Napjainkra a jobb- és baloldal teljesen elavult fogalmakká váltak, mégis úton-útfélen használjuk ezeket a dobozokat. Én világunk mai helyzetében, Daniel Quinn amerikai író alapján, jobban kedvelem az elvevők és a megtartók kifejezést. Legyünk megtartók, és szórjuk a homokot az elvevők gépezetébe!
Hazánk úgynevezett szocialistái úgy tesznek, mintha baloldaliak volnának, ezért Che Guevara képét viselik a trikójukon, és Gyurcsány is elmegy a Cheről elnevezett összejövetelre. A miniszterelnök emellett teljesen elvtelen: Bibót idézi, miközben szabad teret ad a neonáciknak, akik nyugodtan ünnepelhették a Hősök terén a becsület napját; nemrég pedig a magát Szálasi megtestesülésének tartó és a karját nyilas köszöntéssel lengető fiatal nőről is öles cikkekben számolt be a főáramlatú média, de őt mégis kevesebb bántalom érte, mint az október 23-i megemlékezőket…
Ma Chávez és Morales is baloldaliak. Miből lehet tudni, hogy valaki baloldali? Szerintem elsősorban abból, hogy határozottan kiutasítja az országából, és mindenestől visszautasítja a pénzhatalmat, a nemzetek feletti vállalatok uralmát, a globalizációt, a világ csendőrét. Ha még egyáltalán van értelme ennek a kifejezésnek, akkor ezek: az Egyesült Államok neokon körei, vezetői – szemben Guevarával és Chávezzel – a jobboldal. Én jobban szeretem őket gyarmatosítóknak, elvevőknek nevezni. Ma hazánk gyarmat: a jobboldal helytartói, alázatos szolgái, országunk kiárusítói uralják, de ők baloldaliaknak nevezik magukat. Ezt természetesen a nemzetközi tőke sem veszi komolyan, tudják, hogy ők igencsak engedelmes szolgák.
De miért is nevezik ezek magukat baloldaliaknak, miért akarnak még Che Guevara ruhájába is belebújni? Azért, mert egyre jobban megismerve a rablókapitalizmust, mind több emberben él az a hit, hogy valamiféle baloldali mozgalom, eszme, gondolkodás, netán párt esetleg korlátozni tudja azt. A szocialisták csupán ezért aggatják magukra a baloldaliság cégérét. Ezzel akarnak jó pontokat szerezni a kevésbé iskolázott, szegényebb emberek szemében, akik úgy vélik: a baloldal ellene van a kizsákmányolásnak, nem szereti a kapitalizmust, és egy igazságosabb világot akar.
Az MSZP és a SZDSZ a lehető legtávolabb áll attól, hogy magát baloldalinak nevezhesse. Ők a számukra példamutató gyarmatosítók leghűbb szövetségesei. Lendvai Ildikó fejtette ki az MSZP kongresszusán Szili Katalinnal vitázva, hogy tudatosan választották a modernizációs politikát, magyarul: az amerikai utat. Miért nem nevezzük őket becsületesen jobboldali, sőt, szélsőjobboldali pártoknak? Hiszen minden tettük azt mutatja, hogy egy fasiszta jellegű diktatúrát akarnak kialakítani. Ezt mutatja az ismétlődő rendőrterror is: a forradalmunk évfordulóján szétzavarták, megverték, előállították, lecsukták az ünnepelni akaró békés tömeget. Utóbb a rendőrség egy egyetemi tanárt korlátozott alkotmányos jogaiban. A provokációkat jól megtanulták a náciktól (gondoljunk a Reichstag-perre vagy a Lengyelország elleni támadásra).
A Fidesz, a Jobbik és a többi szervezet nem jobboldali pártok vagy mozgalmak. Ha a régi baloldalon voltak értékek, mert voltak, akkor azon értékek közül ezek a konzervatív csoportok sokat a magukénak vallanak; olykor valódi, kis, igazi baloldali csoportokkal együtt írnak alá és tüntetnek a ma nálunk uralkodó álbaloldaliak ellen a békéért, az ország kiárusítása, a globalizáció ellen. S hol állok én, barátaimmal együtt? Semmiféle oldalon. Valamiféle harmadik úton járunk, és elöl vagyunk. Nem vagyunk langyosak, radikális konzervatívok vagyunk, le akarunk számolni mindenfajta hazugsággal, mellébeszéléssel. Elítéljük az álbaloldali neokonok nép- és nemzetellenes, hazafiatlan, erkölcstelen politikáját és arra törekszünk, hogy minél előbb megszabaduljunk tőlük.
A szerző tudományos tanácsadó
origo.hu
Magyar Péter lassan egy hónapja nem jelent meg brüsszeli munkahelyén
