A bajok oka már nem a kerecsensólyom

Ludwig Emil
2007. 03. 03. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hol hisztéria van, ott hisztéria van – mondhatnánk, egyúttal azt is jelezve, hová jutott a magyarországi közélet fél évszázad alatt a zsarnokság és a látszatdemokrácia közötti keskeny ösvényen. Nemrégiben az Élet és Irodalomban boncolgatták a patologikus hisztéria társadalmi áttéteinek szaporodó jelenségeit a téma szakértői, de nem kell ahhoz évekig Freuddal kelni és feküdni, hogy bárki észrevehesse a normálistól eltérő lelkület megnyilvánulásait. Elég a televízió politikai műsorait figyelni az utóbbi néhány esztendőben, némi háttér-információt hozzátenni a látottakhoz, és máris az orvosi demonstráció pontosságával láthatóvá válnak a politikai hisztéria mindennapos tünetei.
Kezdjük a vége felől. Csütörtökön a miniszterelnök a népligeti Planetáriumban szerepelt, baloldali üstökösök társasága előtt, az esti híradó hozott egy rövid részletet a műsorból. Gyurcsány teátrálisan, széles taglejtésekkel kísérve kiáltozott, összehordott hetet-havat, magyar múltat, jövőt és jelent, Kolumbusz Kristófot, és mindezt az Árpád-sávos zászló ürügyén, amit ugyebár soha nem fognak neki (nekik, nekünk – nem kívánt törlendő!) megbocsátani a gyermekei(nk), ha és amennyiben… Borzongtató jelenet volt, ki kellett volna tenni a korhatárt a képernyő sarkára, gyerekeknek Holdat szoktak mutogatni a csillagdában, nem lunátikust. Aki felnőtt látta, a politikai hisztéria és hisztériakeltés egy személyben összpontosuló, makulátlan példáját láthatta. Gyurcsány nevét okkal összekapcsolhatjuk e jelenség megjelenésével is a hazai közéletben. Utólag kiderült – Debreceni portrékönyvéből –, hogy a mostani kormányfő volt a 2002-es választás emlékezetes hecckampányainak ötletadója, az ő fejében született meg például az az utcai hisztériaműsor, amelyben pártelnök elődje, Kovács jelenlegi uniós adóbiztos úr a nyakában egy hurokra kötött kenderkötéllel pózolt a Hősök terén. Az akasztókötél, a magyarok kenyerére ácsingózó huszonhárommillió román és minden, aminek kapcsán és ürügyén démonizálni lehetett/kellett az ellenzék vezető személyiségét, Orbán Viktort, azóta tudatosan gerjesztett – és minden rendelkezésre álló médium segítségével terjesztett – politikai hisztériává fajult.
Mostanában az Árpád-sáv van műsoron. Valamikor tavaly nyárra datálható ennek a hisztikampánynak a beindulása, ami nemcsak a húzós választási győzelem és a Gyurcsány-beszéd időpontja miatt érdekes. Amiatt is, mivel nyilvánvaló, hogy a piros-fehér sávos zászlók, lobogók, jelképek, jelvények, címeres-térképes autómatricák stb. divatba jöttek már évekkel ezelőtt, régen megszokott tartozékai voltak a nemzeti, jobboldali rendezvényeknek, ünnepeknek, és egészen addig nem szúrtak szemet senkinek. Amint a díszszemléken tisztelgő Árpád-sávos történelmi zászlókkal, a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében látható turulmadaras Árpád-sávos pajzzsal sem volt probléma. Aki kicsit is jártas a magyar heraldikában, igen nagy számban tud példákat hozni a piros-fehér (pontosabban -ezüst) színű ősi jelképekből. E hasábokon is olvasható volt, hogy a magyar állami címerben is szereplő, négyszer vágott pajzsmező az Árpád-házi Imre király uralkodása idején, 1196 és 1204 között jelent meg a magyar jelképek közt; Bertényi Iván címertanprofesszor munkáiból tudható, hogy egy 1202-re keltezhető oklevél függőpecsétjén látható a vörös-ezüst pólyás királyi címer (2006. október 20.). A tudományos ismeretek nem zavarják meg a rendíthetetlen bajkeverők tudatát, a régi magyar történelemben gyökerező kerecsensólyom-kultusz emlékei sem kapják meg tőlük a becses nemzeti jelképeknek kijáró tiszteletet. A turul néven ismert ősi címerállatot megjelenítő emlékművek szintén a központilag gerjesztett hisztéria célpontjaivá váltak a tavalyi esztendőben, a miatt a vélekedés miatt, hogy az 1920-as és 40-es évek közötti, úgynevezett turulista politikai mozgalmak használták ezeket a jelképeket.
Ám a turul nem volt elég „konkrét”. A piros-fehér csíkos zászló azért jobb, mert szerintük a hatvanhárom éve halott nyilaskeresztes párt e színeket választotta a logója mellé. Na és akkor mi van? – kérdezhetnénk erre nyugodtan, hiszen amint az erőt, tekintélyt, uralmat jelképező csúcsragadozó madár egy sor régi királyság és modern állam címerében, zászlajában zavartalanul szerepel, ugyanúgy nem lehet szempont a történelmi, mozgalmi, állami, egyesületi, csapat- stb. zászlók színválasztásánál, hogy valamikor valahol valakik szintén ezt vagy azt választották. A szovjet kommunista pártot éppúgy nem zsenírozta, mint a német nemzetiszocialista munkáspártot, és viszont, hogy mindkettőjük zászlaja vörös volt. (Szabó Alberték is ezt lengették Horn kormányzása alatt.) Albániától kezdve legalább negyven országnak van vörös zászlaja, s a kis balkáni ország állami lobogójában, címerében ott látható a „náci” sasmadár. A Magyar Szocialista Pártnak sem büdös a vörös, politikai rendezvényeik, kongresszusaik csak úgy piroslanak, e szín alatt áldoznak a haza és a párt oltárán Gyurcsányék. De hát micsoda bornírt baromság kell ahhoz, hogy egy színt, egy zászlót, amelyik történetesen vörös vagy piros-fehér csíkos, diszkrimináljanak! A Rákosiék által „fasisztának” titulált Ferencvárosi Torna Clubot megfosztották zöld-fehér csapatszíneitől, helyette piros-fehér mezben kellett játszaniuk, ráadásul az ötvenes években (!), amikor elég volt, ha valaki lenyilasozta a haragosát, és az illetőt már vitték is. Most akkor melyik a „nyilas” szín?
Az igaz, hogy tavaly nyár óta kitudódott, miként kaparintották meg Gyurcsányék a hatalmat 2006-ban; kiderült, hogy a kassza üres, a pannon puma valójában girhes kukamacska. 1956 kerek évfordulóján az ország ízelítőt kapott a baloldali terrorból, majd a jó öreg szocialista gazdaság összes negatív hagyományából. Az élet minden területén tapasztalható megszorítások, elvonások, a példátlan mértékű eladósodás és pénzhiány mellett egyedül a politikai hisztériakeltés nő dinamikusan. Egészen bámulatos felpörgést mutat az Árpád-sáv-projekt: Hiller leváltott pártelnök-történész a minapi MSZP-kongresszuson heraldikai kiselőadást szentelt a témának, és e héten a kormány közeli Népszabadság a címlapjára tette egy piros-fehér csíkos zászló képét a fél évvel ezelőtti tévészékházcirkuszból, rajta ősmagyar rovásírással. Mellette természetesen ott olvasható az obligát „Orbán más demokráciát akar” főcím szép nagy betűkkel…
Na, erről van szó, kérem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.