Szörnyeteg növekedett óriássá Magyarországon, amely lassan három évtizede nem talál legyőzőre. A magyar hidra – hasonlóan mitológiai társához, a lernéi Hüdrához – már a lélegzetével árt az embereknek. Ösztönlénye öl, ahol csak teheti. Fejei ott tekeregnek a szociális ellátórendszer és az egészségügy intézményeiben. Láthatjuk, amikor ijesztő esetekről szólnak a hírek – ágyhoz kötözött fogyatékossággal élőkről, hetekre megfigyelőbe zárt sérültekről, idősek halálát okozó mérgezésekről –, de akkor is, amikor egyszerűen csak nincs elegendő orvos, nővér, gyógyszer, vagy éppen elképesztő az ellátás színvonala.
Lehelete ott terjeng minden kórházi fertőzésben elhunyt beteg, minden löncshúsos vacsora, minden magára hagyott beteg felett. Ezt az általa megmérgezett leheletet csak kevesen állhatják. Ők is belebetegszenek. Végül jegyet váltanak egy nyugat-európai országba, hogy ott szolgálják az embereket, amíg maguk is lélegzethez jutnak. Hogy a lény barlangja hol van, nem titok: az Akadémia utcából tekeregnek szerteszét az országban a síkos nyakak.
Mit tett Héraklész, aki sok veszéllyel dacolva negyedik próbaként kapta a lernéi szörny legyőzését? A Hüdra fejeit egyesével csapta le – de megdöbbenve látta, hogy minden fej helyére kettő nő vissza. Távoli rokona, Iolaosz segítségével Héraklész rájött: csak úgy tud felülkerekedni, ha egy fáklyával – avagy más források szerint a levágott fejekből szivárgó méreggel – kiégeti a nyakakat, mielőtt csíráiból új fejek sarjadnának. Az utolsó, halhatatlan fejet Héraklész egy hatalmas szikla alá temette, a Hüdra mozdulni sem tudott többé.
Nekünk nincs Héraklészünk. Nekünk Balog Zoltánunk van. A miniszter hét éve – mesebeli szám – kapta feladatát. Az Akadémia utcából figyeli, épp merre tekeregnek a hidra fejei. Ha valamelyik már túl sokat árt, csak akkor csapja le. Ezzel időt nyer, amíg az újabbak kisarjadnak.
A miniszter sorra váltotta le az elmúlt években a szociális ellátórendszerben és az egészségügyben a legbotrányosabban működő intézmények vezetőit. De a sebeket nem égette ki. Felületessége, hanyagsága sok esetben megmutatkozott. Például akkor is, amikor tavaly Pécelen a megismételt ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a vezető leváltása alig jelentett valamit. Az idősek otthonában maradt a zsúfoltság, az illemhelyek továbbra is botrányos állapotban vannak, az akadálymentesítést sem sikerült megoldani. Igaz, legalább az elhunytakat méltó sírhelyre temették azután.
