Az emberi könny: drága kincs. Meg kell dolgozni érte. Nem adják csak úgy. A rendezőnek egy filmbe például munkát, a producernek sok pénzt kell beleölnie ahhoz, hogy a végén az emberek sírjanak. Öregek, fiatalok, okosak és együgyűek. Korra, nemre, bőrszínre és vallásra való tekintet nélkül. Megríkatni a közönséget: művészet. A magyar rendőrség nagy művész: sikerült megríkatnia a közönséget, és ez még csak pénzébe sem került. Hogy volt-e forgatókönyv, ki tudja? Egy tény: mindenki sírt. Az egész közönség sírt. Semmi diszkrimináció: öregek, fiatalok, okosak és együgyűek, korra, bőrszínre és vallásra való tekintet nélkül – mindenki.
A magyar rendőrség tanult Spielbergtől, így kell. Szem nem maradhat szárazon, és ha szem nem marad szárazon, a film – avagy ahogy ma mondják: a mozi – garantált siker. Mindenhol vetíteni fogják. Vetítik is. Adja a CNN, adja a BBC, ismét ott vagyunk a spiccen. Pár száz könnygázgránát, és nem kell fizetni a nagy nyugati napilapoknak se a magyar hírekért, ingyen szereplünk az első oldalon.
Churchill, amikor a miniszterelnökségért kampányolt, vért, verejtéket és könnyeket ígért a népnek.
Gyurcsány Ferenc nem volt ennyire bátor. Ő jólétet ígért a népnek, ám könnyeket adott. Székely Éva szerint sírni csak a győztesnek szabad.
Sírni már tudunk. Megtanulunk-e vajon győzni? Mi, magyarok, győzhetünk-e valaha is?
A szerző író
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
