebből. Vitatkozzunk, kampányoljunk, váltogassuk a kormányokat, ahogy szokás. De legyenek szabályok, és ne engedjünk be a kánonba akárkiket.
Hatvanegy év telt el a soá borzalmai óta, de még sokan érzik úgy, hogy a gaztetteket nem lehet eléggé megtorolni. Megértem. De nem válhat az európai kultúra a zsidó népirtás monstre megemlékezésévé. Milliós nagyságrendű volt az örmény népirtás áldozatainak száma is. A sztálini Szovjetunió is milliószám mészárolta le a rendszeridegen elemeket. Az 1994-es ruandai genocídium alkalmával egymillió tuszi törzsbelit gyilkoltak le szervezetten, fegyelmezetten és brutálisan. Emlékezzünk Beszlanra is, a tatárjárásra, a vörös- és fehérterrorra, a betlehemi gyermekgyilkosságra. „Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni” szól az ószövetségi prófécia. Állunk a határokon, egymással szemben, és halott csecsemőket mutogatunk. Megvan mindenkinek a maga holokausztja.
Holokauszt: egészen égő áldozat. A legnagyobb holokauszt a jeruzsálemi Koponya-dombon történt, bár ott csak egy zsidót öltek meg. Mikor az ártatlan halt meg a bűnösökért, nem válaszcsapáson járt az esze. Így fohászkodott: „Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.” Novák, Szegő, a cionisták, és az arabok, a konzervatívok, filo- és antiszemiták, s e sorok gyarló írója is – sokszor nem is tudjuk, mit cselekszünk. Élni kellene. Nem maradhat Európa egyetlen gyógyulatlan seb. Et resurrexit tertia die.
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
