A Fidesz-képviselők kordonbontó akciója újra közbeszéd tárgyává tett egy rég használt jogelméleti fogalmat, a polgári engedetlenséget. Miután a fogalom ismert, de jelentése kevésbé, érdemes tisztázni, mit is értünk alatta.
A polgári engedetlenség jogsértő magatartás. Mint ilyen, jogelméleti és nem jogszabályi kategória, hiszen jogszabály jogellenességet nem deklarálhat. Polgári engedetlenség a törvénytelen, méltánytalan vagy igazságtalan állami intézkedésekkel szembeni állampolgári fellépés. Feltétele, hogy az adott intézkedéssel szemben a rendelkezésre álló jogi eszközök nem vezettek eredményre, valamint a sérelmezett intézkedéssel való szembefordulás önkéntes és erőszakmentes. A cselekmény mögött nem anyagi érdek, csak önzetlen erkölcsi-etikai meggyőződés áll. Az elkövetett jogsértés mértéke nem haladhatja meg a sérelmezett és szintén törvénysértő jogi aktus által előidézett hátrányokat. Végül az engedetlenség gyakorlója tudatosan és önként viseli a jogsértés következményeit.
Egyelőre – feltételezve, de meg nem engedve, hogy a kordonbontás jogsértő volt – vizsgáljuk meg a többi feltétel fennállását. A történteket a politikai elkötelezettség szerint magyarázó sajtóban a legnagyobb vita a rendelkezésre álló jogi út kimerítettségével kapcsolatosan merült fel. Még a vaskordon alkotmányellenességéről többször egyértelműen állást foglaló civil szervezetek is azon véleményüknek adtak hangot, hogy vannak még rendelkezésre álló jogi eszközök. Jelen írás szerzőjének e véleményektől gyökeresen és elvi szinten eltér az álláspontja. Egyértelmű, hogy a Kossuth térre leereszkedett vasfüggöny a gyülekezési jogot (és ezáltal anyajogát, a véleménynyilvánítás szabadságát) mint alkotmányos alapjogot törvénysértő módon korlátozza. Ezzel szemben a magyar jogrendszerben csupán egy érdemi – nem csupán jogi kategóriaként használt – jogorvoslat áll rendelkezésre, amelyet a gyülekezési törvény biztosít.
A gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény a rendszerváltozás kezdetén – ma már nyilvánvaló hiányosságai ellenére – a jogállami kereteknek megfelelően szabályozta a gyülekezési jog gyakorlását és korlátjait. Eszerint valamennyi közterületen tartandó rendezvény bejelentéshez kötött. A bejelentést legalább 72 órával a rendezvény időpontját megelőzően kell megtenni az illetékes rendőrkapitányságnál, a fővárosban a BRFK-nál. Ha a rendőrség a rendezvényt betiltja, úgy 48 órán belül köteles határozatot hozni és azt 24 órán belül kézbesíteni. (A határozat hiánya tudomásulvételnek minősül.) A rendőrség kizárólag akkor tilthat be tüntetést, ha az a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. A rendőrség határozata ellen három napon belül bírósághoz lehet fordulni, amely szintén három napon belül soron kívül felülvizsgálja a határozat jogszerűségét.
Ezt az utat jelen írás szerzője dr. Magyar Péterrel együtt végigjárta. Tüntetést jelentettünk be a Kossuth tér közepére. A budapesti rendőrfőkapitány – a jogállam nagyobb dicsőségére – határozatának rendelkező részében megállapította hatásköre hiányát, majd az indoklásban (!) megtiltotta a demonstráció megtartását. Az már csak hab a tortán, hogy fellebbezési fórumként nem a törvény szerint felülvizsgálatra jogosult Fővárosi Bíróságot, hanem az ORFK-t jelölte meg. Mi bírósághoz fordultunk, mivel a felülvizsgálati hatáskört nem a budapesti rendőrfőkapitány, hanem a törvény állapítja meg. Hiába. A Fővárosi Bíróság eljáró bírája ugyanis asszisztált a rendőrségi törvénysértéshez, kizárólagos hatáskörének elvonásához, és nem tesz eleget három napon belüli felülvizsgálati kötelezettségének, hanem a rendőrségi justizmordot elfogadva a közigazgatási eljárás teljesen eltérő jogorvoslati szabályait alkalmazza. Teszi ezt a törvények szolgálatára felesküdött bíró mindenféle törvényes alap és következmény nélkül. A biztonság kedvéért újra és újra végigjártuk ezt az utat, sikertelenül.
A kétségtelenül több rendelkezésre álló jogi eszköz közül kizárólag a fenti gyülekezési törvény szerinti eljárás az, amely egy hét alatt lefut, ezáltal a gyülekezési jog korlátozásának jogszerűségéről még azelőtt születhet döntés, hogy a jogsérelem bekövetkezne, azaz a szabályszerűen bejelentett tüntetés elmaradna. Hogy egy közigazgatási eljárás végén valamelyik bíróság majd több hónap múlva megállapítja, hogy a rendőrségi tiltás törvénysértő volt, az egy elvi jogkérdés helyes eldöntése, esetleg még elégtétel is, de semmiképpen nem érdemi jogorvoslat. Más, a gyülekezés alkotmányos alapjogának korlátozását és a jogsérelem beálltát megelőzni képes jogi út nem áll rendelkezésre.
