Kudarcra ítélt új baloldal

Komoly átalakulások zajlanak az utóbbi hónapokban az európai és az amerikai baloldalon.

Mindegyik esemény felkavarta a haldokló hazai baloldalon az állóvizet: legutóbb Corbyn miatt lelkendeztek egyes magyar publicisták és politikusok. A 66 éves egykori aktivista meglehetősen furcsa nézeteket vall a világról, a Munkáspárt élére pedig úgy kapaszkodott fel, hogy a szervezet elitje ellenezte megválasztását, ám a párt tagsága – amely először vett részt a vezetőváltás folyamatában – rá volt kíváncsi.

– A választók Corbyn történetét akarták, mert azzal lehet a társadalmat megváltoztatni. Megértették, a közösség építéséből, megszilárdításából következik a politikai siker, nem pedig a választási győzelemből az értékalapon építkező közösség – írta Corbynról Pető Péter a Népszabadság hasábjain szeptember 14-én. Ahogy Corbyn esetleges választási esélyeit illetően, úgy Bernie Sanders esetében is hasonló a baloldali publicisták érvelése: nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy a jelölt mozgósítsa a polgárokat.

– A baloldal fő célja nem a választási siker, hanem az egyenlőtlenségek csökkentése – írta ugyancsak Pető. Más kérdés, hogy az új baloldali kezdeményezések közül csupán egy lett igazán nagy sikersztori, de végül – baloldali szempontból – az is tragédiába torkollott. A radikális baloldali pártként hatalomra jutott Sziriza néhány hónap alatt tönkretette saját magát azzal, hogy nem tartotta be az ígéreteit. A trojkával való kiegyezés – más értelmezések szerint a vele szembeni teljes megadás – miatt a párt radikálbalos része kiszakadt, a múlt vasárnapi választásokon pedig nyert ugyan a Sziriza, de ez a párt már nem az a párt, amelyet úgy éltettek a honi baloldaliak.

A baloldal megújításának hazai diskurzusát alakítani szándékozó Kettős Mérce blog is érzi, hogy a kontinens új baloldali mozgalmai valójában nem nyújtanak újat. – Ahogy a radikális baloldal Európa más részein, úgy a Corbyn-platform sem képes többet mondani a nyolcvanas évek óta szétvert jóléti államhoz való visszatérésen túl – írta még augusztus közepén Pap Szilárd István. Az a helyzet, hogy nem egy esetben úgy tűnik, a baloldali mozgalmakat egyfajta konzervativizmus hajtja. Ahhoz szeretnének visszatérni, ami korábban már bevált, de mára meghaladottá lett.

Tegyük helyre: ha egy politikai erőnek nem a választási siker a célja, akkor nincs értelme a létezésének. Bernie Sanders jó eséllyel csak megszorongatni tudja majd a demokrata előválasztáson Hillary Clintont, a putyinista Jeremy Corbyn pártvezetői–miniszterelnök-jelölti kvalitásai pedig eléggé kérdésesek. A Sziriza látszott kivételnek, ám őket meg bedarálta a politika gépezete: sokáig nem lehet kitartani az idealista-utópikus álmok mellett.

A politika célja a hatalom megszerzése, ha pedig az megvan, akkor a jó kormányzás. A hatalom megszerzéséhez minél nagyobb táborra van szükség, ám ennek kialakítása nem lehetséges úgy, hogy csak egy szűk rétegnek tetsző, meghaladott gondolatokat szajkózunk. Nehéz lehet persze egy ilyen identitásválsággal együtt élni, mármint azzal, hogy efféle gondolatok képezik egy nagy múltú politikai blokk örökségét. Hosszú távon éppen ezért ítéltettek kudarcra ezek a nem is annyira új baloldali mozgalmak – és azok is, amelyek nem képesek kitalálni, hogyan újuljanak meg.