A Magyar Orvosi Kamara nemrégiben kiadott egy közleményt, amelyben kendőzetlenül leírta: egyrészt a magyar lakosság egészségi állapota évtizedek óta kritikus helyzetben van, másrészt az egészségügyi ellátórendszer működése és biztonsága az elvándorlás miatt lassan végveszélybe kerül. A szervezet úgy véli, alapvető változásokra van szükség az egészségügyben tapasztalható pénzhiány miatt. Ma már egyre több a gond az oktatásban is. Elöregedett a szakma, és ha a következő tíz évben nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen űr marad utána. A pedagógushiány hosszú folyamat eredménye. Ebben a kedvezőtlen bérviszonyok mellett a megbecsültség hiánya és a rossz munkakörülmények is közrejátszanak. Nyugodtan kijelenthetjük, a 2013-ban bevezetett pedagógus-életpályamodell nem vált be, csak rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott. Majd a nagy dérrel-dúrral bejelentett bérfejlesztés is megfeneklett, hiszen kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez kötik.
Hogy miért fontos ezt felemlegetni? Nem olyan régen, a magyar labdarúgó-válogatott arcpirító andorrai vereségével egy időben új adószabályt fogadtak el a hazánkban foglalkoztatott sportolók számára. Akik ennek alapján az eddigi 125 millió helyett évi 250 millió forintos jövedelemig kedvezményesen adózhatnak, bérük nagy részét ekhósan vehetik fel. Az összehasonlítás kedvéért: más foglalkozásúak is élhetnek a lehetőséggel, igaz, az élsportolókkal ellentétben az artisták, a grafikusok, az írók, az újságírók, a hangmérnökök és a filmesek számára a kedvezmény határa 60 millió forint, azaz a művészeti és szabad szellemi szférában megmaradt a korábbi limit.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás kedvezményes adózási forma, amelynek alapja a teljes ekhós bevétel. A munkáltató ennek 20 százalékát fizeti be a költségvetésbe 27 százalék helyett, míg a munkavállaló 15 százalék ekhót fizet bérének vonatkozó része után. Ezzel szemben azok esetében, akik nem ekhóznak, a járulékok teljes mértéke több, mint amennyit nettóban kézhez kapnak.
Mindeközben előáll Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető, és belemondja a kamerába, hogy téved, aki azt hiszi, a futballistáknak akartak kedvezni. Meg aztán egy sportolónak 10-15 éve van, hogy megalapozza a jövőjét, míg a civil szférában dolgozóknak ott az egész életük. Számomra nem teljesen világos, hogy az élsportolók – jelen esetben a labdarúgók – vajon miért ne tudnának profipályafutásuk után ugyanúgy dolgozni, tanulni, képezni magukat, mint például az (andorrai) pékek, portások, orvosok, villanyszerelők. Kétségtelen, hogy egy tüdőátültetést elvégző orvosi team vagy a nemzetközi tanulmányi versenyre a diákokat felkészítő pedagógusok sikere után nem foglalják el ünneplő tízezrek a főváros utcáit. Hadd legyek demagóg, mégis azt mondom: az ország jövőjét tekintve nem biztos, hogy a sportsikerek a legfontosabbak.
Ugyanakkor nagy tévedés, hogy egy gazdasági téren legfeljebb közepes teljesítményű ország felzárkózását az fogja megteremteni, hogy sok milliárdért egyre több településen új stadionokat építenek, majd adókedvezményekkel teret biztosítanak annak, hogy a tehetősebb élvonalbeli klubok külföldön középkategóriásnak, itthon csillagnak számító játékosokat igazoljanak. Állítom, ez nem hozza azt magával, hogy megteljenek az új stadionok lelátói, vagy hogy a nemzetközi kupaszereplés ne fejeződjön be augusztusra valamennyi kupacsapatunk számára, ahogy ez az utóbbi években történt.
De nézzük meg, hátha igaza van Kósa Lajosnak, és tényleg nem a labdarúgók a kiválasztott kaszt! A módosítás a többi csapatsport közül leginkább a kézilabdát érintheti pozitívan, itt elsősorban a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerülő Veszprém lehet a nyertese, esetleg a női Bajnokok Ligáját megnyerő Győr is élvezheti a hasznát. De itt mintha el is vágták volna, hiszen egyéni élsportolóink közül Hosszú Katinka külföldön adózik a versenyeken összeúszott pénzdíjai után – őt a hazai reklámbevételeknél segítheti az új szabályozás –, Babos Tímea pedig az adott teniszverseny után adózva kapja meg a jutalmát. Nincs golfozónk, nincs dartsosunk, aki a világ legszűkebb elitjéhez tartozna, és megkeresné éves szinten a felemelt összeghatárt.
Az sem túlságosan megnyugtató az ország helyzetét tekintve, hogy a fenti javaslat úgy ment át a törvényalkotási bizottságon, hogy annak fideszes elnöke, Gulyás Gergely szinte semmit nem tudott a beadványról. Egy interjúban elismerte, fogalma sem volt arról, hogy milyen szakmai szervezet tette a javaslatot, de azt gondolta, a sportolók felől érkezhetett ilyen igény. Az információk hiánya ellenére a bizottság, majd az Országgyűlés megszavazta a változást, aminek köszönhetően Törökország után itt lehet a legkisebb adóval sportolókat és edzőket foglalkoztatni. Felemelkedésünk záloga ezek szerint mégis ebben rejlik.
