A vállalható EU-politika felé

Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország kormányfője 1957. március 25-én aláírta az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződést Rómában, az úgynevezett római szerződést. Most, ötven év európai építkezés után az unió és a tagállamok válaszúthoz érkeztek a sokadik válságból való kilábalás után.
Ami a házunk táját érinti: bizonytalanná vált felzárkózásunk, az integráció éllovasából sereghajtóvá lettünk, a tagállamok irántunk meglévő bizalma megrendült. Hazánk európai uniós csatlakozása óta nincs magyar Európa-politika. A magyar álláspont csak kivételes esetekben volt proaktív jellegű (ilyen kivétel volt az alkotmányozási folyamat), leginkább a szavazási kényszer érvényesült. A kormány ugyan elfogadott egy Európa-politikai koncepciót, ez azonban nem tekinthető stratégiának, hanem egyfajta pótcselekvésnek. A benne foglalt célokkal egyet lehetne érteni, de a valóságban teljesíthetetlenek a dokumentumban vállalt célok. Elsősorban azon a téren hiányzik útmutatás, hogy hogyan kívánjuk és tudjuk a dokumentumba foglalt prioritásokat érvényesíteni. Nem sokra megyünk azzal a célkitűzéssel magában, hogy mozdítsuk elő a nemzeti kisebbségek jogainak a védelmét, ha nincs hozzárendelt konkrét javaslatokkal ellátott cselekvési ütemterv. Ezzel inkább rontunk a helyzetünkön, mert a tagállamok hozzászoknak ahhoz, hogy a hangzatos kommunikáción túl érdemi javaslatokkal nem állunk elő, komolytalanná téve ezáltal magunkat. Arról nem is beszélve, hogy olyan kérdésekben, mint a közös energiabiztonság megteremtése, Gyurcsány Ferenc szembemegy a formálódó közös európai akarattal, és a Gazprom érdekeit szem előtt tartva lobbizik az Európai Tanács írásban rögzített prioritása, az Oroszországot kikerülő Nabucco-gázvezeték ellen. Ezzel sérül mind a magyar, mind az európai állampolgárok érdeke. A gázvezeték ügyében képviselt kormányzati kétszínű beszéd azonban nem tudta megtéveszteni a nemzetközi közvéleményt: mind a diplomáciai források, mind a nemzetközi sajtó elítéli Magyarországot. Csak bízhatunk abban, hogy miközben „zászlókról” meg „terrorista veszélyről” vitatkozunk, Gyurcsány Ferenc nem fogja a magyar állampolgárok kiszolgáltatottságát és zsarolhatóságát ezen a téren tovább növelni. A magyar Európa-politikának el kell indítania hazánk felzárkózását a kontinens fejlettebb részeihez, erősítenie kell biztonságunkat, és minden területen meg kell erősítenie a magyar polgárok érdekeinek képviseletét. Mit kell tenni a felzárkózásért? Le kell faragni a deficitet, és be kell vezetni az eurót. A felzárkózás aktuális kulcskérdése a költségvetési deficit visszafogása és az euró mielőbbi bevezetése. Mivel azonban az euró bevezetése nem önmagáért, hanem a felzárkózás előmozdításáért fontos, a költségvetés rendbetétele érdekében nem általános „megszorító” gazdaságpolitikára van szükség, hanem egyrészt a hatékonyabb (olcsóbb) állam megteremtésére, másrészt a gazdasági növekedés fokozására. Felzárkózásunk feltételei közé tartozik, hogy az Európai Unióban egyre inkább érvényesüljön a szabad verseny, és ne alakuljanak ki, illetve ne erősödjenek tovább ezt akadályozó monopóliumok, illetve monopolhelyzetek. A magyar Európa-politikának elsőrendű feladatként a hazánkat sújtó átmeneti mentességek mielőbbi felszámolását kell szorgalmaznia. Magyarországnak az EU külpolitikájának kialakításánál is fel kell lépnie annak érdekében, hogy az unió külgazdasági kapcsolatai – különösen az energiaszektor és a hozzá kapcsolódó iparágak területén – az unión belüli monopóliummentes, versenybarát viszonyok kialakulásához járuljanak hozzá.
