Az is árulkodó, hogy még a nagyvárosi kórházakban is várni kell a rutinbeavatkozásokra. Olyanokra is, mint a vesekőzúzás – mert az erre alkalmas gépekből kevés van. A betegek nem tehetnek mást, szenvednek a görcsöktől, amíg a sorukra, a gépre várnak.
Hogy igazolja szerepének fontosságát, létjogosultságát, Balog Zoltán nem legyőzi a szörnyet. Azt nem is bírná. Annyira vágja csak vissza a fejeket, hogy mindig maradjon feladata. Hogy mindig tőle várjon segítséget a nép. Pedig a magyaroknak számos Iolaoszuk van. Akik tudják, hogyan lehetne a kő alá zárva kordában tartani a fenevadat: tapasztalt orvosokról, szakközgazdászokról van szó.
Hazánk egy százalékkal költ kevesebbet az egészségügyre, mint a fejlett gazdaságokat tömörítő OECD tagállamai – ez volt kiolvasható az európai egészségügyi fogyasztói index májusi jelentéséből. Az ellátás színvonalában épphogy megelőzzük Albániát és Romániát. Nagyjából évi 350 milliárd forintnyi többletforrás lehetővé tenné, hogy a hidra fejeit levágva közép-európai színvonalra emelkedjen az orvosok, ápolók és más szakemberek fizetése. Évről évre érdemben lehetne javítani az ellátást biztosító épületek állapotán, fokozatosan korszerűsíthetnénk az eszközöket. CT- és MR-készülékeket vásárolhatnánk, hogy ne kelljen nyitott mellkassal gyerekeket tologatni egyik kórházból a másikba. (Hogy nem halnak meg még többen, orvosaink és ápolóink szakértelmének köszönhető.)
Rögzítsük azonban még egyszer: Héraklész sem ölte meg a Hüdrát, hanem kő alá zárta. A rémségek, a gondok, amíg emberek halnak meg (vagyis amíg világ a világ), folyamatosan ott mozognak a kő alatt. Akkor is, ha gondjaink jelentős része látszólag eltűnik a kórházakból, az otthonokból vagy az iskolákból. A hős annyit tehet, hogy a lehető legnagyobb követ görgeti a hidra halhatatlan fejére. Ez a kő hazánkban tehát legalább 350 milliárd forint súlyú. Balog Zoltán a csúcsminisztériumát vezetve azonban eddig képtelen volt kilobbizni, hogy a kormány megfelelő összegeket fordítson – akár például a fenntarthatatlan sportberuházások helyett – az embereknek méltó körülményeket teremtő fejlesztésekre. Hősünk hét év vagdalkozással csak a fejeket sokasította. Talán meg kellene fontolnia azokat a tanácsokat is, amelyeket a csatatér szélére szorított Iolaoszok kiabálnak.
