Tűz, jég, szabadfogas

Kazánba kerül a PET-palacktól a festékes pozdorján át a nyestig minden.

Most, hogy begorombult a tél, és sok helyen sok minden átminősült tüzelőanyaggá, egyre több hír szól arról, hogy korlátozni kellene a fatüzelést. Mivel ezeket a felvetéseket olyan helyeken fogalmazzák, ahová a túlfűtés miatt rosszullét nélkül lehetetlen betérni az utcáról, és az alkalmazottak egy szál pólóban osztják az eszet, árnyaljuk kissé a képet. Falusiként magam is látom, hogy elég rémes a helyzet. Esténként kimenne az ember szippantani egy jó mélyet abból az áldottból, mire olyan kép tárul elé, mint Sanghaj külsőn, valami penetráns bűz kíséretében.

Ám az okok elég összetettek. Itt van mindjárt a szegénység, ami nagy úr, ugye, és még örökös is a tetejébe. Magyarországon ma mintegy kétszázezer gyerek konkrétan éhezik. Gyanítom, hogy legalább ugyanennyi fázik is. Ez egyrészt botrány és szégyen, másrészt egy apa ilyenkor nem válogat az eszközökben, azzal durrant be, ami a keze ügyébe kerül. És én apával vagyok. Mindegyikkel. Aztán van még a borzalmas tudatlanság. Amikor nem lenne éppen szükségszerű, ám mégis beugrik a kazánba a PET-palacktól a festékes pozdorján át a nyestig minden, ami csak akad a ház körül. Ráadásul a fatüzelésnek is vannak bizonyos szabályai, amelyek betartásával optimalizálni lehetne a károsanyag-kibocsátást. Például illene legalább hároméves, száraz matériát használni, és így összehozni a magán- és a közérdeket.

Bevallom, magam ilyen felhasználóval még nem találkoztam, mint ahogy olyannal is kevéssel, aki tavasszal képes megvenni a tüzelőjét a következő szezonra. Ez ugyanis, amennyiben feltesszük, hogy a tudati feltételek adottak, kizárólag pénz kérdése. De bizonyára én forgolódom rossz társaságban, olyanok között, akik képtelenek voltak élni a létező kapitalizmus nyújtotta számtalan lehetőséggel, és mint ilyenek nem jutottak egyről a kettőre, amit kizárólag a saját alkalmatlanságuknak köszönhetnek, tehát megérdemlik a sorsukat (vö. út széle, ahol persze nem hagyunk senkit). Teccettek volna privatizálni, bankot alapítani, vagy legalább tisztességesen megtanulni gázt szerelni.

Na de van jó hír is. A Gerlóczy Zsigmond zongorista-zeneszerző kezdeményezésére indult, a Facebookon szerveződő, és néhány nap alatt országossá, majd nemzetközivé terebélyesedett, remek elnevezésű Szabadfogas mozgalom eddig több tízezer kabátot juttatott el a rászorulókhoz, és most ugyanezt tervezik, ezúttal étellel. Semmi kétségem afelől, hogy ez az akció is hasonló sikerrel jár majd, és arra gondoltam a farakásom mellett és a Balaton jegén, hogy a következő télre talán meg lehetne próbálni valami hasonlót tűzifával is. Csak nem takarítják el az útból addig az egész civil bagázst.