Arra fogok szavazni, aki a központosított államigazgatás helyett együttműködő, de önálló minisztériumokat állít a legfontosabb területek élére, és aki nem gyűri be a kormányhivatalok alá a független szakhatóságokat. Arra, aki a jogalkotás és a kormányzati döntések megalapozottságát biztosító tudományos és háttérintézményeket nem szünteti meg, nem vonja össze, nem rendeli gigaminisztériumok alá. Aki nem az ötleteihez alakítja a jogszabályokat, és aki politikai döntések előtt kikéri a szakmai szervezetek véleményét. Aki nem akarja víz alá nyomni a civil szervezeteket, mert más a véleményük, mint a hatalomé.
Arra fogok szavazni, aki fontosnak tartja a természeti értékek megőrzését, nem vág ki minden fát, és nem akar a közparkokba építkezni. Aki nem saját szájíze vagy érdekei szerint alakítja át a folyópartokat, az erdőgazdálkodást, a halászatot, a vadásztársaságokat, a nemzeti parkokat, és aki figyelembe veszi az ott élők, a tudomány és a környezetvédők érveit is.
Arra fogok szavazni, aki megtalálja a jogi lehetőségét annak, hogy nemzeti vagyonunkat, közös kincseinket, az állami termőföldet, a tavakat, a kastélyokat és a más javakat most birtokló és a kormányhoz közel álló cimboráktól vissza lehessen venni, majd azokat közös hasznunkra fordítja.
2018 tavasza közeledik. Addig is várom azt a pártot és azokat a politikusokat, amelyek, illetve akik értik és érzik, hogy miről beszélek.
A szerző környezetvédelmi újságíró