Mit kell tenni az energiabiztonságért? Az EU több forrásból szerezze be a legfontosabb szükségleteit! Az EU tagállamai számára biztonsági kockázat, ha az unió nem képes energiaellátását több forrásból biztosítani. Az Európa-politikának szorgalmaznia kell, hogy olyan beruházások szülessenek, amelyek elejét veszik a hasonló problémák kialakulásának. Ez pedig nem lehet más, mint a Nabucco-vezeték, amelynek prioritás kell élveznie.
Kell-e újabb bővítés? Az újabb EU-bővítés világos feltételekkel történjen, és azokat kérjék számon! Az EU további bővítése – a jelenlegi tagjelöltekkel, mind a jelöltségre váró szomszédos országokkal – érdekünk, mert a hazánkkal szomszédos régiókban csökkentheti a tág értelemben vett biztonsági kockázatok forrásait. Ez azonban csak akkor van így, ha a kockázatok csökkentése a csatlakozási feltételek között szerepel. Az uniós csatlakozás csak a kritériumok (a kisebbségpolitikai és környezetvédelmi jellegűek) garantált és a magyar érdekeknek megfelelő teljesítésekor lehetséges.
Kell-e külföldi munkaerő? Erőltetett bevándorlás helyett európai családpolitikára van szükségünk. A kontinens munkaerő-piaci problémáit nem erőltetett ütemű és mértékű bevándorlással, hanem családpolitikával – ezen belül a gyermekvállalásnak kedvező szemléletmód kialakulásának támogatásával – kell megoldani. A bevándorlás erőltetésének azért sincs értelme, mert az unió versenyképességét biztosító, összeurópai szinten szükséges gazdasági szerkezetváltás a közeljövőben a munkanélküliség növekedéséhez vezethet, ugyanakkor átmenetileg megkönnyítheti a demográfiai válságból eredő gazdasági gondok orvoslását.
Mit kell tenni a jobb érdekérvényesítésért? Szakítani kell a jelenlegi kormány azon szemléletével, amely igényeink korlátjaként fogja fel az európai integrációt. Annak kimondásánál, hogy mire törekszünk, nem a fennálló integrációs korlátokat, hanem a magyar társadalom szükségleteit kell figyelembe venni, és a stratégiai magyar érdekekben lehetőség szerint a korlátok megváltoztatására kell törekedni. Az érdekérvényesítés prioritását a felzárkózáshoz, a biztonság erősítéséhez és a határon túli magyarsággal való együttműködéshez kapcsolódó kérdések képezik; az unió napirendjére kerülő kérdések figyelembevételével ugyanakkor minden egyéb területen is előre kell tervezni stratégiailag a magyar álláspontot és annak érvényesítését.
Vannak-e nemzetpolitikai lehetőségek? Építeni kell a páratlan adottságunkra, a határon túli magyarokkal való együttműködésre. Immáron nemcsak hazánk, hanem a határon kívüli, magyarlakta területek nagy része is az Európai Unió része. Különböző európai fórumokon élni kell a határon túli magyar szervezetekkel és képviselőkkel való együttműködésben rejlő lehetőségekkel. A határon túli magyarok szellemi, kulturális és gazdasági potenciálját fel kell használni európai versenyképességünk és megjelenésünk erősítésére.
Tegyük felismerhetővé Magyarországot a 27 tagúvá bővült EU-ban! Indokolt lenne kiemelni, meghatározni olyan, a magyar érdekeken túlmutató univerzális értéket, amely kiemelné Magyarországot az új tagállamok sorából. Az emberi jogok melletti általános elkötelezettségünk megerősítése karakteres, az európai és az univerzális értékek iránt elkötelezett ország színében tüntetné fel Magyarországot az egyre inkább a befelé fordulást választó tagállamok között. Az emberi jogok melletti elkötelezettség közvetetten segítheti a nemzeti kisebbségi jogok megerősítése érdekében kifejtett magyar erőfeszítéseket is. Amennyiben Magyarország további eredményeket kíván elérni a közösségi szintű kisebbségvédelem területén, indokolt folytatnia az alkotmányszerződést jóváhagyó kormányközi konferencia során képviselt álláspontját, és gyakorlati javaslatokkal előállnia.

A szerző a külügyi és határon túli magyarok
bizottságának elnöke (Fidesz)