Nem vitás, hogy a kordonbontás erőszakmentes és önkéntes volt, a résztvevőket erkölcsi meggyőződés – a jogrend helyreállításának igénye – vezette. Miután a Kossuth téren az állami önkény több mint száz napja jelenik meg alkotmányellenes formában, ezért a törvénysértő jogi aktus összehasonlíthatatlanul súlyosabb annál a vélt jogsértésnél (nevesül: rendzavarás szabálysértése), amely miatt a rendőrség a kordont elbontó képviselőkkel szemben feljelentést tett. A Fidesz képviselői nyilatkoztak arról is, hogy mentelmi jogukkal nem kívánják az esetlegesen velük szemben indítandó eljárások lefolytatását megakadályozni.
A baloldali sajtó – jellemzően hazug módon – a mentelmi joggal kapcsolatosan is igyekszik félretájékoztatni a közvéleményt. Azt állítják, hogy a mentelmi jog a konkrét helyzetben védelmet biztosít az országgyűlési képviselőknek. A mentelmi jog azonban tettenérés esetén semmilyen védelmet nem jelent. Ha a cselekmény bármilyen szabálysértést megvalósított volna, a rendőrségnek ugyanúgy és ugyanolyan eszközökkel joga és kötelessége országgyűlési, illetve európai parlamenti képviselőt a cselekmény abbahagyására rászorítani, mint bármely más állampolgárt. A mentelmi jognak kizárólag a szabálysértési eljárás lefolytatása esetén van jelentősége, de a képviselők jelezték, hogy lemondanak a mentelmi jogukról. (Ennek szabálysértés esetén nincs akadálya.) Arról a rendőrségnek kell számot adnia, hogy miért nem intézkedett a képviselőkkel szemben, ha később szabálysértés miatt feljelentést tett. Ezt írjuk annak a számlájára, hogy ötéves szocialista uralom után, amikor a regnáló miniszterelnököt az ügyészség álláspontja szerint csak az általa elkövetett bűncselekmény büntethetőségének elévülése védi meg a büntetőeljárástól, a rendőrség óvatosabb a politikusokkal szembeni fellépésnél. Ez azonban nem a Fidesz, hanem a szocialista hatalomféltés játékszerévé tett rendőrség felelőssége.
Ha tehát a cselekmény jogszabálysértő volt, úgy az a polgári engedetlenség iskolapéldája. De vajon jogszabálysértő-e a törvénytelenül felállított vaskordonok eltávolítása?
A rendzavarás pénzbírsággal fenyegetett szabálysértési tényállása akkor valósul meg, ha valaki a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít. A kordonbontásnál rendőri intézkedés nem történt, tehát csak a hatóság intézkedésével szembeni engedetlenség a vizsgálandó. A hatóság intézkedése ebben az esetben a Kossuth tér lezárását – hivatalosan személy- és létesítménybiztosítási intézkedésnek álcázva – elrendelő Gergényi-féle határozat, amelyet a rendőrállami gyakorlatnak megfelelően csak több hónappal az intézkedés elrendelése után hozott nyilvánosságra a BRFK. A főkapitányi határozatnak még súlyosabb hibája, hogy az nem születhetett akkor, amikorra dátumozták, hiszen Gergényi egyszerre rendeli el október 23-án 2 óra 30 perctől a Kossuth tér kiürítését és lezárását, illetve hivatkozik indokolásában a legalább fél nappal későbbi rendbontásokra. Ebből két következtetés vonható le: egyrészt a Kossuth tér kiürítése és „biztonsági műveleti területté” minősítése nem ezen határozat alapján történt, másrészt a határozat később készült, a dátumot pedig meghamisították. Ez utóbbi viszont már nem a szabálysértési jog, hanem a büntetőjog kategóriájába tartozik (mivel közokirat-hamisításnak minősül), és nem a Fidesz képviselőire, hanem a határozatot aláíró budapesti rendőrfőkapitányra vonatkozik. Ha a Kossuth tér kiürítését nem határozaton alapuló rendőrségi intézkedés részeként hajtották végre, a határozatot pedig később, bűncselekményi tényállást megvalósítva, visszadátumozva meghamisították, úgy nem jogsértő, hanem nem létező rendőri intézkedésről van szó. A szabálysértés pedig nem valósulhat meg, mert nincs hatósági intézkedés (nem volt mit meghosszabbítani sem), ezért az azzal szembeni engedetlenség fogalmilag kizárt.
Az alkotmányos és bizalmi válság során mindeddig szinte kifogástalanul fellépő államfővel is nehéz egyetérteni, amikor a Fidesz képviselőit jogellenes cselekedettel vádolja, még akkor is, ha említést tesz az általa alkotmányosan aggályosnak tartott rendőrségi kordonról. Nem csupán azért, mert a vitatható jogellenesség tekintetében prejudikál, és nem is amiatt, amiért a nyilvánvaló alkotmányellenesség tekintetében már nem teszi ugyanezt; hanem az aránytévesztés miatt. Mert az, hogy a képviselők cselekedete megvalósít-e egy szabálysértést, nem állítható párhuzamba azzal, hogy a kormány az alapvető emberi és politikai jogok október 23-án látható szándékos és célzott lábbal tiprásával, a Kossuth tér lezárva tartásával hónapok óta alkotmányellenes helyzetet tart fenn, amelyhez – a szerepre készségesen vállalkozó rendőri vezetők látható örömére – eszközként használja a rendvédelmi szerveket.
A Kossuth tér mai képe szimbóluma a Gyurcsány-kormány hatalomgyakorlásának; a rendszerváltozás után tizenhét esztendővel a jogállam legfőbb népképviseleti szervét a szocialista rendőrállam vette körül.
A szerző ügyvédjelölt, egyetemi oktató
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
