Itt van mindenünk, vigyétek!

A 21. század emberének alkuja: áruba bocsátja azt az adathalmazt, amivel egyre inkább saját magát azonosítja.

A vállalatok belőlem és sorstársaim adathalmaiból a történelem legfélelmetesebb adatbázisait építik fel, amelyeken elképesztő hatékonysággal üzemeltetik reklám- és marketingszoftvereiket. Ezek a cégek úgy viselkednek, mint a kis gömböc. Legszívesebben minden adatot bekebeleznének.

Az Amazon például a napokban jelentette be, hogy 13,5 milliárd dollárért vásárolta fel a Whole Foods élelmiszer-áruházláncot. Amely egyrészt saját országos bolthálózathoz juttatta az eddig főként csomagküldés révén értékesítő céget az Egyesült Államokban. Másrészt egy óriási új adatbázishoz is, amellyel precízen fel tudja térképezni az amerikaiak vágyait az egészségesnek mondott élelmiszerek piacán. Az Amazon lassan ott tart, hogy egymaga képes kiszolgálni a házhoz szállítás kényelméhez szokott amerikaiak újabb nemzedékeit. Vagy a világon bármilyen új nemzedéket. Bárhol. Goodbye, Tesco, adieu, Wal-Mart!

Ami a Facebookot illeti, 2014-ben 19 milliárd dollárt (!) fizetett a WhatsApp üzenetküldő rendszerért, amivel egyszerre takarította el az útból egyik versenytársát és szerzett újabb iszonyatos mennyiségű adatot arról, hogy ki kivel, mit és hogyan művel. A Facebook az Európai Bizottságnak azt ígérte, nem fogja összepárosítani a mindkét szolgáltatásban fiókkal rendelkező felhasználók adatait. Aztán összepárosította. A bizottság 110 millió dolláros bírsággal sújtotta a Facebookot – de hát nem lehet minden tökéletes. Mindeközben ha így megy tovább, a Google és a Facebook lenyeli az egész hirdetési piacot, a sajtópiacot, és még a legnagyobb ügynökségek, médiabirodalmak is csak alvállalkozásai, beszállítói lesznek.

Brüsszel – az Egyesült Államokkal ellentétben – próbál fellépni e cégek étvágyával szemben. A The New York Times múlt pénteki cikke szerint az Európai Unió arra készül, hogy történelmi bírságot rójon a Google-ra: augusztus végén várhatóan több mint egymilliárd dolláros büntetést és egyéb szankciókat kap a nyakába tisztességtelen piaci magatartásáért a cég.

Ez dicséretes erőfeszítésnek hat az unió részéről, és drukkolok is neki. Csakhogy hány hadosztálya is van Brüsszelnek? Másképpen fogalmazok: nem számol velem sem. Ezeknek a vállalatoknak az erejét ugyanis nem csupán elképesztő innovációs és tőkeerejük adja, hanem – ahogy említettem az imént – én magam is. Azaz mi. Mi – ostoba felhasználók. Életünkkel és vérünkkel.