Kire fogok szavazni 2018-ban?

Milyennek kell lennie a pártnak, amely mellé nyugodt szívvel húznám be az ikszet?

Ha a tisztelt olvasó azt gondolja, mindjárt néven nevezek egy politikai pártot, vagy azt mérlegelem, kinek kivel kellene összefognia, akkor téved. Ha arra vár, hogy mondok egy miniszterelnök-jelöltet, vagy felsorolom a számomra elfogadható politikusokat, újfent csalódnia kell. Ehelyett azt vázolom, hogy milyennek kell lennie a pártnak vagy politikusnak, amelynek, illetve akinek a neve mellé nyugodt szívvel és nagy reményekkel húznám be az ikszet.

Először is, kire nem voksolok 2018-ban? Arra biztosan nem, akiknek pusztán a választás megnyerése a célja, és ennek rendeli alá minden döntését. Arra sem, aki mindenáron görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, akit csak a saját jövője érdekel, és aki ellenfeleit úgy állítja be, mintha azok csupán a legitim hatalmat akarnák megdönteni.

Helyettük arra fogok szavazni, aki élhető jövőt hagy gyermekeinkre, unokáinkra. Aki a paksi atomerőmű építéséről szóló szerződést azonnal felmondja, mert a legkockázatosabb jövőt ez jelenti, a súlyos anyagi terhek, a veszteséges működés, a kiégett fűtőelemek végleges tárolásának százezer évekre húzódó megoldatlansága miatt. Ráadásul: az atomerőműbe ölt pénzek miatt a lehetősége is elvész annak, hogy a megújuló energiákra való átállással a globális éghajlatváltozás ellen is védekezhessünk.

Arra fogok szavazni, aki nem hagyja gyenge és elesett embertársait az árokparton. Aki emberi ellátást nyújt a fogyatékosoknak, nem engedi megfagyni lakásukban a nyugdíjnak alig nevezhető fillérekből élő öregeket, segíti a tanulási nehézségekkel küszködőket, emberi ellátást biztosít a kórházban fekvő átlagembernek.

Arra fogok szavazni, aki gyűlöletkeltés nélkül védi az országot az emberáradattól, de befogadja a legrászorultabbakat, és nem a letelepedési kötvényekből származó profitban érdekelt. Aki a tudásalapú társadalmat látja a jövő útjának, nem szüntet meg egyetemeket és szakokat, amelyek a jövő kihívásaira készítenek fel. Aki emberileg és anyagilag megbecsüli a pedagógusokat, és szabadságot ad a tanárnak, hogy a legkorszerűbb tankönyvekből, a legjobb módszerekkel készítse fel a növendékeket, olyan képességeket-tudást adva át, amelyekkel rugalmasan tudnak alkalmazkodni a munkaerőpiac kihívásaira a diákok.

Arra fogok szavazni, aki a központosított államigazgatás helyett együttműködő, de önálló minisztériumokat állít a legfontosabb területek élére, és aki nem gyűri be a kormányhivatalok alá a független szakhatóságokat. Arra, aki a jogalkotás és a kormányzati döntések megalapozottságát biztosító tudományos és háttérintézményeket nem szünteti meg, nem vonja össze, nem rendeli gigaminisztériumok alá. Aki nem az ötleteihez alakítja a jogszabályokat, és aki politikai döntések előtt kikéri a szakmai szervezetek véleményét. Aki nem akarja víz alá nyomni a civil szervezeteket, mert más a véleményük, mint a hatalomé.

Arra fogok szavazni, aki fontosnak tartja a természeti értékek megőrzését, nem vág ki minden fát, és nem akar a közparkokba építkezni. Aki nem saját szájíze vagy érdekei szerint alakítja át a folyópartokat, az erdőgazdálkodást, a halászatot, a vadásztársaságokat, a nemzeti parkokat, és aki figyelembe veszi az ott élők, a tudomány és a környezetvédők érveit is.

Arra fogok szavazni, aki megtalálja a jogi lehetőségét annak, hogy nemzeti vagyonunkat, közös kincseinket, az állami termőföldet, a tavakat, a kastélyokat és a más javakat most birtokló és a kormányhoz közel álló cimboráktól vissza lehessen venni, majd azokat közös hasznunkra fordítja.

2018 tavasza közeledik. Addig is várom azt a pártot és azokat a politikusokat, amelyek, illetve akik értik és érzik, hogy miről beszélek.

A szerző környezetvédelmi újságíró