Európa mint szitokszó?

Amerikának nincs joga ahhoz, hogy távolságtartó gőggel lenézze a kontinenst.

Európa rossz színben való feltüntetése, lenézése, szitokszóként való alkalmazása és terjedő mételyt árasztó, lecsúszott kultúraként történő bemutatása egyébként meglepő fordulat az amerikai közbeszédben. Az Európából sarjadt országban még a XX. században is inkább felnéztek az öreg kontinensre, mintsem két lábbal tiporják elődeik leszármazottait. Sok amerikai máig irigyli Európát a gazdag történelméért, hiszen két és fél évszázados múltjuk miatt a gyökértelenség érzésével kénytelenek együtt élni. Ezt az érzést korántsem enyhíti, ha Európáról távolságtartó gőggel, az amerikai felsőbbrendűséget hangoztatva beszélnek.

Ám a gyökértelenség nemcsak átok, hanem áldás is: az Egyesült Államok képes volt olyan politikai rendszert kiépíteni magának, amely nélkülözte az európai gyermekbetegségeket, és sok szempontból működőképesebbnek bizonyult (és bizonyul a mai napig), mint az európai berendezkedések. Egy amerikai ezért nézi le oly könnyen Európát, látva, hogyan működik (vagy inkább hogyan nem), például a folytonos kormányválsággal küzdő Olaszország és Belgium vagy akár az Európai Unió. Sok amerikai számára teljességgel elképzelhetetlen, miért zajlanak úgy a politikai ügyek Európában, ahogy, de nem gondolnak bele, ők miért válhattak sikeresebbé, mint Európa. Az Egyesült Államok politikai rendszerét ugyanis paradox módon éppen a gyökértelenség miatt lehetett olyanná alakítani, amilyen: nem terhelte a történelmi múlt a döntéseiket. Az újrakezdés adott lehetőséget Amerikának, hogy elkerülje az „Európává válást”, ám ez nem jelenti azt, hogy Európa alsóbbrendű lenne, mint az Egyesült Államok. Éppen ellenkezőleg: Európának a múltja ad tekintélyt – a görög demokráciától a francia forradalomig. Az amerikaiak demokráciaterjesztése – amelynek sikeressége és jogossága kérdéses – sem amerikai találmány: Európa a gyarmatbirodalmakkal tett hasonló kísérletet a kontinens politikai, vallási, civilizációs berendezkedésének terjesztésére.

Európa tehát nem szitokszó, hallatlanul gazdag múlttal. Jelene problémákkal terhes, jövője remélhetőleg van. Lenézni semmiképpen sem ildomos. Főleg akkor nem, ha az Egyesült Államok anyagi hasznot is remél az egykori gyarmattartóit is magában foglaló Európától – a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (TTIP) szóló szerződés aláíratása, úgy tűnik, Amerikának ma fontosabb, mint Európának.