Mikor elcsendesedett az udvar, egykedvűen rágyújtott egy cigarettára, és várt. Ahogy számított rá, a felesége hálóingben jött ki ordítozni vele. Ő persze nem válaszolt neki, mosolyogva nézte végig, ahogy felöltözik, összepakolja a bőröndjeit, és kivonszolja őket a távolsági busz megállójába. Azt már csak a szeme sarkából látta, hogy az asszony a Budapestre tartó járatra száll fel. A munkásainak se mondott semmit, csak odaadta nekik a havi bérüket, és közölte velük, hogy felőle akár most rögtön el is ihatják a kocsmában, őt nem érdekli.
Bokas Péter pedig felcsapott vadásznak. Látta ugyan a falu módos emberein, hogyan kell kinéznie egy igazi erdőjárónak, de neki nem volt se barna bársonynadrágja, se fekete bőrbakancsa, se zöld zakója. Ezért aztán kucsmában, vérfoltos fehér disznóvágó kötényben és trágyás gumicsizmában vágott neki az erdőnek. Vadászpuskája sem volt, helyette a disznóölő pisztolyát akasztotta az övére. Nem találkozott sem a saját disznaival, sem a hivatalos vadállomány egyetlen tagjával, így nem lőtt semmit, de nem is bánta. Bokas Péter a talpa alatt ropogó gallyakat hallgatva és a fák között beszűrődő napfényt nézve úgy érezte, hogy életében nem volt még ilyen szabad.
Este viszont megéhezett, úgyhogy hazament, és megette azt a tökfőzeléket, amit még a felesége hagyott neki előző nap egy kis piros lábosban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!