Küzdeni is meg kell tanulni

Férfikézilabda-csapatunk még a hétvégi tragédia árnyékában is elvarázsolta a fél országot.

A legfontosabb ok alighanem a céltalanság. Miközben egy horvát fiatal nemzeti hőst lát a nagy sportolókban, szerb kortársa pedig szerény körülmények között élő családját akarja segíteni profi sportolóként, a magyar tizenévesek többsége előtt nem lebeg hasonló motiváció. Mindent megkapnak, nem tanulnak meg küzdeni a sportpályán, így nem tanulnak meg küzdeni az életben sem. Vagyis mindez messze túlmutat a sporton, amelyről az olimpikon Balczó András hirdeti: nem maga a cél, hanem eszköz. Ha a dánok feletti vasárnapi diadal hatására még több gyermek akar majd kézilabdázni, kapunk egy újabb esélyt arra, hogy – miután hagytuk őket önfeledten játszani – segítsünk nekik elsajátítani a megküzdés, a küzdelembe feledkezés gyönyörét. Ezzel fontos lépést tehetnénk egy testileg, lelkileg egészségesebb társadalom felé. Nagy lehetőség ez, kár lenne ismét elszalasztani.