Hol hisztéria van, ott hisztéria van – mondhatnánk, egyúttal azt is jelezve, hová jutott a magyarországi közélet fél évszázad alatt a zsarnokság és a látszatdemokrácia közötti keskeny ösvényen. Nemrégiben az Élet és Irodalomban boncolgatták a patologikus hisztéria társadalmi áttéteinek szaporodó jelenségeit a téma szakértői, de nem kell ahhoz évekig Freuddal kelni és feküdni, hogy bárki észrevehesse a normálistól eltérő lelkület megnyilvánulásait. Elég a televízió politikai műsorait figyelni az utóbbi néhány esztendőben, némi háttér-információt hozzátenni a látottakhoz, és máris az orvosi demonstráció pontosságával láthatóvá válnak a politikai hisztéria mindennapos tünetei.
Kezdjük a vége felől. Csütörtökön a miniszterelnök a népligeti Planetáriumban szerepelt, baloldali üstökösök társasága előtt, az esti híradó hozott egy rövid részletet a műsorból. Gyurcsány teátrálisan, széles taglejtésekkel kísérve kiáltozott, összehordott hetet-havat, magyar múltat, jövőt és jelent, Kolumbusz Kristófot, és mindezt az Árpád-sávos zászló ürügyén, amit ugyebár soha nem fognak neki (nekik, nekünk – nem kívánt törlendő!) megbocsátani a gyermekei(nk), ha és amennyiben… Borzongtató jelenet volt, ki kellett volna tenni a korhatárt a képernyő sarkára, gyerekeknek Holdat szoktak mutogatni a csillagdában, nem lunátikust. Aki felnőtt látta, a politikai hisztéria és hisztériakeltés egy személyben összpontosuló, makulátlan példáját láthatta. Gyurcsány nevét okkal összekapcsolhatjuk e jelenség megjelenésével is a hazai közéletben. Utólag kiderült – Debreceni portrékönyvéből –, hogy a mostani kormányfő volt a 2002-es választás emlékezetes hecckampányainak ötletadója, az ő fejében született meg például az az utcai hisztériaműsor, amelyben pártelnök elődje, Kovács jelenlegi uniós adóbiztos úr a nyakában egy hurokra kötött kenderkötéllel pózolt a Hősök terén. Az akasztókötél, a magyarok kenyerére ácsingózó huszonhárommillió román és minden, aminek kapcsán és ürügyén démonizálni lehetett/kellett az ellenzék vezető személyiségét, Orbán Viktort, azóta tudatosan gerjesztett – és minden rendelkezésre álló médium segítségével terjesztett – politikai hisztériává fajult.
Mostanában az Árpád-sáv van műsoron. Valamikor tavaly nyárra datálható ennek a hisztikampánynak a beindulása, ami nemcsak a húzós választási győzelem és a Gyurcsány-beszéd időpontja miatt érdekes. Amiatt is, mivel nyilvánvaló, hogy a piros-fehér sávos zászlók, lobogók, jelképek, jelvények, címeres-térképes autómatricák stb. divatba jöttek már évekkel ezelőtt, régen megszokott tartozékai voltak a nemzeti, jobboldali rendezvényeknek, ünnepeknek, és egészen addig nem szúrtak szemet senkinek. Amint a díszszemléken tisztelgő Árpád-sávos történelmi zászlókkal, a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében látható turulmadaras Árpád-sávos pajzzsal sem volt probléma. Aki kicsit is jártas a magyar heraldikában, igen nagy számban tud példákat hozni a piros-fehér (pontosabban -ezüst) színű ősi jelképekből. E hasábokon is olvasható volt, hogy a magyar állami címerben is szereplő, négyszer vágott pajzsmező az Árpád-házi Imre király uralkodása idején, 1196 és 1204 között jelent meg a magyar jelképek közt; Bertényi Iván címertanprofesszor munkáiból tudható, hogy egy 1202-re keltezhető oklevél függőpecsétjén látható a vörös-ezüst pólyás királyi címer (2006. október 20.). A tudományos ismeretek nem zavarják meg a rendíthetetlen bajkeverők tudatát, a régi magyar történelemben gyökerező kerecsensólyom-kultusz emlékei sem kapják meg tőlük a becses nemzeti jelképeknek kijáró tiszteletet. A turul néven ismert ősi címerállatot megjelenítő emlékművek szintén a központilag gerjesztett hisztéria célpontjaivá váltak a tavalyi esztendőben, a miatt a vélekedés miatt, hogy az 1920-as és 40-es évek közötti, úgynevezett turulista politikai mozgalmak használták ezeket a jelképeket.
Ám a turul nem volt elég „konkrét”. A piros-fehér csíkos zászló azért jobb, mert szerintük a hatvanhárom éve halott nyilaskeresztes párt e színeket választotta a logója mellé. Na és akkor mi van? – kérdezhetnénk erre nyugodtan, hiszen amint az erőt, tekintélyt, uralmat jelképező csúcsragadozó madár egy sor régi királyság és modern állam címerében, zászlajában zavartalanul szerepel, ugyanúgy nem lehet szempont a történelmi, mozgalmi, állami, egyesületi, csapat- stb. zászlók színválasztásánál, hogy valamikor valahol valakik szintén ezt vagy azt választották. A szovjet kommunista pártot éppúgy nem zsenírozta, mint a német nemzetiszocialista munkáspártot, és viszont, hogy mindkettőjük zászlaja vörös volt. (Szabó Alberték is ezt lengették Horn kormányzása alatt.) Albániától kezdve legalább negyven országnak van vörös zászlaja, s a kis balkáni ország állami lobogójában, címerében ott látható a „náci” sasmadár. A Magyar Szocialista Pártnak sem büdös a vörös, politikai rendezvényeik, kongresszusaik csak úgy piroslanak, e szín alatt áldoznak a haza és a párt oltárán Gyurcsányék. De hát micsoda bornírt baromság kell ahhoz, hogy egy színt, egy zászlót, amelyik történetesen vörös vagy piros-fehér csíkos, diszkrimináljanak! A Rákosiék által „fasisztának” titulált Ferencvárosi Torna Clubot megfosztották zöld-fehér csapatszíneitől, helyette piros-fehér mezben kellett játszaniuk, ráadásul az ötvenes években (!), amikor elég volt, ha valaki lenyilasozta a haragosát, és az illetőt már vitték is. Most akkor melyik a „nyilas” szín?
Az igaz, hogy tavaly nyár óta kitudódott, miként kaparintották meg Gyurcsányék a hatalmat 2006-ban; kiderült, hogy a kassza üres, a pannon puma valójában girhes kukamacska. 1956 kerek évfordulóján az ország ízelítőt kapott a baloldali terrorból, majd a jó öreg szocialista gazdaság összes negatív hagyományából. Az élet minden területén tapasztalható megszorítások, elvonások, a példátlan mértékű eladósodás és pénzhiány mellett egyedül a politikai hisztériakeltés nő dinamikusan. Egészen bámulatos felpörgést mutat az Árpád-sáv-projekt: Hiller leváltott pártelnök-történész a minapi MSZP-kongresszuson heraldikai kiselőadást szentelt a témának, és e héten a kormány közeli Népszabadság a címlapjára tette egy piros-fehér csíkos zászló képét a fél évvel ezelőtti tévészékházcirkuszból, rajta ősmagyar rovásírással. Mellette természetesen ott olvasható az obligát „Orbán más demokráciát akar” főcím szép nagy betűkkel…
Na, erről van szó, kérem.
origo.hu
Veszélyes betegség fenyegeti a fiatal lányokat
