Rasszizmus Magyarországon

Tanítani kellene a magyar médiaiskolákban, hogy milyen zsigeri gyűlölettel ugrik neki a balliberális sajtó a politikai jobboldalnak, ha az valamilyen oknál fogva mocorogni kezd. Ilyenkor különösen azonos arcát mutatja felé az elektronikus és az írott sajtó. Az unott fanyalgástól a dühös letámadáson és a befogott orral való undorodáson keresztül a cinikus megalázásig tart a paletta, ami akkor mutatkozik meg különösen élesen, ha rögvest összevethető ugyanott egy kormányoldalról szóló írással, tudósítással, interjúval. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy ebben az esetben a nyálas szervilizmustól tényleg felfordul az olvasó/néző gyomra. Minderre Clausewitzcel mondhatjuk, hogy a politika: háború.
S persze mint minden más, a sajtó is változik. Új jelenséggel szembesül például az olvasó, ha a világhálón bolyongva rátalál a Hírszerző nevű internetes újságra (www.hirszerzo.hu), amely számos esetben rokon vonást mutat a fenti lapokkal, televíziókkal, ám mégsem ugyanaz. Először nézzük meg a különbözőségeket!
A Hírszerző tulajdonosi szerkezetét, a szerkesztőség vezetését és a közzétett írások tartalmát, irányultságát vizsgálva például az mindjárt leszögezhető: ez a médium nem baloldali beállítottságú, hanem jobboldali, antikommunista. A Hírszerző, mondhatni, édes gyermeke annak a Political Capital (PC) nevű, politikai elemzéseket végző, tanácsadást nyújtó műhelynek, amely a jobboldali Magyar Demokrata Fórum politikai irányultságát egy itthon vadonatúj irány felé tolta. A PC az MDF-nek az úgynevezett neokonzervatív szerepet szabta, amelyről elsőként csupán anynyit érdemes megjegyezni, hogy a névhasználat megtévesztő. A neokonzervatív nem a Magyarországon használatos konzervatív oldal megújult alternatíváját jelenti, hanem egy teljesen új politikai irányvonalat.
Azt, hogy mi is a neokonzervativizmus, magyarázza el nekünk egy hiteles forrás, a Hírszerző főszerkesztője, Seres László! Seres a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülete folyóiratának, a Szombatnak szerkesztőbizottsági tagja. Az itt megjelent, A neokon kihívás című cikkében ekképp ír erről: „Mi a neokonzervatív politika lényege, kik a neokonok, és főleg: mi közünk az egészhez? (…) Kezdjük a végén: azért, mert a »neokonkérdés« idehaza, számunkra is megkerülhetetlen, releváns. A három évtizede létező, markáns álláspontokat megfogalmazó amerikai neokonzervatív áramlat olyan érvényes külpolitikai és kulturális üzeneteket hordoz, amelyek megismerése elengedhetetlen Izrael, a Közel-Kelet, a világ globális átrendeződésének jobb megértéséhez. És nem csupán zsidó szemszögből.
Bal- és jobboldali ellenségei természetesen »zsidó ügynek« tartják a neokonok előretörését – ennek ellenére sok szempontból zsidó ügy is. Konspirációs elméletekben utazó bal- és jobboldali »elemzők« a zsidó világuralmi törekvések diadalaként könyvelik el, hogy a határozottan Izrael-barát neokon publicisták, elemzők, stratégák és társadalomtudósok a Bush-adminisztráció legfontosabb döntéshozói posztjaira kerültek. (A neokonok között valóban sok a zsidó származású, ám legalább annyi a protestáns, evangéliumi keresztény.)” A közel-keleti konfliktusok okait elemezve a militáns izraeli álláspontot könyörtelenül képviselő Seres László maga is érzékeli a távolságot, amely elválasztja a Hírszerzőt és a magyarországi médiumokat egymástól. Cikke végén leszögezi: „A magyar baloldali-liberális nyilvánosság eddig (kevés kivétellel) elzárkózott a neokon diskurzus elől, a szélsőjobbos publicisztika pedig gyűlöli, mint mindent, ami Amerika- vagy Izrael-barát.”
Mindezek után nézzünk arra példákat, hogy az emlegetett diskurzus hiánya ellenére Seres, a Hírszerző milyen rokon vonásokat visel a hazai balliberális sajtóval. A már említett Szombat című folyóirat például a www.antiszemitizmus.hu honlapon „szemlézi és elemzi a magyar média zsidó- és Izrael-ellenes publikációit”. Ha valaki számba veszi a tematikájában is egyre gazdagodó gyűjteményt, azt mondhatja, hogy Magyarországon (is) tombol a zsidóellenes gyűlölet, amely megállapítás árnyaltabbá válik számára, ha ezek tartalmát megismeri. A vélemény árnyaltabbá tételéhez hozzásegít az is, ha észreveszi, hogy a balliberális médiamogulok szájából elhangzott és nyilvánosságra került, közbotránynak számító, valóban antiszemita kijelentések nem is szerepelnek a gyűjteményben. A válogatások főként a jobboldali sajtóból származó cikkek, jobboldali politikusok szájából való mondatok, az elemzésekről pedig általánosan és röviden leszögezhető: az elemzők alacsony ingerküszöbe enyhén szólva túlzott érzékenységet eredményez.
Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy Izrael és a zsidóság elleni vélt vagy valós antiszemita támadásokra hiperérzékeny és hiperaktív Seres Hírszerzője hogyan tálalja a Fidesz Kossuth téri, kormányellenes tüntetéssorozatának első, pénteki nagygyűlését. A hangvitel nem idegen a magyar médiafogyasztótól. A patrióta-jobboldali rendezvényekről nagyjából ugyanúgy ad hírt riport formájában például a Népszabadság, a Népszava, a Vasárnapi Hírek, az internetes Index (www.index.hu), a Magyar Narancs, a 168 Óra, a TV2 és az ATV, vagy ereszt meg vérlázító poénokat az RTL Klub Heti Hetese. A Hírszerző riportja maró és merő gúny, amely mondatok hallatán-olvastán minden nemzet vagy nemzeti kisebbség képviselője jogosan szorítja ökölbe a kezét.
A szerző Kiss Ádám érezhetően idegenül érzi magát a Fidesz patrióta-kulturális közegében. A cikk címe Kitartó mélymagyarok, fideszes karosszék-forradalmárok, alcíme pedig Kettős forradalom pénteken kaotikus végkifejlettel lett. A mélymagyar vagy a fajmagyar kifejezést egymás szinonimájaként szokták használni a toleranciát előszeretettel emlegető orgánumok vicces újságírói. Általában a magyarságukat mélyen átérző és azt büszkén demonstráló emberekre használják az ettől az érzéstől idegenkedők, durván lesajnáló jelzőként. Az eredményét tekintve ez a megállapítás: színtiszta, burkolatlan rasszizmus. Kicsivel később ezzel a gondolattal szórakoztatja Kiss a Hírszerző olvasóit: „A nemzetiszínűzászló-ipar pedig minden valószínűséggel már a nagy nyugati tőzsdékre való betörést tervezgetheti a pár hete szárba szökkenő hiperkonjunktúra következtében.” Az nem derül ki, hogy a rasszizmusán túl miért zavarja ez az iparág a tollforgatót. Az olvasónak eszébe juthat, hogy akkor neki például a neokonokkal is meggyűlne a baja, mert ők is szeretik a nemzeti zászlót – Amerikában. De menjünk tovább! „A Fidesz-gyűlésen a tradicionális jellegű, ismert előadók által játszott zene kötelező, ezúttal a Csík zenekar húzta el a kormány nótáját” – így Seres Kisse. Nem tudom, ki hogy van vele, a magyar népzenét lehet élvezni, amit a szerző gúnyosan „tradicionális jellegűnek” aposztrofál. A hazai tapasztalatok szerint ezt a muzsikát könnyen be lehet fogadni, pedig nem idegen, amivel elég sokan vannak így a Kárpát-medencében, a Fidesztől teljesen függetlenül is. Ehhez tartozik még ez a mondat is: „Riporterünk látott a tömegben szociális munkásként dolgozó punkzenészt, taps helyett tülkölő mélymagyart, és beszélt egy idős emberrel, aki Szekszárdról jön ki a térre minden nap, azonban utálja Orbán Viktort, és semmi értelmét nem látja a téren zajló eseményeknek, főleg Gyurcsány lemondatásának.” „Tülkölő mélymagyar.” Rasszista és kirekesztő kijelentés, nem való egy toleráns médiumba. Az egész cikket átható, lenézést és gyűlöletet keltő rasszizmust tekintve a következő mondat a leggyengébb láncszem, ami azonban másról is árulkodik: „A nép java ezután fogta, és hazament Battonyára meg Nemesmedvesre, mi mást is csinált volna.” Ez „csupán” kódoltan hungarofób. A helységnevek ugyan más értelmet is hordoznak: a hazánkba elsőként belépő megszálló szovjet csapatok és az elsőként kilépő, megszálló náci hadsereg szimbólumát, ám mindez a szöveg összefüggésében értelmezhetetlen. Itt másról van szó. Sokkal inkább a rokonszenv érződik ki a Gyurcsány-féle hatalomgyakorlás arroganciája és pökhendisége iránt. Talán emlékeznek még néhányan arra, amikor a Bajnai Gordon nevéhez kapcsolható Nemzeti Fejlesztési Hivatal hivatalosan úgy magyarázta, mire is lehet elkölteni majd az unióból érkező nyolcezermilliárd forintot. Potykapeterdet és Ököritófülpöst szedték elő az ismeretlenség homályából, mondván, hogy akár multiplex mozikat és élményfürdőt kaphat majd a két, „Isten háta mögötti” település. Az egyik polgármester ennek hallatán égnek emelte tekintetét, s csak annyit tett mindehhez hozzá: nekik elég lenne az is, ha az iskola tetejének befejezéséhez lenne elég pénze.
Az írás egészében a Hírszerző cikkei között olvasható (http: //www.hirszerzo.hu/cikk.php? id=20719), de megjelenhetett volna bármelyik, az előzőekben felsorolt, a balliberális tudatipar képviseletében eljáró lapban, hírportálon is. Az mindenesetre kitetszik, hogy a patriotizmus – legyen szó ezen belül akár a legsúlyosabb kérdésről: a nemzeti vagyon védelméről – az (és nem a baloldali diktatúra veszélye), amellyel szemben a globalista neokon jobb- és a balliberális oldal együttesen hajlandó fellépni. S mindez talán ahhoz is közelebb viszi az olvasót, hogy megértse az MDF eddig megmagyarázhatatlan magatartását, amelynek a neoliberális gazdaságpolitikát erőltető Gyurcsány-kormánnyal való összekacsintás a lételemévé vált.